Integrál > Susanne Cook-Greuter egofejlődés-teóriája > Flashcards
Susanne Cook-Greuter egofejlődés-teóriája Flashcards
Ki Susanne Cook-Greuter? Mutasd be 1-2 mondatban!
A Harvard Egyetem kutatója, Robert Kegan tanítványa, és a Felnőtt Fejlődési Kutatások Társasága – Society For Research in Adult Development (SRAD) – tagja.
Jane Loevinger egofejlődés-modelljét kutatta éveken át, eközben több ezer kérdőívet értékelt ki a Washington Egyetem Mondat-kiegészítős Tesztjét – Washington University Sentence Completion Test (WUSCT) – használva.
Az egofejlődés későbbi szakaszaira fókuszált, és olyan finomításokat látott meg és alakított ki, amelyet a Loevinger-féle módszer nem mutatott ki. Cook-Greuter amellett érvelt, hogy a loevingeri modellben léteznek magasabb állapotok is.
Cook-Greuter a wilberi iskola, az Integreal Institute elismert tanára. Az egyik fő személyiség az integrál pszichológia területén, a fejlődés témában.
Milyen tesztet dolgoztak ki az SCG szakaszok mérésére és hogyan működik ez a teszt?
Mi az SCG-modell egyik újítása?
A WASHINGTON EGYETEM MONDATKIEGÉSZÍTŐS TESZTJÉT – Washington University Sentence Completion Test (WUSCT) alkalmazta a kutatásai során, és olyan finom eltéréseket mutatott ki a szintek között, amelyeket a loevingeri szintek nem jeleztek.
Egofejlődési elmélete (EDT – Ego Development Theory) alapján később egy menedzserek számára készült tesztsort is kidolgozott Vezetői Fejlődés Profil (LDP – Leadership Development Profile) néven.
- Az SCG-modell egyik újítása, hogy szemben a kegani és loevingeri modellekkel – amelyek csak a W6-os szintig tudták mérni az ego fejlődését – SCG modellje a TRANSZPERSZONÁLIS(!) SZINTEKET IS képes mérni.
Melyek Suzanne Cook-Greuter egofeljődési elméletének szakaszai?
Sorold fel a wilberi szinteknek megfeleltetve!
(Az EDT- Ego Development Theory - szakaszok)
- Egyesítő (W7-W8-W9-10)
- Konstruktum-tudatos (W6 késői)
- Autonóm (W6 közép)
- Individualista (W6 korai)
- Lelkiismeretes (W5 késői)
- Öntudatos (W5 korai)
- Konformista (W4)
- Önvédő (W3 késői)
- Impulzív (W3 korai)
- Szimbiotikus (W1-W2)
(Török Szilvia:)
SCG szintek:
Szimbiotikus – W1-W2
Impulzív – W3
Önvédő – W3
Konformista – W4
Öntudatos – W5
Lelkiismeretes – W5
Individualista – W6
Autonóm – W6
Konstruktum-tudatos – W6
Egyesítő – W7-W10
Mit jelent a konvencionalitás?
Konvencionalitás – A társas, csoportos és társadalmi normáknak való megfelelést jelenti, illetve azt, hogy hogyan viszonyul ezekhez a személy.
A konvencionális szakaszok azt jelzik, hogy ott a személy TUDATÁBAN VAN A TÁRSADALMI KONVENCIÓKNAK, és azok szerint él, gondolkodik, viselkedik.
- A korai konvencionális (W4) teljesen azonosul a normákkal, amelyek szerepeket jelölnek ki a számára.
- A későbbi konvencionális szakaszokon (W5 és SCG ¾ és 4) önálló és független viszonyulást dolgoz ki a konvenciókon belül.
Mit jelent a prekonvencionális?
Prekonvencionális – Nem fogja fel, NINCS TUDATÁBAN
A TÁRSAS NORMÁKNAK, még azok előtt van
(pre = előtt latinul).
Mit jelent a posztkonvencionális?
Posztkonvencionális – A társas normákon, konvenciókon való túllépést jelenti (poszt = túl latinul).
A személy ilyenkor KIEMELKEDIK a társadalmi normákból, és függetlenedik azoktól. Egy független személyiséget, ön- és világértelmezést hoz létre, amelyben FÜGGETLENEDIK A
TÁRSADALMI ELVÁRÁSOK és normák kötelékeitől. (Ide tartozik a W6-os szint, és ezek finom bontásai 4/5, 5 és 5/6 szinteken.)
Mit jelent a poszt-posztkonvencionális?
Poszt-posztkonvencionális – A további fejlődés során az egyén meghaladja azt az egostációt, amelyben a társadalmi normákon való független kívülállással azonosítja magát, mert MEGHALADJA AZ EGÓT, úgy, ahogy van.
Ezt poszt-posztkonvencionálisnak hívjuk, azaz „posztkonvencionális utáni”-nak.
Mit jelent az internalizálás?
Internalizál – A szociális sztenderdeket, a közösségi „kell”-eket belsővé teszi, magáévá teszi, internalizálja; a szuperego erős.
Mit jelent az introspekció?
Introspekció – Önmagába tekintés, önmegfigyelés – amelyben a személy
- a gondolatait,
- a vágyait és
- az észleleteit tudatosan közvetíti magának.
Mely három dimenzió mentén vizsgálja SCG a szinteket? Fejtsd ki, mit takar ez a három dimenzió!
- A viselkedés
- Az érzelmi viszonyulás
- A kognitív működés
1.) A viselkedés
- Hogyan viselkedik másokkal?
- Mit akar elérni az életben?
- Mik a szükségletei és az ebből fakadó céljai?
- Hogyan küzd meg az élet kérdéseivel?
- Mások milyen szerepet játszanak az életében?
2.) Az érzelmi viszonyulás – Affektív dimenzió
- Mit érez, hogyan áll a világhoz érzelmileg?
- Hogyan kezeli az érzelmeit?
- MIRE TUDATOS, ÉS MIKET SZELEKTÁL KI?
- Hogyan dolgozza fel az eseményeket?
- Mik a tipikus védekező mechanizmusai (énvédő mechanizmusai)?
3.) A kognitív működés
- Hogyan gondolkodik a személy?
- Hogyan strukturálja és értelmezi az élményeit?
- Hogyan látja magát és a világot?
- Milyen logika húzódik e világlátás mögött?
Mit válaszol az egyén a „ki vagyok én” kérdésére az egyes SCG-szinteken? (!)
SZIMBIOTIKUS
– „Én még nem vagyok, és minden vagyok.”
IMPULZÍV
– „Én mindenható vagyok, és mindent akarok.”
ÖNVÉDŐ (v. Opportunista)
– „Én az akaratom és az erőm vagyok.” „Én a többiek ellen.”
KONFORMISTA
– „Én a csoport tagja vagyok.” „Mi a többiek ellen.”
o (2. személy nézőpontja – „Tudatos vagyok rád, mint olyanra, aki tudatos rám.” – összehasonlítás)
ÖNTUDATOS
– „Különbözöm, tehát vagyok.”
o (3. személy nézőpontja – megfigyelt tárgyként tekint önmagára – Introspekció)
LELKIISMERETES
– „Én önálló vagyok, de egyéni módon hozzájárulok a csoporthoz is.”
o (Tudatosan képes gondolkodni múltbeli és jövőbeli
énjéről)
INDIVIDUALISTA (v. Pluralista)
– „Én az én-részeim csoportja vagyok.”
(4. személy nézőpontja, aki figyeli a 3. személyt, aki részt vesz a rendszerben)
AUTONÓM (v. Stratéga)
– „Én az vagyok, aki jelentést ad a létének.”
o (4. személyű nézőpont KITÁGÍTÁSA, elhelyezése a személy adott világnézetének keretében, személyes életének egész időtávjában)
KONSTRUKTUM-TUDATOS (v. Alkimista v. Mágus)
– „Én az vagyok, aki az egót szeretné meghaladni.”
o (Sokadik, n-edik személyű nézőpont, és azok integrációja, az elme korlátai és a gondolkodás abszurditása)
EGYESÍTŐ
– „Én nem én vagyok, hanem ami rajtam keresztül megnyilvánul”.
o (Nézőpontok hálózata, egyszerre többszörös nézőpont, több síkról is rálát a dolgokra, univerzális nézőpont. Önmagát úgy tapasztalja, mint a kreatív teremtésen alapuló, az evolúció sorsát beteljesítő, folyamatosan alakuló emberiség tagja. Valóság- és öndefiníciós középpontja nem az egóban, hanem a magasabb énben van.)
Magyarázd meg az alábbi fogalmakat:
- Szerepszintű önismeret
- Elméleti önismeret
- Intellektuális önismeret
- Organikus önsmeret.
- Szerepszintű önismeret - Konformista szint
- Elméleti önismeret - Öntudatos szint
- Intellektuális önismeret - Lelkiismeretes szint
- Organikus önismeret - Individualista szint
- Szerepszintű önismeret – Konformista szint – Sok szabály, megszegése miatt pedig szégyen, megnyerő szociális személyiség, státuszszimbólumok. Ami érdekli: kinézet, státusz, presztizs, elismerés, mások véleménye.
- Elméleti önismeret – Öntudatos szint – Elméletek magamról, 3. személy nézőpontja – megfigyelt tárgyként tekint önmagára – Introspekció.
- Intellektuális önismeret – Lelkiismeretes szint – Megérti többféle viselkedésmintáját (attól még, hogy érti, nem változik. (!) )
- Organikus önismeret – Individualista szint – IGAZI ÖNISMERET, hiteles, az önelméletek dinamikusan alakulnak.
Kinek a szájából hangozhatott el az alábbi mondat?
Az egofejlődés mely szakaszát ismered fel?
„Ez a te problémád, nem az enyém, te vagy a hibás, nem én.”
Önvédő.
Kinek a szájából hangozhatott el az alábbi mondat?
Az egofejlődés mely szakaszát ismered fel?
„Értem, amit mondasz, de értsd meg, hogy gyakran nem így van ez. Hidd el, hogy jobban tudom.”
Öntudatos.
Kinek a szájából hangozhatott el az alábbi mondat?
Az egofejlődés mely szakaszát ismered fel?
„Nem akarok általánosítani. Jó és rossz, nem jó vagy rossz.”
Individualista.
Kinek a szájából hangozhatott el az alábbi mondat?
Az egofejlődés mely szakaszát ismered fel?
„Sürgős vágyat érzek, hogy téged a kiteljesedés irányába fejlesszelek.”
Autonóm.
Kinek a szájából hangozhatott el az alábbi mondat?
Az egofejlődés mely szakaszát ismered fel?
„Tök boldog vagyok, tegnap este 6-0-ra megvertük a hülye fradistákat!”
Konformista.
Kinek a szájából hangozhatott el az alábbi mondat?
Az egofejlődés mely szakaszát ismered fel?
„Azt akarom, hogy segíts nekem. Nem adom oda, ez az enyém! Az enyém!”
Impulzív.
Susanne Cook-Greuter szerint a fejlődés minden szakaszában másképp értelmezzük a világot, más jelentést adunk neki, és másképp is viszonyulunk hozzá.
