Erkölcsi fejlődés a preperszonális, perszonális és transzperszonális szinteken Flashcards
Definiáld a konvenciót!
Egyezmény, szerződés, megállapodás, szabály. Egy csoport, társadalom által elfogadott szabály, norma.
Mit jelent a prekonvencionális?
Konvencionális előtti; nem a csoport, társadalom által elfogadott szabályt, normát figyelembe vevő, hanem azt megelőző. A személy még nincs tudatában a szabályoknak, normáknak, nem fogja fel őket. Saját igényei és félelmei szerint ítél.
Mit jelent a konvencionális?
Tudatában van a csoport, társadalom által elfogadott szabályoknak és normáknak, azokat figyelembe veszi, alkalmazkodik hozzájuk, meg akar felelni az előírásoknak, és azok szerint ítél meg valamit helyesnek vagy helytelennek. A W4-es szinten azonosul a szabályokkal (fúziós, identifikációs szakasz), a szabály határozza meg a szerepét.
A W5-ös szinten az egyén öndefiníciója, önmeghatározása még mindig a konvencióktól függ, de igyekszik magát függetleníteni tőlük (differenciáció szakasza). Az egyén önálló viszonyulást dolgoz ki a konvenciókon belül.
Mit jelent a posztkonvencionális?
Konvencionális utáni; nem a csoport, társadalom által elfogadott szabályt, NORMÁT figyelembe vevő, hanem azokat MEGHALADÓ, azokon túllépő. A személy függetlenedik a szabályoktól, normáktól, és önálló egyéniséget, világ- és önértelmezést hoz létre. AZ EGYETEMES ETIKAI ELVEK ALAPJÁN ÉL, NEM PEDIG A TÁRSADALOM ÁLTAL ELŐÍRT SZABÁLYOK SZERINT. Autoritástól független, az önmaga által elismert erkölcsi elveket veszi figyelembe.
Mit jelent a poszt-posztkonvencionális?
A transzperszonális szintek (W7-W10) konvencionalitása, viszonyulása a társadalmi szabályokhoz és normákhoz, amikor az egyén az egót meghaladva a posztkonvencionalitáson is túljut, és a társadalmi normákon való kívülállással azonosítja magát, autoritástól független, önmaga által elismert erkölcsi elveket meghaladó.
Mit jelent az erkölcs?
Az erkölcsös viselkedés: egy adott közösség elfogadott normáihoz való igazodás. A jog szabályozza a normákat és a szankciókat.
A konvencionalitás Wilbernél és Kohlbergnél nem egyezik meg teljesen!
Miben tér el?
Wilber: prekonvencionális – W2, W3!
Kohlberg: prekonvencionális – W3
Wilber: konvencionális – W4, W5!
Kohlberg: konvencionális – W4
Wilber: posztkonvencionális – W6!
Kohlberg: posztkonvencionális – W5, W6
Wilber: poszt-posztkonvencionális – W7-W10
Az erkölcsi fejlődés szorosan összefügg a gondolkodással (kognitív fejlődésvonallal) és a világnézet fejlődésvonalával.
Az erkölcsi érvelés három fő szintje különböztethetjük meg gyerekkorban és serdülőkorban, melyek mindegyike két szakaszra tagolható.
Az egyes szakaszok közötti fejlődés során a gyerekek egyre összetettebb elemzéseket készítenek az egyének között érvényes erkölcsi kötelezettségeikről, valamint az egyének és a társadalom között érvényes kötelezettségekről.
Sorold fel a kohlbergi erkölcsi fejlődési szakaszokat!
A kohlbergi erkölcsi fejlődési szakaszok:
I. PREKONVENCIONÁLIS SZINT (W3)
1. Büntetés orientáció (W3)
2. Jutalom orientáció (W3)
II. KONVENCIONÁLIS SZINT (W4)
3. Jó gyerek orientáció (W4)
4. Tekintély orientáció (W4)
III. POSZTKONVENCIONÁLIS SZINT (W5-W6)
5. Társadalmi szerződés orientáció (W5)
6. Egyetemes etikai elvek orientáció (W6)
Hogyan vizsgálta Piaget az erkölcsi fejlődést? Melyik fejlődésvonalból fakad ez?