Az SCG-modell ebből fakadóan három dimenzió mentén vizsgálta az egófejlődést, az ego viszonyulását a világhoz:
Mi ez a három dimenzió?
Az egofejlődés-elmélet – az emberi értelemadás pszichológiája, amely a következő kérdéseket célozza meg:
1. VISELKEDÉSES DIMENZIÓ – Cselekvés
2. ÉRZELMI (AFFEKTÍV) DIMENZIÓ – Létezés
3. KOGNITÍV DIMENZIÓ – Gondolkozás
CSELEKVÉS/TEVÉS
* megküzdés (coping)
* szükségletek és életcélok
* szándékok és célok
- Viselkedéses dimenzió
Az emberek hogyan lépnek kapcsolatba egymással? Milyen szükségletek alapján cselekszenek, és milyen célokat igyekeznek elérni? Milyen megküzdési mechanizmusaik vannak és hogyan vezetik az életüket? Mások milyen funkciót töltenek be az egyén életében?
LÉTEZÉS
* tudatosság
* tapasztalat
* érzelem
- Érzelmi (affektív) dimenzió
Mit és hogyan éreznek dolgokkal kapcsolatban? Hogyan kezelik az érzelmeket? Mely érzelmekre tudatos, és melyeket észleli szelektíven? Hogyan tapasztalják és dolgozzák fel az eseményeket? Milyen énvédő mechanizmusokat preferálnak?
GONDOLKODÁS
* fogalmak, elképzelések (koncepciók)
* tudás
* értelmezés
- Kognitív dimenzió
Hogyan gondolkodik egy személy? Az egyének hogyan strukturálják tapasztalataikat? Hogyan magyaráznak dolgokat, hogyan adnak értelmet és milyen értelmezést adnak a tapasztalataiknak? Énképük és világszemléletük milyen logika szerint épül fel, hogyan látja magát és a világot?
Jellemezd a SZIMBIOTIKUS szakaszt!
SCG1 – SZIMBIOTIKUS (W1-W2)
Szimbólum: az egybemosódott kör szélei átjárhatók – A kör közepén egy „nincs”/„off” jel található, ami az önreflektív nézőpont hiánya, a személy MÉG NEM TUD MAGÁRÓL, nem szemléli önmagát, nincs még én-tudatosság.
Jelmondata:
„Én még nem vagyok és minden vagyok.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Preperszonális, prekonvencionális.
Differenciálatlan én, ÁTJÁRHATÓ HATÁROK, egybeolvadás a külvilággal. FÜGGŐ, KISZOLGÁLTATOTT ÁLLAPOT.
- alszakasz: *PRESZOCIÁLIS, AUTISZTIKUS FÁZIS – itt még nincs kapcsolata igazán a külvilággal, magába fordult az újszülött.
- alszakasz: *SZIMBIOTIKUS FÁZIS – eszmélni kezd a külvilágra, és szimbiózisban van az anyával. Itt nincs még én-tudat, ego, én-szerkezet, én-érzet vagy verbalitás, nem szemléli még önmagát, DIFFERENCIÁLATLAN ÉN állapota. Környezetével összemosódó határ, a másik nem egy kontúros valaki, hanem egy homályos valaki, összemosódva vele, akitől a túlélés függ. Függő, összeolvadt, kiszolgáltatott állapot, amikor muszáj a másik. Ennek a gyökerei akkor látszanak, amikor valakit elhagynak.
Jellemezd az IMPULZÍV szakaszt!
SCG2 – IMPULZÍV (korai W3)
Szimbólum: van már egy kezdetleges én, megjelenik az ELSŐ SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT, tudata differenciálódik a külvilágtól (az anyától), már ránéz, kitekint a világra.
Jelmondata:
„Én mindenható vagyok és mindent akarok.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
(MOST!)
~~~~~~~
Perszonális (csak az akarhat, aki van), prekonvencionális (a szabály egy engem akadályozó idiótaság – még nem érti, így nem is követi).
BESZÉD MEGJELENÉSE, magáról kezd beszélni: “ÉN” KIALAKUL AZ EGO/ÉN (még kezdetleges az énje). Eddig minden ő volt, mostantól minden az övé lesz. El akarja foglalni a világot, ego kialakulása: “AKAROM”, „enyém”. “ÉNERŐSÍTÉS” gyakorlása: „NEM” – ezzel a világra nemet mond, magára igent, ezzel különíti el magát a világ többi részétől. Az egyén az ALAPVETŐ SZÜKSÉGLETEINEK KIELÉGÍTÉSÉVEL és a BIZTONSÁG BIZTOSÍTÁSÁVAL van elfoglalva. RENGETEG ENERGIA van ebben a szakaszban. VÁGYAI, AKARATA, kielégítendő SZÜKSÉGLETEI, más szóval az IMPULZUSAI hajtják.
Az első személy nézőpontjával tekint a világra (én), MÁST MÉG NEM LÁT MEG ÖNMAGÁN TÚL. A MÁSIK embert kizárólag SZÜKSÉGLETEIT KIELÉGÍTŐ FORRÁSnak, akarata támogatójának tekinti. A másik ember azért, annyira és addig fontos, amíg és amennyire a szükségleteit kielégíti.
A személy ilyenkor úgy érzi, hogy MÁGIKUS ERŐvel bír a világ felett, MINDENHATÓ, mindenre képes, Mindenhatóságát a büntetés gátolja, amelyet a szülők és a környezet szab ki, jelezve a határokat. A büntetés csak a véletlen műve, a személy nem érzi, hogy a büntetés kapcsolatban van vele és a viselkedésével, véletlenszerűnek veszi és megtorlásnak érzi, hiszen ő nem hibázott.
Elkényeztetni még nem lehet, MEG KELL ÉLNIE ekkor, HOGY Ő KÜLÖNÁLLÓ LÉNY – kell neki a megerősítés.
Kognitív egyszerűség: DIFFERENCIÁLATLAN, INADEKVÁT VILÁGÉRTELMEZÉS, nem érti a bonyolult világot, könnyen összezavarodik, ideges lesz, szorong, úgy érzi, elborítják a dolgok.
Beszéde: egyszerű, differenciálatlan, darabos mondatok, kevés fogalom, a bonyolult mondatszerkezeteket nem érti, testérzésekről beszél, nem érzelmekről, polarizált szóhasználat (minden jó vagy rossz, fekete vagy fehér), sokat ismétel, mert kevés szót ismer, sematikus mondatok, ugyanazokat válaszolja a különböző mondatkezdésekre, sokszor nem érti, hogy miről beszél a másik.
Jellemezd az ÖNVÉDŐ szakaszt!
SCG2/3 – ÖNVÉDŐ – opportunista, maffiózó (késői W3)
Szimbólum: van már egy kezdetleges én, megjelenik az első személyű nézőpont, már ránéz, kitekint a világra.
Jelmondata: „Én az akaratom és az erőm vagyok.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Azzal azonosítja magát, amilyen hatást képes az emberekben kiváltani, amilyen a hatóereje, a hatalma.
Legfőbb megélése: „Én a világ ellen.”
Egocentrikus, perszonális, prekonvencionális (a szabály egy engem akadályozó idiótaság – még nem érti, így nem is követi).
ELSŐ SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT – tud magáról, és arról, hogy van egy másik ember is rajta kívül, differenciálódik az én, de a másik helyébe még nem tud belehelyezkedni (CENTRÁL), csak úgy látja meg a másikat, mint akinek szintén akarata van, vagy mint önmaga meghosszabbítását, egy ESZKÖZT LÁT A MÁSIKBAN akarata, célja eléréséhez. NINCS BIZALOM, a másikban ellenséget lát. Mindig magára gondol, magából indul ki, nagyon ÖNZŐ, önös, ÖNVÉDŐ. Nem lát rá magára, sem a másik emberre. Inkább a rosszra számít, NEM BÍZIK MÁSOK SZÁNDÉKAIBAN, EZÉRT IZOLÁLÓDIK. Magányos játék időszaka, nincs még együtt játszás. Ez az a felnőtt, akinek nagyon veszélyes a világ, mert mindenki olyan szemét, mint „én”, ezért jó távol maradni tőlük. „Én a többiek ellen”. „Vagy velem, vagy ellenem” vagy a szükségleteim kielégítésében. Mindenben az AKARATÁT GYAKOROLJA a gyerek. Ha az akaratát gátolják, DÜHROHAMOT kap. Sokat ütközik a környezettel, mert sokat próbálgatja a határait. Azt, hogy elvesz mindent, ami kell – a környezete nem tolerálja. Megbánt másokat és árt másoknak, gyakran manipulatív, KONTROLLÁLÓ, énvédő. Kihasznál másokat, OPPORTUNISTA, jól meglátja a kínálkozó lehetőségeket, amikre azonnal ráugrik, késedelem és mérlegelés nélkül. Haszonelvű, számító, a „mire lesz ez jó nekem?” gondolkodású emberek. A vágyaival azonosul, az ötletekkel.
Úgy érzi, két énje van: a belső valódi és egy ál külső, a cél érdekében, nem lehet megmutatni a belsőt. Ha megmutatná a valódi énjét, úgy érzi, kihasználnák, és a másik nyerne. Ellenáll mások akaratának, hogy biztosítsa a saját kontrollját a másik felett, és hogy a határokat tesztelje.
A másik csak egy másik akarattal rendelkező lény, egy akadály, aki az énje és az akarata közé áll. Már vannak emberi kapcsolatok, de csak nyertes-vesztes, könnyen múló kapcsolatok (csak amíg neki jó) ezek, még nem valódi jó kapcsolatok. Nagyon magányos, a világ egy dzsungel, amin át kell verekednie magát, a kapcsolat is egy folytonos „Ki van alul-felül harc?”. Nem érti az emberek között zajló olyan finom interakciókat, amelyek nem a hatalmi harcról szólnak, barátságai könnyen felrobbannak, felbomlanak, az érzelmeket nem éli át és nem is tudatosítja, hanem önvédelemből kivetíti másokra (projekció). Bármilyen ÉRZELEM VAGY GYENGESÉG KIMUTATÁSA VESZÉLYES számára. „Minél többet tudnak rólam, annál jobban kihasználhatnak.” Gyakran ellenséges, kész a harcra vagy a menekülésre. Gyakran kerül konfliktusba, mert átlépi mások határait, ilyenkor a másik felháborodik, mire az opportunista is felháborodik azon, hogy a másiknak baja van, és nyíltan dühössé, agresszívvá, ellenségessé válik, és mindezt szabadon rázúdítja a másikra (acting out). FELELŐSSÉGET NEM VÁLAL, MÁSOKAT OKOL, hibáztat, BŰNBAKKERESŐ, a következményeket elkerüli. A világra gyakran dühös, amiért az nem idomul teljesen hozzá, ezt kivetíti, ezért másokat tart dühösnek, ami miatt a világot és az embereket ellenségesnek és veszélyesnek éli meg. Önvédelem módja: mások hibáztatása azok gyengeségéért, projekció. (A Sorsra fogja a történteket). Önvédelem esetén sokat hagyatkozik a szerencsére és a mágiára. ÖNÉRTÉKELÉS = KONTROLL. Önértékelését aszerint határozza meg, hogy mennyire képes mások felett kontrollt gyakorolni az ellenállásával. Tiszteletet erővel vív ki, „TISZTELJ AZ ERŐMÉRT!” Ő is csak azt tiszteli, aki erőt demonstrál, a tisztelet és emberi érték mérője nála az, hogy mennyire tud erővel kontrollt nyerni mások felett. Átveri vagy kontrollálja a környezetében lévőket. Az önvédők nem tudják, hogyan viselkedjenek másképp, hogyan illeszkedjenek be. MORALITÁSA HASZONELVŰ ÉS CÉLORIENTÁLT (cselekedete szerinte csak akkor rossz, ha elkapják, és megbüntetik érte, különben oké, de ha elkapják, az kínos – nem érez szégyent vagy bűntudatot, vagy csak minimálisat, nincs benne megbánás). Addig mindent szabad, amíg azt nem veszik észre. A SZABÁLYOK LÉTÉT FELISMERI, DE AZ IGAZI ÉRTELMÜKET NEM ÉRTI, NEM ÉRZI (PREKONVENCIONÁLIS). A szabályokat annyiban követi, amennyire azok az azonnali előnyszerzést segítik, vagy a büntetést segítik elkerülni. Ha az egyéni célja más, nem követi a szabályokat. Még nem épültek be a szabályok, nem azonosult velük.
Énvédő mechanizmusai: FANTÁZIA (mágikus gondolkodás), ACTING OUT, PROJEKCIÓ.
Kognitív: ELLENTÉTPÁROKBAN TUD CSAK GONDOLKODNI (jó-rossz, igen-nem, tetszik-nem tetszik), polarizál, egyszerű elvekre és differenciálatlan ítéletekre alapoz, csőlátású, előítéletes. Az ellentéteket felnagyítja és kiélezi, mások gyengeségeit kihasználja. Ami foglalkoztatja: dominancia, kontroll, előnyszerzés. NINCSENEK HOSSZÚ TÁVÚ CÉLJAI.
Félelme: retteg a kontrollvesztéstől, attól fél, hogy mások megpróbálják uralni őt, hogy becsapják.
Munkában: szervezetben működve hatalmat gyakorol, és korlátoz másokat. Döntéshozatali stílusa: „Ez a te bajod, nem az enyém.”
Beszéd: egyszerű dichotómia (jó/rossz; izgi/unalmas), konkrét, fizikai kifejezések és metaforák (az élet nehéz), egyszerű érzelmekről beszél (rosszul vagyok; idegesít; izgatott).
Jellemezd a KONFORMISTA szakaszt!
Szimbólum: én vagyok, a nézőpontok középpontja, tudom, hogy van egy másik rajtam kívül, és tudom, hogy a másiknak a fejében van egy kép rólam.
Én ennek a hiedelmemnek akarok megfelelni, amilyennek te láthatsz szerintem engem. Már bele tud helyezkedni a másik személy nézőpontjába. DECENTRÁLÁS.
Legfőbb megélése: „Már nem csak én vagyok a világ ellen. Mi vagyunk a világ ellen.”
Jelmondata: „ÉN A CSOPORT TAGJA VAGYOK.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Etnocentrikus, perszonális, konvencionális.
(!) MÁSODIK SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT: „Tudatos vagyok rád, aki tudatos rám”. Annak a hiedelemnek akar megfelelni, amilyennek szerinte a másik látja őt. Az ÖSSZEHASONLÍTÁS, VERSENGÉS a fontos, hogy „hozzád képest én milyen vagyok.” Belecsöppen a csoport világába. Kifejlődik a vágy, hogy szeressék, és fogadják el olyannak, amilyen – ez a fő motivációja, hajtóereje. KONFORMISTA, MEG AKAR FELELNI a róla másokban élő képeknek. A konvenciók, szabályok érdeklik. A világot kevésbé érzi ellenségesnek. Jobban bízik a másikban, mint az előző szinten, hiszen ha betartjuk a szabályokat, akkor elfogadnak és megvédenek minket. A személy úgy érzi, hogy ha akar valamit a másiktól, akkor magát vonzóvá kell tennie ehhez (eddig elvette, ami kellett – impulzív – vagy manipulálta, felhasználta a másikat arra, hogy megadja, ami neki kell – önvédő). A jó érzést, A BIZTONSÁGOT A MÁSOKHOZ VALÓ FELSZÍNI HASONLÓSÁG ADJA. Nincs mély bizalmi kapcsolódás, KÖZÉPÚT AZ ELLENSÉGESSÉG ÉS AZ INTIMITÁS KÖZÖTT. Ekkor alakítjuk ki a megnyerő szociális személyiséget (PERSZÓNA/”szociális interface” – Bence). A SZABÁLYOK ADJÁK A BIZTONSÁGOT. Ha a személy hibázik, akkor szégyenérzése van. Akinek más nézete van, azt a csoport morálisan elítéli. Sok időt fordít arra, hogy kiderítse, hogy mik a szabályok a csoportban. ITT JELENIK MEG ELŐSZÖR AZ ÖNISMERET: SZEREPSZERŰ ÖNSMERET (!) Tiszteletet úgy lehet kiváltani, ha hű a csoportnormákhoz. A TISZTELET KIFEJEZÉSE: A FIGYELEM RÉVÉN, figyelnek rám, észreveszik, hogy vagyok, és itt vagyok, figyelek rájuk, elismerem a létüket és a jelenlétüket. A KÉTSÉG NEM MEGENGEDETT, az engedelmesség elvárt, ezért az akarat vissza van fogva. VAKHIT, FUNDAMENTALIZMUS, ERŐS ELŐÍTÉLETEK. Sok SZABÁLY MEGSZEGÉSE MIATT SZÉGYEN. A SZEXUÁLIS ÉS AZ AGRESSZÍV IMPULZUS MEGTAGADOTT ÉS ELFOJTOTT, az elutasítás és a magára hagyatás miatti félelemből, és mert nem lehet őket jól szabályozni, ezért a legtöbb csoport nem tűri meg egyiket sem. Sehogy sem kezelik, elutasítják.
Nem életre szóló kötelékek, hanem LAZA CSOPORTOSULÁSOK A FELSZÍNI HASONLÓSÁGOK ALAPJÁN. Sok SZEKTA – az identitást a csoporthoz való viszony definiálja. ÖNÉRTÉKELÉS = A CSOPORT STÁTUSZA (sznobizmus). A HATÁROK A SZEMÉLY ÉS A CSOPORTTAGOK KÖZÖTT ELMOSÓDOTTAK, nem tudja, hogy amit csinál, azt ő szeretné vagy a csoport. Nagyon hű a csoporthoz és nem is nagyon lát túl rajta (ezért tud megmaradni, benne maradni a szektában is). A legnagyobb szégyen kirekesztettnek, outgroupnak lenni, mert azzal elveszíti az identitását is. „Mi a többiek ellen.” Megnyerő szociális személyiség és SOK STÁTUSZSZIMBÓLUM használata.
A csoporthoz való tartozás, az erőben, hatalomban osztozás ára a LOJALITÁS ÉS ENGEDELMESSÉG, amit a csoport megkövetel. FÜGGÉSben érzi jól magát, itt tud fejlődni, növekedni, és gyakran olyan dolgokért is felelősséget vállal, amiért nem is felelős. Minél magasabb a csoport státusza, annál értékesebbnek érzi magát mint annak tagját. Vakon elfogadja a saját csoportot (család, kortárs fiatalok), és vakon elutasítja a másságot, a devianciát, más csoportokat. Álláspontja: „mi a többiek ellen” - ingroup↔outgroup szemlélet. “Vagy elismersz minket, és velünk vagy, vagy nem fogadsz el, és akkor ellenség vagy, kiközösítünk.” Az ambivalencia, a vívódás, kétkedés, kétértelműség nem megengedett, mert a konformizmus létét ásná alá.
Projekció: az outgroup személyek utálnak engem, ezért jogosan utálom őket. Felnagyított pozitív érzések (a belső rossz kompenzálása). Csoportos projekció: ti utáltok minket, mi is utálunk titeket. Azzal azonosul, akinek ugyanolyan az ízlése, hitrendszere, elvárásai, véleménye, mint az övé, míg az eltérő nézet, vélemény, a sokszínűség és komplexitás elrettenti, megrémíti. A csoport értékeit erős „kell”-ekként teszi belsővé, introjektálja, míg a más értékeket vallókat elutasítja, befeketíti, devalválja. Saját ellenszenvét lehasítja és projektálja: „ők utálnak engem, ők a rosszak”. A saját elfogadhatatlan dühét, haragját elfojtja, a csalódást, rossz érzéseket, önmagával szembeni indulatot pozitív érzések és lelkesedés felnagyításával hárítja el. A csoportban a negatív érzések TABUK, ELFOJTJA.
*Nyelvhasználat: SZEMÉLYTELEN, eltúlzott pozitivitás, KÖZHELYEK (DIPLOMÁCIA, BÜRÖKRÁCIA NYELVE, formális, „minden tök jó, csodálatos”, egyszerű kategóriák, sémás érzelemkifejezés, TÉNYSZERŰ KIJELENTÉSEK (konkrét viselkedésről, kinézetről). Néha úgy érzi, valami rosszat tett, de nem tudja, hogyan vagy miért. Problémamegoldása: a problémákat tagadja, átcímkézi, fehérre mossa, „nem is baj az”. A szőnyeg alá söpri a problémákat.
Emberi kapcsolatok: elvárások szerint nézi, barátságos és lojális legyen a másik felém, és én is felé, ha nem ilyen valaki, az rossz ember. Nem a mély érzéseket és motivációkat nézi a másikban, magából sem enged ki ilyet, hanem az UDVARIASSÁG, kedvesség a mérce, ami szabályozza a kapcsolatot, és amit elvár. Szeret tanácsokat osztogatni, megmondja, mit tegyünk, mi jó, mi nem, hogyan kell ezt vagy azt. Saját preferenciái alapján összehasonlít másokat.
Munkában: szervezetben kedves, segítőkész, folyton a jó hangulatot és a békét igyekszik fenntartani, dolgozik a konfliktusok elsimításán, a kellemes légkörön, ALKALMAZKODÓ. A jól definiált, hierarchikus szervezetet szereti, keresi a nagyobb erő elfogadását és védelmét (Kohut: idealizáló szelf). TIPIKUS ALKALMAZOTT, akit vezetni kell.
Kognitív stílus: az élmény látható aspektusaira koncentrál (konkrét műveletek - amikor ott voltunk együtt énekeltünk; mosolyogtunk, fogtuk egymás kezét), klisékben, sémákban gondolkodik, de nem tudja, hogy azok. Ami érdekli: státusz, kinézet, presztízs, elismerés, mások véleménye.
Védekező mechanizmusa: projekció, introjekció (amikor másoktól szűretlenül átveszünk gondolatokat, értékeket, ítéleteket, elvárásokat – szajkózza a hallott igazságokat).