Piaget és Kohlberg mindketten hangsúlyozzák, hogy a gyerek csak a KOGNITÍV FEJLŐDÉS függvényében tudja megérteni a társas elvárásokat.
Jean Piaget (1896-1980) svájci pszichológus szerint a szabályjátékokban való részvétel képessége függ a konkrét műveletek társas közegben való megjelenésétől, ami megfelel az egocentrizmus csökkenésének és a konzervációs képesség megjelenésének. Emellett úgy gondolta, hogy a szabályjátékok társadalmi modellként működnek, amikben a gyerekek gyakorolhatják saját vágyaik (egoizmus) szembesítését a társadalmi szabályokkal. Piaget érvelése szerint a szabályjátékok két összefüggő szempontból is a társadalom modelljét képezi a gyerekek számára:
1. a szabályjátékok egyrészt társas intézmények, ugyanazok maradnak, és nemzedékről nemzedékre szállnak, így a többi társas intézményhez hasonlóan a játékok egy előre meghatározott szabályrendszert biztosítanak, ami megszabja, hogy adott szociális körülmények között hogyan kell viselkedni.
- a többi társas intézményhez hasonlóan a szabályjátékok is csak akkor léteznek, ha az emberek, egy közösség megegyezik a létezésükben. A társas szabályjátékokhoz a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy SAJÁT SÜRGETŐ VÁGYAIKAT, IMPULZUSAIKAT ÉS VISELKEDÉSÜKET EGY TÁRSAS MEGEGYEZÉSEN ALAPULÓ SZABÁLYRENDSZERNEK RENDELJÉK ALÁ, vagyis el kell sajátítaniuk az ÖNURALOM és ÖNKONTROLL képességét, amihez szükséges a szuperego kifejlődése.
Piaget szerint a gyermekekben a tervek megvitatása, a nézeteltérések feloldása, a szabályok megalkotása és betartása, illetve az ígéretek megtartása és megszegése révén fejlődik ki annak megértése, hogy a társas szabályok teremtik meg a MÁSOKKAL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS lehetőségének kereteit. Ennek eredményeként tehát a kortárscsoportok az én szabályozóiként működhetnek, a csoporttagokat pedig önálló erkölcsi gondolkodás jellemzi.
Nevezd meg a piaget-i erkölcsi szakaszokat, és írd le a jellemzőit! Ahol lehet, említs egy példát (kérdés, történet), amin át demonstrálod a szakasz jellemzőit! (!)
A piaget-i erkölcsi fejlődés szakaszai - és jellemzői:
1.) Premorális szint
2.) Heteronóm erkölcs
3.) Autonóm erkölcs
1.) Premorális szint (W1-W2)
2.) Heteronóm (mástól eredő) erkölcs - erkölcsi realizmus
(W3-W4) - KÖVETKEZMÉNY-ETIKA
3.) Autonóm (belülről eredő) eredő - erkölcsi relativizmus
(W5) - SZÁNDÉK-ETIKA
1.) Premorális szint (W1-W2)
Kb. 4 éves korig NEM BESZÉLHETÜNK ERKÖLCSI GONDOLKODÁSRÓL.
AZ ERKÖLCSI GONDOLKODÁS ELŐFELTÉTELE A REPREZENTÁCIÓS ELME VAGY GONDOLKODÓ ÉN (Wilber: mentális én) a kialakulása, illetve a személyiség kifejlődése, a hármas személyiségstruktúra szétválása, kialakulása, amelynek során a SZUPEREGO ELKÜLÖNÜL AZ ID-TŐL ÉS AZ EGÓTÓL. A szuperego a belsővé tett külső szabályokból alakul ki, és tartalmazza a lelkiismeretet és az énideált. Ez a szakasz a szelf-fejlődés grandiózus szelf szakaszának végéig tart (Heinz Kohut), amitől kezdve a gyerek egy külső személynek és szabálynak akar megfelelni. Rájön, hogy ő nem mindenható többé, és maga helyett egy nála idősebb személyben, egy autoritásban látja a mindenhatóságot, őt fogja idealizálni, lemodellezni, vele fog azonosulni és neki fog engedelmeskedni.