Jellemezd az ÖNTUDATOS szakaszt!
SCG4 – ÖNTUDATOS – szakértő, technikus, tudós, okoskodó (W5)
Szimbólum: tudatában van a másiknak, aki tud róla, harmadik számú nézőpont, ahonnan kívülről szemlélem magamat és egy másik embert.
Jelmondata:
„Én más vagyok, mint a többiek.” /
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
“Különbözöm, tehát vagyok.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Perszonális, konvencionális.
Megjelenik a *HARMADIK SZEMÉLY NÉZŐPONTJA – megfigyelt tárgyként tekint önmagára: INTROSPEKCIÓ (a tinédzserek sajátja) és ÖNREFLEXIÓ. „Tudom, hogy
vagyok, de más vagyok, mint te.”
ELMÉLETI ÖNISMERET – ELMÉLETETEK ÖNMAGÁRÓL. Kívülről nézi magát és a világot, és a megfigyeltek alapján elméleteket, hipotéziseket, filozófiákat, absztrakciókat gyárt. Differenciálja magát a közvetlen családi környezetétől, és kialakítja újonnan felfedezett önálló személyiségét (tinédzserkor). A formális műveletek miatt ALTERNATÍVÁKBAN gondolkodik – megjelenik a „ha…, akkor …” logikai, racionális gondolkodás. Elkezd a jövőbe tekinteni, tud már fejben előre kigondolni dolgokat és több verziót végigvesz fejben. VISELKEDÉSMINTÁK MEGLÁTÁSA – a lineáris időben történő ismétlésekre felfigyel, magában még nem, inkább másokban. Igény alakul ki benne, hogy felismeréseit másokkal is megossza, hogy beszéljen ezekről.
DIFFERENCIÁLT JELLEMVONÁSOK (már nem csak jó és rossz létezik, hanem „csalódást okoztál, mert…” – cizellált önkifejezés, barokkos körmondatok a naplókban), NORMÁK, KONVENCIONÁLIS ERÉNYEK jelennek meg. A konformista szint hasonulási vágya átfordul az ellentétébe, AZ EGYÉNI KÜLÖNBSÉGEKET LÁTJA, HANGSÚLYOZZ és figyeli A TÖBBIEKKEL SZEMBEN. Az előző szinten elfojtott saját vágyait és igényeit most újra kifejezi és érvényesíti. Már rájön, hogy vannak normák, azt nézi, hogy ő melyiket akarja ezek közül betartani.
Most is vágyik mások elfogadására, elismerésére, de most az egyénisége, egyedisége miatt, amiért különbözik a többiektől. Szeretne KIEMELKEDNI a többiek közül, JOBBNAK LENNI. Az oktatás nem elég differenciált, így a gyerekek nem tudnak sok mindenben jobbak lenni, kiemelkedni.
Gyakran úgy érzi, hogy mindenre tudja a választ, hogy mindig igaza van, a másiknak pedig nincs. Ahogy ő gondolja, az az igaz, a másik téved. Nagyon magas morális mérce – (minek hogyan kéne lennie vélemény). Kötelességei és felelősségei teljesítésén dolgozik, nagyon erős a szuperego. Másokat önmaga képességei és sztenderdjei alapján ítél meg. „KÜLÖNBÖZÖM, TEHÁT VAGYOK.” – felsőbbrendűség érzése (bár ez nem tudatos, tagadja szembesítéskor). Erős kritika, INTELLEKTUÁLIS AGRESSZIÓ a másik ember gondolkodása felé, fölényes, ellenséges humor, másokat akar nevetségessé tenni, újra előjön belőle a konformista szint elfojtott agressziója, ami a beszédben nyilvánul itt meg.
Nagyon makacs és ellenálló. Nem lehet olyat mondani neki, amit már ne tudna, vagy ne tudna jobban a másiknál. Ami nem illeszkedik a már kialakult véleményébe, nézetébe, azzal kapcsolatban FIGYELMEN KÍVÜL HAGYJA AZ ELLENÉRVEKET VAGY LEKICSINYLI A MÁSIKAT. A biztos véleménye miatt feljogosítva érzi magát, hogy másokra erőltesse a véleményét, amitől okoskodóvá és nagyképűvé válik. „IGEN, DE” játszma, igyekszik mindig a másik fölé kerülni: meghallgatja a másik véleményét, majd annak tetejébe elmondja a sajátját, és végül ő van felül.
A védekezés itt a RACIONALIZÁLÁS, az ultraracionálissá válás. Kedveli a vitatkozást, ha béke is van, hamar vitába kezd, ellenáll a béketeremtő, integráló törekvéseknek. Alapkiindulása:
„Mindent tudok, én vagyok a legokosabb, egyedül is elérem, amit akarok.” A vitának addig van szerepe, amíg kihozza egy adott nézőpont gyengéit és fejlesztésre sarkall. Még nem képes az eredeti nézőpont jó aspektusait és a vita által hozott fejlesztéseket szintetizálni, integrálni (ez a következő szinten jön el). Ez megakadályozza a fejlődést. A valódi integráció (később) nem egységessé mos (mint a konformista szinten), hanem összeköti az egyéniségeket, akik még egymás ellenében definiálják magukat. Ez a TUDOMÁNYOS EMBEREK VILÁGA, akik ultraracionálisak, leszakadtak a szívről, a testről, a lélekről, örökké kétkednek („sose biztos semmi”), ezért nem találnak belső iránymutatást és stabilitást.
A tudás terén a szaktekintélyekre és a szerzett tudásra támaszkodik inkább, mint a teljesen független érvelésre. A szkepszis itt még nem a valódi, független gondolkodás eszköze (mint a Lelkiismeretesnél – következő szint), mint a „nekem van igazam” és a különállás hangsúlyozásáé.
Munkában jó: szeret és KÉPES TÖBB ÉS ÚJ MEGOLDÁSMÓDOT FELMUTATNI (de nem integrálni!), sokszoros megoldást lát az adott problémákra, melyekkel komolyan hozzá tud járulni a közjóhoz, ha van lehetősége. Viszont nem tud még lehetőségeket priorizálni, integrálni, szintetizálni, mert nem tudja, mikor elég a jóból.
Szervezeti szerep: Mérnök típusú, technokrata. Felelős magáért és a környezetéért. Tisztán gondolkodó, pragmatikus vezető. Jól vezeti a rutinfeladatokat.
Védekező mechanizmusa: racionalizálás, intellektualizálás. Ha valami nem fér bele az elképzeléseibe, akkor azt kimagyarázza, annak ellentmond. A másikat hibáztatja, ha valami nem jó, hibáztatja a struktúrát, az eszközöket, mások inkompetenciáját, hogy nem dolgoznak úgy, ahogy kéne, vagy lehetne. Akármeddig vitatkozik valakivel, KIZÁRT, HOGY MEG LEHESSEN GYŐZNI ŐT.
Én-érzet: Erős különállás-érzés, markáns határok, az INTELLEKTUÁLIS ELMÉVEL VALÓ AZONOSULÁS. A másokkal való elkülönültséggel és mássággal azonosul, különlegesnek érzi magát. A közösségi „kell”-eket jól internalizálta, a szuperego erős.
Interperszonalitás/másokhoz való viszony: Állandó összehasonlítás és méricskélés, a saját mércéjével méri őket.
Fő félelme: olyannak lenni, mint mások. Nehogy visszacsússzon a birkák, az átlagos emberek közé, FÉL, HOGY ELVESZÍTI PÁRATLAN EGYEDÜLÁLLÓSÁGÁT. Attól is tart, hogy ha megnyílna másoknak, azzal elveszítené a szilárd véleményét, és a frissen megerősödött, a csoportból kivált én-érzése meggyengülne. Ez egy rejtett sérülékenység, ami nem tudatos, mert ezt erős frontvonallal kompenzálja.
Nyelvezet: érzelmeit racionalizált formában fejezi ki, pl. az áthágások miatti szégyent és bűntudatot. Komplexebb nyelvtani szerkezetek, passzív oksági érdeklődés: „kíváncsi vagyok, vajon miért…”, kezdeti pszichológia szótár és magyarázatok. A beszédében az idő múlására utal: gyakran, néha, olykor (mert már van egy sztorija). Egyszerű összehasonlítások: „nem elég, túl sok”, többszörös lehetőségeket jelöl meg.
Példa: Dr. House.
Jellemezd a LELKIISMERETES szakaszt!
SCG 4 – LELKIISMERETES - törtető (W5)
Szimbólum: tudatában van a másiknak, aki tud róla, harmadik számú nézőpont, ahonnan kívülről szemlélem magamat és egy másik embert.
Jelmondata:
„Én önálló vagyok, de egyéni módon
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
hozzájárulok a csoporthoz is.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Perszonális, konvencionális.
Tudatában van önmagának és a másiknak, kívülről látja magát és a másikat.
A serdülő rájön, hogy fejlődik, kialakul a NARRATÍV SZELF (Stern), tudja, hogy az énjének van egy története, múltja, jelene és jövője. El tudja helyezni magát egy generációs kontextusban. Magát a társadalom számára hasznos és nélkülözhetetlen személynek látja, aki FÜGGETLEN, és FELELŐS a saját döntéseiért.
Az „IDEÁLIS FELNŐTT” szintje, aki független, racionális gondolkodó. Kapcsolatba lép olyan emberekkel, akik a maguk választotta ideológiák, értékek és célok (akárcsak ő) mentén csoportosulnak. Itt már KÉPES TÖBB CSOPORTHOZ IS TARTOZNI, akiknek hasonló a nézőpontja a sajátjával, anélkül, hogy szétszakadna emiatt, hogy hűségi problémái vagy lelkiismeretfurdalása lenne. Érdekli: a dolgok értelme, oka (múlt), célja (jövő), a következmények, a HATÉKONY IDŐKIHASZNÁLÁS. MINDENT TUDNI AKAR, MINDENT ELEMEZ. VALÓDI ÖNISMERETRE VÁGYIK, képes érzelmeiről beszélni a múltban és a jelenben, a jövőbeni céljairól, vágyairól, fantáziáiról. Nem csak elméleteket gyárt magáról, hanem NYITOTT A VISSZAJELZÉSEKRE IS. INTELLEKTUÁLIS ÖNISMERET: MEGÉRTI TÖBBFÉLE VISELKEDÉSMÓDJÁT (valódi önismeret még nem alakul ki, attól, hogy érti, még nem változik (!) ). AZ A FAJTA ÖNISMERET, HOGY MEGÉRTSE, MI MIÉRT VAN. Szerinte a világot meg lehet érteni és a megfelelő módszerrel jobbá lehet tenni – hisz a TUDOMÁNYban, úgy véli, hogy a megfelelő tudományos módszerekkel végül fel lehet fedezni, hogyan is vannak a dolgok valójában, beleértve az emberi természetet is. Hajlandó dolgozni a világ jobbításáért. A személy itt a formális, racionális kognitív működése csúcsán van, imádja az elméleteket, modelleket, hisz abban, hogy a világot meg lehet érteni, és elég jó és teljes tudományos ismerettel, tudással szabályozni lehet a világot.