2.) Heteronóm erkölcs – erkölcsi realizmus (W3-W4)
Piaget a 4-11 éves korosztályra határozta meg, mára ez finomodott, és azt mondjuk, hogy ez a szakasz az óvodáskor és a kisiskolás kor jellemzője.
Heteronóm (=mástól eredő), mert a korlátok, szabályok kívülről (idősebb gyerekektől, a felnőttektől vagy istentől) származnak, még nem épültek be, a gyerek ekkor a KÜLSŐLEG HOZOTT SZABÁLYOKNAK ENGEDELMESKEDIK. A szabályokat a mindenhatónak látott felnőttek hozzák, így a szabályok szentek és sérthetetlenek, megváltoztathatatlanok. Ez „a korlátok moralitása”. A gyerekek ekkor a szelf-fejlődés idealizáló szelf szakaszában vannak, amit Heinz Kohut ír le részletesen.
“KÖVETKEZMÉNY-ETIKA” szerint működik: NEM VESZI FIGYELEMBE A SZÁNDÉKOT, AZ ALAPJÁN ÍTÉLI MEG A CSELEKVÉST, HOGY MEKKORA KÁRT OKOZ, mi a következménye. Hiedelme: ahol büntetés van, ott bűn is volt, vagyis a tett magában hordja a büntetést (bűnbakkeresés – hogy példát tudjunk statuálni).
Az óvodás a szabályok lényegét nem érti, egocentrikusan alkalmazza azokat, önkényesen csal.
A kisiskolás már mereven ragaszkodik a SZABÁLYJÁTÉKOK előírásaihoz, betartja azokat, ezért nem szeret óvodással játszani, mert ő még fittyet hány a szabályokra.
Ebben a szakaszban tehát a gyerek úgy gondolja, hogy a szabályok abszolút erővel rendelkeznek, megváltoztathatatlanok, és a tett értékét az okozott kár nagysága dönti el, nem a szándék. Ennek a szakasznak az előfeltétele a konkrét műveleti gondolkodás.
3). Autonóm erkölcs – erkölcsi relativizmus (W5)
Ez a szakasz 10-11 éves kortól kezdődik, és a pubertáskorban jelentkező erkölcsre utal.
Ekkor a gyerek erkölcse autonóm ( = belülről, önmagából eredő), vagyis saját maga által átgondolt szabályokat követ. Különböző szempontok alapján mérlegel (pluralista szemlélet), rájön, hogy A SZABÁLYOK önkényes egyezségek, MEGVÁLTOZTATHATÓK és MEGKÉRDŐJELEZHETŐK, érvényességük kölcsönös megegyezés kérdése, rugalmasabbá válik a szabályokkal szemben, rájön, hogy kölcsönösségi alapon módosítani lehet azokat.
“SZÁNDÉK-ETIKA”: egy magatartás vagy a következmények megítélése a szándéktól is függ. A TETT MEGÍTÉLÉSEKOR FIGYELEMBE VESZI A SZÁNDÉKOT IS. A büntetést úgy fogja fel, hogy az az okulásunkra szolgál.
Pubertáskorban az erkölcsi kérdésekről való gondolkodás szisztematikusabbá, ELVONTTÁ válik, a HIPOTÉZISALKOTÁS és az absztraháló képesség mellett megjelenik a jövőbe tekintés képessége A MORALITÁSBAN. Ennek a szakasznak a kognitív feltétele a FORMÁLIS MŰVELETI SZAKASZ.
Hogyan vizsgálta Lawrence Kohlberg az erkölcsi fejlődést?
Piaget erkölcsi fejlődés elméletének legjelentősebb képviselője Lawrence Kohlberg (1927-1987) amerikai pszichológus volt. Kohlberg tanulmányaiban követte az erkölcsi ítéletek fejlődését, amelyek hátterében Piaget korábbi tanulmányai álltak.