TOLERÁNSABB, TÜRELMESEBB – már látja, hogy a többiek is úgy működnek, ahogy ő, itt már látja, hogy együtt jobb dolgozni, mint egyedül, a nagy célokért másokkal jobb együtt dolgozni, türelmesebben ki tudja várni a cselekedetek és az eredményeik közötti időt. (Már van önuralma).
A szociális sztenderdeket internalizálta. Már nem annyira kiemelkedően büszke és gőgös arra, amit alkotott, alkotása belesimul a közjóba, és érzi, hogy még sok fejlődnivalója van, folyamatosan fejlődik. Legnagyobb félelme, hogy hiteles-e - „Úgy élek-e, ahogy a hitemmel megegyezik?”, „Miért teszem azt, amit teszek?” – A VALÓDI belátáson, INTROSPEKCIÓn alapuló ÖNKRITIKA itt jelenik meg először – belőle lesz a neurotikus. Meg akarja indokolni, hogy mit miért tesz. A bűntudat gyakori érzés, itt amiatt, hogy hiteles-e. A BEFELÉ FORDÍTOTT AGRESSZIÓ ÖNKRITIKÁVÁ VÁLIK (ÖNKÜZDÉS). A Lelkiismeretes személy gyakran neurotikusan hiperkritikus, mert a céljai és szándékai őszinték és magasra törőek. Gyakran azért is bűntudata van, ami nem az ő hibájából történt. Nem akar másokat bántani, nem akar ártani, inkább magát bántja.
„MIÉRT TESZEM, AMIT TESZEK?” MI A GYÖKÉROKA ÉS A CÉLJA? Úgy véli, ezáltal megérti és megtalálja önmagát, képes elkülöníteni a látszatot a valós érzéseitől, és motivált az önfeltárásra. Maga és mások elemzése kedvelt időtöltéssé válik, jó móka. Sok pszichológiai típustan és elmélet született itt, hogy osztályozza és magyarázza az emberek viselkedését. Imádja az önismeretet, és elért teljesítményére építi pozitív önértékelését. Saját vállalkozása vezetőjeként nem függ már annyira mások elfogadásától vagy a különállás hangsúlyozásától. FÜGGETLEN, HATÉKONY – mert jól látja a problémákat és tud időperspektívában gondolkodni. ÖNÉRTÉKELÉSE ATTÓL FÜGG, ELÉRI-E A SAJÁT CÉLJAIT, attól kevésbé, hogy mások mit gondolnak róla.
MÁSOK FELÉ HITELES ÉRDEKLŐDÉS, érdekli őt a másik, ELFOGADJA, HOGY KÜLÖNBÖZNEK egymástól - elfogadás, intenzívebb kapcsolatok, az EMPÁTIA növekszik. A kapcsolatok így sokkal értelmesebbé és intenzívebbé válnak. A másikat képes értékelni azért, aki – függetlenül saját szükségleteitől, vágyaitól.
SZÍVESEN DOLGOZIK CSOPORTBAN, DE EGYYEDÜL IS HATÉKONY. Ha azt tudja csinálni, amit szeret, és abban jó, akkor sikeres. Ez a mai társadalom: a teljesítmény szerint értékelnek minket, nem aszerint, hogy valaki milyen ember. (Fontosak a megerősítő dicséretek. Az ember akkor változik, ha elfogadják, és a viselkedését jelzik vissza hitelesen). HŰSÉGE NEM A SZEMÉLYNEK SZÓL, HANEM A VÁLASZTOTT ÉRTÉKNEK. Az idő pénz, arra ügyel, hogy a dolgokat felelősségteljesen, lelkiismeretesen, jól végezze. A KÜLDETÉSTUDAT megjelenik. Őszinte MEGGYŐZŐDÉSBŐL, KOMOLYSÁGGAL, IDEALISZTIKUSAN DOLGOZIK (a világ megmentése mindig rejtett vagy nyílt célja), JOBBÍTANI AKAR, LELKES. Nagyon sokat dolgozik, tanul, de esetleg nem méri fel jól az erejét, energiáját, így a célok elérését kísérő hajtás gyakori következménye a TÚLTERHELTSÉG, KIMERÜLTSÉG (KIÉGÉS, „menedzser betegség”). A határok elismerése az egyik legnehezebb dolog a számára, projektjeiben elmerülve ritkán lassít le, hogy ránézzen és reflektáljon az életére.
(!) ITT ALAKUL KI ELŐSZÖR: ÉRETTSÉG, RUGALMASSÁG, FÜGGETLENSÉG, EMPÁTIA, ÖNISMERET, ÉRDEKLŐDÉS MÁSOK FELÉ.
Interperszonalitás: Az emberek felé FELELŐSSÉG ÉS KÖTELESSÉGÉRZET, miközben a saját egyéni dolgait csinálja. Döntéseiben felelős, FIGYEL A KOMMUNIKÁCIÓRA (TISZTA KOMMUNIKÁCIÓ), tudatos a kommunikáció fontosságára. Méltányolja, ha kifejezik egymásnak érzéseiket és gondolataikat.
*Kognitív: ANALITIKUS SÚLYOZÁS ÉS SZINTETIZÁLÁS, zárt rendszereket lát, jól definiált határokkal, lineáris okság, független változók, felfogja a fogalmi komplexitást, priorizál és szintetizál, mert ha tudja, hogy mik a független változók, akkor el tudja dönteni, hogy mi a fontos, és mi nem. (A nyugati társadalom intézményei ezen a szinten vannak, ezt jutalmazzák az emberekben.) Kezdi felfedezni a világban, a rendszerekben az ellentmondásokat.
Foglalkoztatja: HOSSZÚ TÁVÚ, SZEMÉLYES CÉLOK, BELSŐ MÉRCE ALAPJÁN SAJÁT ÉRTÉK ÉS IDEÁL MEGVALÓSÍTÁSA (önaktualizáció = önmegvalósítás), motiválja a siker és a pénz. Munkában: csapatmunkák, probléma- és feladat-orientált szövetségek. Tökéletes projekt-szemléletű ember. A feladat határozza meg a viselkedését és a szerepét, és ezek rugalmasan változnak.
Védelmi mechanizmusai: a kétség és a kritika ellen védekezik intellektualizációval, racionalizációval, figyelmen kívül hagyással (a negatív pólus és az árnyék elnyomásával) – „értem, értem, de számomra ez nem olyan fontos”. „Jobb a pozitív aspektusra fókuszálni, mint a problémákban időzni.”
Mélypontja és félelme: bűntudata van, ha nem tudta teljesíteni, amit akart.
FÉLELME a cél (ideál) nem teljesítése, A KONTROLL ÉS A FÜGGETLENSÉG ELVESZTÉSE (mert most vívta ki, szerezte meg), fél elveszteni az újonnan elért fejlődést. Itt már nem magányos, vannak jó dolgok, ez egy jó szint. Fél, hogy visszacsúszik a konformista szintre, mások kiszolgálásának szintjére.
Nyelv: oksági kapcsolatok, prioritások, következmények. Sok idői utalás: célok, jövő, tervek, „most, régen, szoktunk”. Differenciált pszichológiai szótár, önkritika, AUTENTIKUS ÖNKIFEJEZÉS (nincsenek már klisék), ÉN-KIJELENTÉSEK. Az a nagyon racionális ember, aki nincs elveszve (előző szinten annyira ragaszkodik az eszéhez, hogy nem képes kilépni belőle, és ezért nincsenek kapcsolatai – vad racionalista -, itt már kapcsolódik, felad ebből valamennyit.) Ez a szint úgy asszertív, hogy önállóan is tudná, de odafigyel a másikra is, úgy érvényesíti magát, hogy közben nem tapos el mindenkit. Ha valakivel kapcsolatban vagyunk, minimum két szinten működünk: információ tartalmának átadása szint és a kapcsolati szint. Ha bármelyik sérül, a kommunikáció megsérül. Azt hiszi, hogy ahhoz, hogy az infó átmenjen, beáldozható a kapcsolati szint. De ha nincs kapcsolat (híd, rapport), nem lesz kinek átadni az infót, nem fog tudni kommunikálni. Ha a híd erős, mindegy, hogy mit mondunk, csak az nem mindegy, hogy hogyan.
Ezen a szinten már nem veszélyezteti a kapcsolatot az információ árán!
Jellemezd az INDIVIDUALISTA szakaszt!
SCG 4-5 INDIVIDUALISTA - pluralista (korai W6)
Szimbólum: (!) MEGJELENIK A NEGYEDIK SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT, aki látja a harmadik személyű nézőpontot, aki részt vesz a rendszerben. Kívülálló tanú-tudat, eltávolítja magát a rendszertől, és ezért jobban rálát.
Jelmondata:
„Én az én-részeim csoportja vagyok.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Perszonális, posztkonvencionális.
EGYÉNI és egyedi DOLGOKAT AKAR CSINÁLNI, függetlenül mások jóváhagyásától, a szociális szerepektől, feladatoktól. GYAKRAN VISSZAVONUL a mindennapoktól, BEFELÉ FORDUL, hogy önmagában találja meg az egyedülálló adottságait, egyedül szeret dolgozni – ekkor kreatívan járul hozzá a közös munkához. Rájön, hogy a dolgok nem azok, amiknek látszanak, léteznek paradoxonok, már nem próbálja őket kimagyarázni, elrejteni, hanem elfogadja őket, néha még élvezi is. Pl. valaki guru, de ember is. RELATIVISTA, PLURALISTA (már több nézőpontból közelít meg valamit, és nem csak egyhez ragaszkodik), „minden relatív”. A lineáris, intellektuális tudás átadja a helyét a holisztikus szemléletnek. Nyitott szemmel jár, A TAPASZTALAT MÁR ELÉG AHHOZ, HOGY ELHIGGYEN DOLGOKAT, NEM KELL NEKI TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉK (Pl. A kapcsolat c. film – láttam, megtapasztaltam, tudom). A dolgok már kívül esnek a jó/rossz, igaz/nem igaz kategóriákon, már nem is nagyon akar kategorizálni, címkézni, MEGHALADJA A VAGY-VAGY GONDOLKODÁST (Pl. Nietzsche: Zarathustra). Átalakul a humor, már nem ellenséges és gyakran önmagára irányul. Ahelyett, hogy mindent analizálna, élvezni akarja a saját szubjektív élményt. Az egyedüli megbízható, biztos dolog számára a saját élmény, „CSAK AZ A BIZTOS, AMIT MEGTAPASZTALOK! Élvezi a saját élményt, és erre alapozza a mindennapjait. CSINÁLNI HELYETT LENNI ÉS ÉREZNI AKAR. JÖVŐ HELYETT MOST. Az a fontos, amit itt és most átél, ami a testében van. Megfigyelésen alapuló TESTTUDATOSSÁG lesz a fontos, az érzései a testében, a test és az elme megfigyelésén alapuló megértés, tudatosság, és nem az, hogy mit gondol magáról, milyen elméletei vannak magáról, hanem hogy mit érez. Foglalkoztatja: az elért célok, eredmények, a teljesítmény helyett a folyamat érdekli, a dolgok alakulása, az emberi kapcsolatok, az itt és most, a nem lineáris okság, összefüggések a változók között. Látja, ahogy ő maga és mások másképp viselkednek eltérő kontextusokban. Nincsenek állandó személyiség- és jellemvonások, hanem csak KONTEXTUSFÜGGŐ ÉN-ÁLLAPOTOK . A jelenben figyeli ezeket az én-részeket, ez számára szép, megrendítő. IDENTITÁSA SOK ÉN-RÉSZ ÖSSESSÉGE, PLURÁLIS, DE MÉG NEM INTEGRÁLT! – KÜSZKÖDIK, akarja, hogy összeálljon az egész énje. Azt tapasztalja, hogy különálló részei mind jogosak és egyaránt fontosak, és gyakran ellentmondásosak. KEMÉNYEN DOLGOZIK AZ ÉN-RÉSZEK KIEGYENSÚLYOZÁSÁN – ÖNKÜZDÉS). Még NEM TUD TUDATOSAN VÁLTANI AZ ÉNRÉSZEI KÖZÖTT (az csak az integráció után lehetséges), emiatt van benne egy küszködés. Néha elkeseredik, hogy ki is ő valójában (identitásválság – W5!), hogyan lehet kibékülni ezzel a sokfelé húzó, sokszínű belsővel. Az eddigi szinteken bizonyos én-részeket lehasított, elfojtott, racionalizálással elfedett vagy figyelmen kívül hagyott, itt viszont minden én-részt felenged, megengedi, hogy legyenek, és elfogadja őket. Megjelenik az ÖNELFOGADÁS MÉLYEBB SZINTJE, MÁR NEM HÁRÍT, MINDEN JÖHET. Már elfogadja az adott én-állapotot, amiben van, és igyekszik átélni azt teljesen. Itt már ORGANIKUS ÖNISMERET van – HITELES, igazi, valódi, már valóban azt képes gondolni, hinni, beszélni magáról, ami a testében, lelkében itt és most van, ettől válik hitelessé.