Kohlberg szerint az ERKÖLCSI FEJLŐDÉS FOLYAMATA elsősorban az IGAZSÁGON keresztül bontakozik ki, és EZ A FEJLŐDÉS EGY ÉLETEN ÁT FOLYTATÓDIK (!)
Kohlberg az erkölcsi gondolkodást és a morális érveket MORÁLIS DILEMMÁK SEGÍTSÉGÉVEL VIZSGÁLTA és mutatta be. Történeteket olvasott fel gyerekeknek, és dilemmák elé állította őket, majd a válaszhoz igazodó kérdéseket tett fel nekik. Leghíresebb története a „Heinz-dilemma” (1969). Ezekben a történetekben a gyerekeknek erkölcsi kérdésekhez kapcsolódó döntéseket kell hozniuk:
- az emberi élet és tulajdon értékéről,
- az emberek egymással szembeni kötelességéről,
- a törvények és szabályok jelentéséről.
Kohlberg elmélete tartalmazza a morális érvelést, amely az erkölcsi viselkedésen alapszik. ENNEK HAT FEJLŐDÉSLÉLEKTANILAG és szerkezetileg is ELKÜLÖNÍTHETŐ SZAKASZA van, és MINDEN SZAKASZ AZ ELŐZŐ SZINTHEZ KÉPEST EGGYEL KIELÉGÍTŐBB VÁLASZT AD AZ ERKÖLCSI DILEMMÁKRA.
Miután kategorizálta és osztályozta a válaszban adott okokat, a piaget-i két szakasz helyett egy hat szakaszból álló fejlődési modellt írt le, ami a gyerekkortól a felnőttkorig tart.
A hat szakaszt az erkölcsi gondolkodás három hierarchikus szintje szerint osztályozta:
- prekonvencionális szint
- konvencionális szint
- posztkonvencionális szint.
Minden szint két szakaszt tartalmaz.
Nevezd meg kohlbergi szakaszokat, és írd le a jellemzőit! Ahol lehet, említs egy példát (kérdés, történet), amin át demonstrálod a szakasz jellemzőit!
I. PREKONVENCIONÁLSI SZINT
1.) Büntetésorientáció (W3)
2.) Jutalomorientáció / csereelv (W3)
II. KONVENCIONÁLIS SZINT
3.) Jógyerek-orientáció (W4 eleje)
4.) Tekintélyorientáció (W4 vége, serdülőkor eleje)
III. POSZTKONVENCIONÁLSI SZINT
5.) Társadalmi szerződés-orientáció (W5)
6.) Egyetemes etikai elvek-orientáció (W6)
Az erkölcsi érvelés három fő szintje különböztethető meg gyerekkorban és serdülőkorban, amelyek mindegyike két szakaszra tagolódik. Az egyes szakaszok közötti fejlődés során a gyerekek egyre összetettebb elemzéseket készítenek
- az egyének között érvényes erkölcsi kötelezettségeikről,
valamint
- az egyének és a társadalom között érvényes
- kötelezettségekről.
I. A PREKONVENCIONÁLIS ERKÖLCSISÉG SZINTJE (kogníció: műveletek előtti)
- prekonvencionális = nem a csoport, társadalom által elfogadott szabályt, normát figyelembe vevő, hanem azt megelőző. A gondolkodás nem a társadalmi konvenciókra és törvényekre támaszkodik, hanem a gyerek a saját igényei és félelmei szerint ítéli meg a cselekedeteket, saját magából indul ki.
- egocentrizmusa miatt a gyerek saját szemszögéből ítéli meg egy cselekvés helyes vagy helytelen voltát. De Heinz aspektusából még képtelen ítélni (nem tud még decentrálni, kilépni a saját szemszögéből, elvonatkoztatni attól). Még nem veszi figyelembe, hogy a társadalmi élethez közös viselkedési normákra van szükség.