SZÍV ÉS ELME TALÁLKOZÁSA – ezen a szinten dolgozik az önismerettel a Gestalt-terápia, humanisztikus pszichológia (HP), valóságnyelv, TK, NLP, bodywork, relaxáció, EMK (erőszakmentes kommunikáció), stb. DINAMIKUS ÖNELMÉLETEK, de vannak elméletei még magáról itt is. Ha mást tapasztal itt és most magáról, átalakítja az elméletet. (Tegnap még úgy gondoltam, hogy ilyen vagyok, de ma történt egy élmény, és most ezt úgy gondolom, hogy ez így van – együtt halad a folyamataival, neki ez nem probléma). Észreveszi a kulturális torzítást (kívülről látja a rendszert), rálát a védekezésekre, az önbecsapási kísérletekre és emiatt toleránssá, mélyen empatikussá válik másokkal szemben, hisz tudja, hogy mindenki így működik. MÁSOK GYAKRAN CSODÁLJÁK ŐT HITELESSÉGE, ENERGIKUSSÁGA, SPONTANEITÁSA, ÖNÁLLÓSÁGA MIATT. Saját egyedi életét éli, függetlenedve a korlátozó konvencióktól, nem aggódva, hogy mások mit szólnak, képes spontán kifejezni magát.
Munkában: a törtető világban gyakran tartanak tőle az Öntudatosok és a Lelkiismeretesek, úgy vélik, nem elég biztonságos vele dolgozni, nem elég megbízható (mert nem konformista, ezért nem tűnik lojálisnak), ehelyett öntörvényű. Álmodozónak, semmittevőnek tűnhet. Ha összhangot találnak vele, HA SZABAD UTAT, DÖNTÉSKÖRT KAP, JÓ EGYÜTTMŰKÖDŐ, vezetőnek autokratikus és egyéni, zárkózott, megközelíthetetlen. Addig nem lát neki a munkának, amíg nem látja, miért jó az. VEZETŐKÉNT meglátja, hogyan kéne valamit csinálni, és TÜRELMETLEN lehet másokkal, hogy ők nem látják ugyanezt. KOMPLEXEN LÁTJA A VILÁGOT ÉS MÁSOKAT IS, TÖBB SZEMPONTBÓL, AMIKET KÉPES ELFOGADNI, TISZTELI ÉS ÜNNEPLI AZ EGYEDISÉGET (Pl. parking ticket validation c. kisfilm – mosoly és dicséret). Saját nézeteit nem próbálja meg ráerőltetni másokra, szabadon hagyja a másikat. Ha ilyen emberek jönnek össze, teret adnak egymásnak, hogy mindenki kifejezhesse, mit gondol és érez. BOOMERITIS, a zöld szint csapdája – beleragadhat abba a szélsőségességbe, hogy elítéli azokat, akik elítélnek másokat, az egyenlőség nevében. NEM VESZI ÉSZRE A NÉZETÉBEN LÉVŐ ELLENTMONDÁSOKAT, HOGY Ő MAGA IS ÍTÉLKEZIK. A SAJÁT NÉZETÉT ELŐNYBEN RÉSZESÍTI MÁSOKÉVAL SZEMBEN, HOLOTT AZ EGYENLŐSÉGET HIRDETI. TAGADJA A HIERARCHIÁT, HOLOTT MAGA IS HIERARCHIÁT TEREMT: „mi és a nem oké többiek”. Ha egy ponton túlmegy a sokszínűség elfogadása, azok egyenlősége, az individualitás ünneplése, akkor elvész a közös emberi alap, az összerakottság, az integráció. A szervezeti üléseken így mindenki elmondja, ami benne van, de a problémát nem oldják meg ezen a szinten.
Az Individualisták HAGYJÁK EGYMÁST ÉS A TÖBBIEKET ÚGY, AHOGY VANNAK, NEM PRÓBÁLJÁK ŐKET MEGVÁLTOZTATNI, MEGGYŐZNI.
TOLERÁNS a különbségekre, engedi, hogy mások azt csináljanak, amit akarnak, és azok legyenek, akik, és gyakran amorálissá válik az elfogadás nevében.
Nyelvhasználat: véletlenek, előre nem látható események; valódi minősítések; ellentmondó vélemények; „vagy” és „de” helyett „és”; (nincs „kellene”), nem általánosít; finom megfigyelések.
Jellemezd az AUTONÓM szakaszt!
SCG 5 AUTONÓM - stratéga (közép/érett W6)
Szimbólum: megjelenik a negyedik személyű nézőpont, aki látja a harmadik személyű nézőpontot, aki részt vesz a rendszerben. Kívülálló tanú-tudat, eltávolítja magát a rendszertől és ezért jobban rálát.
Jelmondata:
„Én az vagyok, aki jelentést ad a létének.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Perszonális, posztkonvencionális.
(!) NEGYEDIK SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT KITÁGÍTÁSA (!), elhelyezése a személy adott világnézetének keretében, és a személyes életének egész időtávjában. Látja
a saját történetét is időtávban, a szülei múltját is, és a gyerekei jövőjét is. Kiterjesztett időkerettel és kitágított szociális hálózatokkal már MINTÁKAT VESZ ÉSZRE A RENDSZERBEN, és hosszú távú trendeket lát, melyeket stratégiai kapacitása szerint értékel. (Személyes élete a leszármazottaktól a teljes családfáig tart). (Hellinger-elmélet), RENDSZERSZEMLÉLETTEL, rendszerek összefonódásával GONDOLKODIK A VALÓSÁGRÓL, már LÁTJA A KAPCSOLATOK ÉS FOLYAMATOK RENDSZEREINEK AZ ÖSSZEKAPCSOLÁSÁT és összefüggéseit. Látja a családi mintát, de azt gondolja, hogy ezek a minták már nem kell, hogy rá is érvényesek legyenek, meghaladja azokat, túllép rajtuk, és képes olyan új mintákat alkotni, amik eddig nem voltak jelen a rendszerben. Felismeri magában az ellentmondó részeket, impulzusokat, melyek más-más kontextusokban, helyzetekben jönnek elő, és képes ezeket felismerni, felvállalni, tulajdonolni. Képes a különálló identitásait integrálni. A KÜLÖNÁLLÓ ÉN-RÉSZEK INTEGRÁLÁSA, finom összhang jellemzi magával. Új képesség: értelmet, jelentést képes adni az életének, KÉPES ÚJ ÉLETTÖRTÉNETET ALKOTNI, ha az eddigi nem tetszett neki. (Pl. családállításon felismeri, hogy neki milyen sors predesztinált, ezt nem akarja, ezért elmegy terápiába, és ezt átírja). Felismeri, hogy MINDEN VALÓSÁGÉRZELMEZÉS, ELMÉLET, TUDOMÁNYOS TÉTEL CSAK ÉRTELMEZÉS, NEM A VALÓSÁG, EGY EMBER ÉRTELMEZÉSE EGY ÉLMÉNYRE, TAPASZTALATRA, AMIT ÁTÉLT. MINDEN EMBER ÉRTELEMADÓ LÉNY, AKÁR TUDATOS ERRE, AKÁR NEM. Az Autonóm itt válik erre tudatossá, és ő maga válik a világa értelemadójává, aki új világmodellt, történetet sző a világról, a saját valós élményeire alapozva, rendszerszemléletű integrációval. Tudatosan elkötelezett, hogy értelmes életet alkosson magának és másnak, önmegvalósító és eltökélt módon, változó kontextusok között is ugyanazt. Látja és tolerálja a paradoxonokat, elfogadja a világ kettősségét, az ambivalenciát. Az Individualista is rálátott az ambivalenciára, de nem tudott vele mit kezdeni, nem találta még benne önmagát. Az Autonóm azonban már elköteleződik, és megteremti magának a maga számára értelmes világot. Kicsit türelmetlenné is válik, hogy ha a többiek nem akarnak maguknak annyira értelmes életet alkotni, ahogy szerinte kellene. MINDENT ELFOGAD, NEM VESZIK EL AZ ELLENTMONDÁSOKBAN A PARADOXONOKBAN. Nem zavarja két különböző valóságértelmezés, ha a valóság olyan, amilyen. A konvencionális szinteken még az adott világot elfogadta, abba beilleszkedett, kiteljesedett benne és sikereket ért el benne. A POSZTKONVENCIONÁLIS szinten kilép a közmegegyezéses valóságból, függetlenedik tőle, és az Autonóm szinten ő maga lesz a valóság teremtője, már ÚJ KONVENCIÓKAT ALKOT.
Jóban van önmagával, finom összhangban él magával (az Individualista még cinikus és kissé bizalmatlan volt). ÉNJE MINDEN RÉSZÉT INTEGRÁLJA, AZOKAT IS, AMELYEK AZ ELŐZŐ SZINTEN MÉG NEHEZEN KEZELHETŐK, ÖSSZEZAVARÓAK VAGY IJESZTŐEK VOLTAK. EGÉSSZÉ VÁLIK A SZEMÉLYISÉG. A dilemmákat és konfliktusokat erősen megéli, felismeri, hogy ezek elkerülhetetlenek, hogy az ambivalens érzések természetesek, és elfogadja azokat. Keményen dolgozik, hogy összetartsa a maga által kialakított értelmet és célt megvalósító munkáját, hogy józan és érett módon végezze azt. Úgy érzi, felelős azért, hogy ambivalens szükségleteket és al-identitásokat rendezzen össze és navigáljon. Általában kiegyensúlyozottnak látszik. A KELLEMETLEN ÉRZÉSEKET JOBBAN TOLERÁLJA, HAJLANDÓ AZOKAT MEGOSZTANI MÁSOKKAL. Elméjében képes integrálni pszichológiailag paradox elemeket, az ambivalenciát megéli, így SOKKAL KEVESEBB ENERGIÁT KELL ÉNVÉDELEMRE FORDÍTANIA. Ettől jóval toleránsabb és empatikusabb, mert látja, hogy más is ilyen kátyúban van. Itt már át is látja, hogy milyen történetek húzódnak meg egy ember mögött, milyen generációs történetek vannak a háttérben. MAGÁT ÉS MÁSOKAT IS ELFOGAD, MINT KOMPLEX EMBERI LÉNYEKET, a jó és rossz dolgokkal együtt (hasítás végleges feloldódása). IGÉNYLI A KÖLCSÖNÖSEN ELFOGADÓ KAPCSOLATOKAT, mások elfogadó jelenlétét, és pontos visszajelzéseit, hogy kihozhassa önmagából a legtöbbet, amit tud. IGÉNYLI A PONTOS VISSZAJELZÉSEKET, INTIMITÁST. Az emberekkel való dinamikus, intim kapcsolat és visszajelzés-csere tehát nagyon fontos itt az önismeret és a bölcsesség kifejlesztésében. A személy ÁTÉLI AZ EMBEREK KÖLCSÖNÖS EGYMÁSTÓL VALÓ FÜGGÉSÉT, EZT CSODÁLJA, ÉS ÚGY ÉRZI, FELELŐS IRÁNTUK.
Félelme: hogy nem éli meg a legmélyebb képességeit (amik még csak potencialitások), vagy az univerzális értékek, elvek megvalósításában hibázik (méltóság, tolerancia, igazságosság minden ember felé).
Énvédelmi mechanizmusa: nagyon finom, ha van, érett elhárításokat használ: humor, kizárás (ami nem az ő csomagja/tükre, abba a történetbe nem vonódik bele), anticipáció, altruizmus. Amikor éretlenebb védekezést használ, megbocsájt magának, türelmes és toleráns magával szemben, tudja, hogy dolgozik magán.
SZÜKSÉGE VAN VISSZAVONULÁSRA ÉS SAJÁT TÉRRE, AHOL MEGFIGYELHETI ÖNMAGÁT. A dolgok kibontakozásának, teremtődésének, alakulásának szemlélése az egyik fő örömforrás ezen a szinten. Az élet célja, fő motivációja: megpróbál azzá válni, aki a leginkább ő, „MEGPRÓBÁLOK AZZÁ VÁLNI, AKIVÉ VÁLHATOK.” Az önmegfigyelés pontos és örömteli. Élvezi, hogy megfigyeli, mi zajlik benne.
*Fő vágya: NÖVEKEDÉS, ÖNBETELJESÍTÉS, ÖNMEGVALÓSÍTÁS, A SAJÁTJA ÉS MÁSOKÉ IS – SOK SEGÍTŐ közülük kerül ki (terapeuták, coach-ok, pszichológusok, tanácsadók), de még FRUSZTRÁLÓDIK, HA A MÁSIK ELAKAD. „Nem akar változni, pedig már annyit dolgoztunk rajta!” *Gyengéje: MEG VAN GYŐZŐDVE RÓLA, HOGY A MAGASABB FEJLETTSÉGI FOK AZ JOBB, minden áron azt kell elősegíteni. Wilber nem győzi hangsúlyozni, hogy a szintek nem értékítéletek, az egyik szint sem jobb a másiknál, de itt azt gondolja az egyén, hogy a fent jobb, mint a lent. Az AUTENTIKUSSÁG az egyik legfőbb érték.
Világnézetében azt gondolja, hogy NINCS ELEVE ELRENDELT ÉLETÚT – de ha van is, akkor ő azt meg tudja változtatni -, hanem AZ ÉLET EGY VÉG NÉLKÜLI, FOLYMATOS UTAZÁS és kibontakozás, fejlődés. A tanulás, a változás, az alakulás az élet végéig tart, ha hagyjuk. AZ EGYÉN SZEMÉLYES FELADATA ÉS FELELŐSSÉGE AZ ÉRTELEMADÁS, AZ ÉRELEM MEGTALÁLÁSA AZ ÉLETBEN, hogy minden ember megtalálja az életstílusát, a kiteljesedést.
Kognitív: elmeműködése kreatív, ÁLMOKBAN, VÍZIÓKBAN GONDOLKODIK (JOBB AGYFÉLTEKÉS MŰKÖDÉS), szabadon MERI ÁLMAIT MEGVALÓSÍTANI, felszabadulnak benne a kreatív energiák. A KÉPZELETÉT MÁR NEM GÁTOLJA A LOGIKA ÉS A KONVENCIÓK, a dobozon kívül gondolkodik. Humorában könnyed egzisztenciális irónia van, mert felismeri és elfogadja az élet paradoxonait, de nincs benne ártás, bántás, nem ellenséges. Olykor felháborodik a világ igazságtalanságain, és ezt jogosnak érzi, elvi alapon mérges. Feláll a társadalommal szemben és kifejezi személyes meggyőződéseit az igazságosságról.
Munka: a megélhetésért végzett munkát gyakran butítónak érzi, ami inkább akadályozza őt. Inkább lenne egyedül, és élvezné a felfedezést, a fejlődést, mások fejlesztését.
A konvencionális szinteken a tanácsadást/terápiát a gyengeség jelének tekinti, míg az Autonóm szerint ez az élet szükséges része, hogy önmagunkká válhassunk.
BELSŐ MEGGYÓZŐDÉSEI ALAPJÁN ÉL: “TEDD AZT, AMIT MONDASZ” vagy “ÉLJ ÚGY, AHOGY TANÍTOD”. Ez nagyon fontos számára és másokat is ezzel a mércével mér. Az elveit éli, viselkedése, az élete válik azzá, amit vall. Gyakran karizmatikus, morális vezetők. Kiáll a szaváért, és erősen képviseli azt. Ez torzulhat, ha hatalommal társul, nem kap visszajelzést vagy leáll nála az önmonitorozás.
Nyelvezet: nagyon komplex, flexibilis mondattan, sok témáról képes beszélni. Differenciált pszichológiai szókincse van, megérti az emberi kapcsolatok cirkularitását. Kedvenc témái: identitás, növekedés, magasabb elvek, önbeteljesítés, önmegvalósítás.
Jellemezd a KONSTRUKTUM-TUDATOS szakaszt!
SCG 5-6 – KONSTRUKTUM TUDATOS – alkimista, mágus (késő W6)
Szimbólum: megjelenik a negyedik személyű nézőpont, aki látja a harmadik személyű nézőpontot, aki részt vesz a rendszerben. Kívülálló tanú-tudat, eltávolítja magát a rendszertől és ezért jobban rálát.
Jelmondata:
„Én az vagyok, aki az egót szeretné meghaladni.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Perszonális, posztkonvencionális.
MEGJELENIK AZ N-EDIK (VÉGTELENÜL SOKADIK) SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT. Rájön, hogy a világ az ember által megkonstruált valóság, a létező tárgyak és A DOLGOK AZ EMBEREK ÁLTAL LÉTREHOZOTT KONSTRUKTUMOK, AZ EGO ÉS A TÉR-IDŐ ÖSSZEJÁTSZÁSAI. A fogalmak csak erős leegyszerűsítései a világnak, de nem fedik le a valóságot. Ráébred, hogy VÉGTELEN NÉZŐPONT, így VÉGTELEN VALÓSÁG LÉTEZIK (n = végtelen sok). Mindenkinek saját nézőpontja van, MINDENKI EGY KÜLÖN VILÁG, mindenkinek más térképe van a valóságról, és mást és MÁST JELENT MINDENKINEK UGYANAZ A DOLOG. A valóságot a jelenségek differenciálatlan kontinuumának látja a személy. A világ semmi vagy minden (káosz, kreatív alap), de benne mindent az ember teremt. ÉBER A DOLGOK MÖGÖTT MEGHÚZÓDÓ EGYSÉGRE.
Ekkor LÁT RÁ ELŐSZÖR A FEJLŐDÉS SORÁN AZ EGÓJÁRA, annak valóságára. FELISMERI, HOGY AZ EGÓVAL AZONOSULT, ÉS AHHOZ VISZONYÍTOTT MINDENT, felismeri alapvető EGOCENTRIKUSSÁGÁT, rájön, hogy AZ EGÓJA A GÁTJA A TOVÁBBI FEJLŐDÉSÉNEK. Amíg a gondolkodás és racionalitás fennáll, addig az ego fennáll – hisz az ego maga a gondolkodó elme, aki a gondolkodása által megteremti a különbözését a világtól, amiről gondolkodik. A KONSTRUKTUM-TUDATOSSÁG AZ EGO-FEJLŐDÉS LEGMAGASABB FOKA, már rálát, hogy az ego is egy konstruált dolog, még nem haladja meg azt, de már KEZD MEGJELENNI A SPIRITUALITÁS. Azzal, hogy fogalmakat gyártunk, megkonstruáljuk a valóságot, gátoljuk a fejlődést. Amiről beszélünk, azzal nem válunk eggyé, hanem kívülállóként beszélünk róla. Rájön, hogy a gondolkodás az énről nem vezet el a végső igazsághoz. Megérik benne a vágy, hogy meghaladja az egót, mert ez zárja el őt a belső Önvalótól. TUDATOSSÁ VÁLIK A BESZÉD ÉS A GONDOLKODÁS CSAPDÁIRA, AZ EGO ÖN-MEGŐRZŐ MECHANIZMUSAIRA. A világ egy hatalmas energiamező, amiben A JELENSÉGEK FELBUKKANNAK / KELETKEZNEK ÉS ELTŰNNEK / MEGSZŰNNEK. (!)
TANÚ-TUDATOSSÁG. Befelé fordulás, önmegfigyelés, fontossá válik a MEDITÁCIÓ: nem gondolkodni a valóságról, hanem közvetlenül megfigyelni azt a maga valójában. Megérti, hogy AZ ÁLLANDÓ ANALIZÁLGATÁS ÉS GONDOLKODÁS AZ EGO VÉDEKEZÉSE SAJÁT MULANDÓSÁGÁNAK TUDATOSÍTÁSA ELLEN. Ki akarja oltani az emlékekre, a társadalmi megerősítésekre alapozott automatikus, kondicionált válaszait, KI AKAR JÖNNI AZ EGÓBÓL – A BEIDEGZETT REAKCIÓK (FIXÁCIÓK) ÉS GONDOLKODÁS (SÉMÁK) SZÖVEDÉKÉBŐL. A “MIÉRT”-EK ÉS A “HOGYAN”-OK NEM FONTOSAK TÖBBÉ. Rájön, hogy a nyelv polarizálja a valóságot, nem lehet a szavakkal elég árnyaltan kifejezni azt, az elme állandóan analizál és ítélkezik, és ettől feszültség keletkezik, ebből akar kijönni. *RÁLÁT A SZAMSZÁRÁRA, ÉS NEM TETSZIK NEKI. (!)
Előfordul a létezés spontán megtapasztalása, SPONTÁN ÜDVÖZÜLTSÉG-ÉRZÉS, GYAKORI A FLOW (!) ÉS A NUMINOZITÁS (Isten jelenléte érzés). Ilyenkor eggyé válik a megfigyelő és a megfigyelt dolog, átmenetileg feloszlik a személyes én-érzés. INTUÍCIÓ, ÁLMOK, ARCHETÍPUSOK, TRANSZPERSZONÁLIS ÉLMÉNYEK. GONDOLATOK SZEMLÉLÉSE A KONTROLL IGÉNYE NÉLKÜL. Kevés hasonló ember van, mint ő, FÉL, hogy nem értik meg, és HOGY GŐGÖS LESZ, hogy ő jobb másoknál, mert rálát a valóságra, a többi ember nem. MÉLYEN TOLERÁLJA A TÖBBI EMBERT, mert már nem csak a saját egójára lát rá, hanem a többi emberére is. NÉHA IRIGYKEDIK is AZ ALACSONYABB SZINTEKRE, hogy a világuk egyszerűbb. Beteljesíti küldetését, sorsát, amit magának választott, miközben ÉRZI alapvető ELKESEREDETTSÉGÉT ÉS MAGÁNYÁT. TRANSZPERSZONÁLIS SZOMORÚSÁG - tudja, hogy van ezen a valóságon kívül másik is, de azt csak rövid ideig képes megtapasztalni, nem képes még állandósítani. A „haza akarok menni, de még mindig itt vagyok, és nem megy” nyűgét érzi, hogy még nem világosodott meg. Mindent az evolúció és a változás szempontjából néz. Emiatt érzékenyebb mások fejlődésére és sokkal együtt érzőbb irántuk.
Munka: nagyon kifinomult interperszonális készségei vannak, belelát mások komplex személyiségébe, és az emberi kapcsolati történések finom mezejébe. Képes a másikkal teljesen együtt lenni, meghallgatni, transzformáló erejű, torzítatlan visszajelzést adni neki. Mivel kapcsolatban van korábbi működésmódjaival (mert integrálta az alsóbb szinteket), KÉPES RÁHANGOLÓDNI A MÁSIKRA, ÉS AZON A SZINTEN KOMMUNIKÁLNI, AMIN A MÁSIK VAN. Tanácsadó, mentor, terapeuta, vezető lesz, aki jól hozzáigazítja stílusát a kliens szintjéhez és szükségleteihez. Megszűnik a görcsös segíteni akarás, csak szemléli a dolgokat, ahogy vannak. NEM ÁLLÍTJA, HOGY TÖKÉLETESEN ÉRTI A MÁSIKAT A MAGA EGYEDISÉGÉBEN, CSAK MÉLY EMBERI KÖZÖSSÉGET ÉREZ VELE. Gyakran intoleráns az Autonómok (SCG5/érett W6) fejleszteni vágyásával, intoleráns hozzáállásával szemben, hogy mindenki fejlődjön már! Magával szemben is gyakran túl kritikus, hogy ragaszkodik az egójához, és erre rálát. A megvilágosodott állapot számára már nem egy csúcsélmény, hanem ugyanolyan állapot, mint bármelyik másik tudatállapot.
Énvédő mechanizmusai: szublimáció, nem ellenséges humor, melléfigyelés (vagy elengedés – a füle mellett, nem vesz fel felesleges „csomagokat”). Toleráns magával szemben.
*Vezetőként újító reformszervezetet hoz létre, KATALIZÁLÓ, TRANSZFORMÁLÓ szerepet tölt be, segíti a változást. Ha ezt elvégezte, kész azonnal letenni a vezető szerepet. Akkor érzi sikeresnek magát, ha feleslegessé válik.
Jellemezd az EGYESÍTŐ szakaszt!
SCG6 – EGYESÍTŐ (W7-W10)
Szimbólum: hálózatrendszer, a nézőpontok hálózata.
„Én nem én vagyok, hanem ami rajtam keresztül
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
megnyilvánul”.
~~~~~~~~~~~~
MÁR NINCS EGO.
Transzperszonális, poszt-posztkonvencionális.
AZ EMBERI LÉT ÉS TUDAT ÚJFAJTA ÉSZLELÉSE. UNIVERZÁLIS ÉS KOZMIKUS NÉZŐPONT. A valóság és öndefiníció KÖZÉPPONTJA, A REFERENCIAPONT MÁR NEM AZ EGÓBAN VAN, HANEM A MAGASABB ÉNBEN. Önmagát úgy tapasztalja, mint a kreatív teremtésen alapuló, az evolúció sorsát beteljesítő, folyamatosan alakuló emberiség tagja. (Wilber: a folyamatosan alakuló, önmagát folyamatosan újrateremtő Forma-ként éli meg magát és másokat is.)
A MÁSOKHOZ TARTOZÁS ÉS A KÜLÖNÁLLÓSÁG, EGYEDISÉG ÉRZÉSE JÓL MEGFÉR EGYMÁSSAL, feszültség nélkül – KÖNNYEDÉN KÖZLEKEDIK AZ ÉN-ÁLLAPOTOK ÉS A TUDATÁLLAPOTOK KÖZÖTT, dinamikus váltakozás a szemléletek között (a valódi sámán, jógi). TÖBBSZÖRÖS NÉZŐPONTOKAT lát egyszerre. A Természet szerves részeként éli meg, érzékeli magát. A jelenségek ELVESZÍTIK POLÁRIS JELLEGÜKET, már nem jók vagy rosszak. SZEMLÉL, ÉS MEGÉL SEMLEGESEN. Az elme és a racionális gondolkodás most már nem akadály, csak egy jelenség az is, ami időről időre alakul az egyén figyelemfókuszától függően. EGYSZERRE LÁTJA A DOLGOK KONKRÉT ÉS SZIMBOLIKUS JELENTÉSÉT – egy homokszemben meglátja a világot. Egyszerre, egyben látja a dolgok világi, lehatárolt, mulandó oldalát és a mély értelmét, és egyesíti ezt a két aspektust. Mindenkiben látja és ünnepli az emberit, egynek érzi magát velük. TISZTELI A MÁSIKBAN A KÖZÖS EMBERI LÉNYEGET, EZÉRT NINCS RÁ SZÜKSÉGE, HOGY MEGVÁLTOZTASSA A MÁSIKAT. Itt már TUDJA, HOGY A MAGASABB TUDATÁLLAPOTOK NEM JOBBAK, mint az alacsonyabb, hétköznapibb tudatállapotok, mert mindegyik szükséges része a kölcsönös összeköttetésben lévő egyedekből álló valóságnak, és az evolúciós folyamatnak. Emiatt már NEM SIETTET SENKIT A FEJLŐDÉSBEN, OLYANNAK FOGADJA EL ÖNMAGÁT, AMILYEN. Nem kontrolláló, ELFOGADÓ. ALÁZATOS és gyakran megéli a kegyelmet. Praktikus, egyszerű, ahogy benne él a mindennapokban, két lábbal áll a földön. SZEREPE MÁSOK ÉLETÉNEK KATALIZÁLÁSA AZZAL, HOGY ÖNMAGÁT ADJA. Mélyebben BÍZIK A LÉTBEN, és nagyobb BIZTONSÁGBAN ÉRZI MAGÁT, mint amit a racionalitás adhat. Tudja, hogy semmi nem történhet vele. INTENZÍV ÉS ELVÁRÁSOK NÉLKÜLI KAPCSOLATAI VANNAK, függetlenül mások fejlettségétől vagy bármely jellemzőjétől. Látja a MÉLTÓSÁGOT az élet minden megnyilvánulási formájában, és emiatt KÉPES MÁSOKNAK MEGADNI AZ ÉRTÉKESSÉG ÉS AZ EGÉSZLEGESSÉG ÉRZÉSÉT. BELSŐVÉ VÁLT, TRANSZPERSZONÁLIS MORALITÁSA VAN. Szerinte A KONFLIKTUSOK (belső konfliktusok és a különböző érdekekből származó külső súrlódások) AZ ÉLET VELEJÁRÓI, amiket NEM MEGOLDANI AKAR, CSAK SZEMLÉLI ŐKET. Nem tagadja azokat, hanem tanúként szemléli. Ami igazán *érdekli: GLOBÁLIS IGAZSÁGOSSÁG, SPONTANEITÁS, LÉTEZÉS, KREATIVITÁS. A valóságot időnként úgy tapasztalja, mint a jelenségek differenciálatlan kontinuumát, mint egy egységes, tudatos, teremtő hátteret. Látja, hogy az értelemkeresés, a jelentésadás és a nyelv elkülönít és határokat teremt ott, ahol nincs, de tudja, hogy ezek lényegi részei az emberi létnek. Érzi, hogy a lények (az egók) a túlélésért küzdenek, és azért, hogy jelentést adjanak az életüknek. Toleráns minden élővel szemben, együttérez velük. A VALÓSÁGOT TEREMTŐ TUDATKÉNT TAPASZTALJA. A csúcsélmények a lét megszokott részeivé válnak. NYITOTT, ELLAZULT, ANALÓGIÁS GONDOLKODÁS, ÉS HOLISZTIKUS MEGÉRTÉS egészíti ki a racionális gondolkodást. Rájön, hogy a különálló én-érzés csak illúzió. Szűk ÉN-HATÁROK MEGHALADÁSA, nyitott határok, ARRA HANGOLÓDIK RÁ, AMI A TUDATÁBA KERÜL. Elfogulatlan semleges létezés állapotában van. Tanúként szemlél, tudatában van a dolgoknak.
Munkájában: Az IGAZSÁGÉRT, A IGAZSÁGOSSÁGÉRT ÉS MINDENKI JAVÁÉRT DOLGOZIK. Úgy érzi, végtelen sokféle módon létezhet (a szabad akarat csúcsa). Nincs már olyan cél, amiért ő küzdene. Egy életen át tartó, fontos munkán tevékenykedik, mely egyszerre kifejeződése egyedi személyiségünknek, és az emberiségben betöltött szerepünknek.
Nyelvhasználat: széleskörű, globális témák, több szinten egyszerre, akár ellentmondásokkal, tágas mentális mezőben mozog, spontán, egyenes válaszok, rövid, tömör, lényegre törő válaszok, amik az ego-meghaladást és bölcsességet jelzik. Válaszai mélyebben és több szinten is bemennek a másiknak. Egyedi és egyéni válaszok, kreatív metaforák.