- végletes gondolkodás: valamilyen cselekedet vagy jó, vagy
rossz (mint a mesékben) – szemet szemért elv - a közvetlen fizikai következmény és saját vágy alapján ítél
- egy kívülről fenntartott szabályhoz ragaszkodik
- autoritástól függ a cselekvés erkölcsi értéke
- a büntetéstől való félelem a fő aspektus
KÉT SZAKASZA:
1.) szakasz: BÜNTETÉS-ORIENTÁCIÓ – (W3)
Kohlberg szerint ez a szakasz az óvodáskor végével, az iskoláskor kezdetével esik egybe
Kohlberg elnevezése erre a szakaszra (Piaget után): heteronóm erkölcs – a normák abszolútak, a tekintély hatalma, a tekintélynek való engedelmesség és a büntetéstől való félelem motiválja
Mi helyes?
– engedelmesség a büntetéssel támogatott szabályoknak
– engedelmeskedés indok nélkül
– személyek és javak fizikai károsodásának elkerülése
– egy cselekvést aszerint ítél meg jónak vagy rossznak, hogy mi a cselekedet objektív eredménye (Piaget: következmény-etika), ami azzal azonos, hogy a tekintély vagy a hatalmon lévők hogyan válaszolnak rá
A helyes cselekvés indokai
– a tekintély hatalma
– a szabályok követése a büntetés elkerülése érdekében → büntetéselkerülés
– a büntetéssel fenntartott külső szabályokhoz való ragaszkodás (Heinz nem lophatja el a gyógyszert), és az azoknak való engedelmeskedés indok nélkül
Társas nézőpont
– két nézőpont kapcsolatba hozásának hiánya
– a nézőpontok összemosódása
– a gyerek nézőpontja a jóval és a rosszal kapcsolatban egocentrikus (ami neki jó vagy rossz, az másnak is feltétlenül az kell, hogy legyen), nem ismeri fel, hogy mások érdekei és szempontjai különböznek az övéitől (CENTRÁLÁS), vagy ha fel is ismeri, még nem veszi azokat figyelembe
– a saját nézőpontja összemosódik a tekintély nézőpontjával (befolyásolható, nincs saját véleménye, ítélete)
Válasz a Heinz-dilemmára
– „Heinznek nem szabad ellopnia az orvosságot, mert börtönbe csukják”, vagy „Heinz nem lophatja el a gyógyszert, mert büntetést kap, bajba kerülhet!”
2.) szakasz: JUTALOM-ORIENTÁCIÓ /csere-elv – (W3)
Kohlberg szerint ez a szakasz 7-8 éves kor körül jelenik meg, az iskoláskor első éveiben
Kohlberg elnevezése erre a szakaszra: instrumentális erkölcs, csereelv (individualizmus)
Mi helyes?
– individualizmus: a saját érdekeit próbálja érvényesíteni, azokat követve cselekszik, a szabályokat csak akkor követi, ha követésük közvetlenül a saját érdekében áll, céljaival megegyeznek
– INTSTURMENTÁLIS ERKÖLCS: saját céljai érdekében kihasznál másokat, ami számára teljesen elfogadható viselkedés, a másik csupán eszköz (instrumentum) saját céljai elérésében
– csere-elv: az igazságosságot csererendszernek tekinti – az a helyes, ami becsületes, méltányos csere, üzlet, megegyezés is – „ugyanannyit adj, amennyit kapsz” –, a saját érdekeket, szükségleteket kielégítő cselekvéseket megengedi másoknak is, az a helyes, ami az én szükségletét kielégíti
A helyes cselekvés indokai
– saját szükségleteinek és érdekeinek szolgálata, a saját szükségleteket kielégítő cselekvések egy olyan világban, ahol mindenkinek megvannak a maga szükségletei és érdekei
– alkalmazkodás a jutalom és a mások jóindulatának elnyerése érdekében – megéri megtenni, haszna származhat belőle
Társas nézőpont
– az egocentrizmus csökken: még mindig határozottan önérdekű a nézőpontja, de már képes felismerni, hogy másoknak más szempontjai vannak
– felnőtt felügyelete nélkül is feltalálja magát, egyedül is boldogul a társas kapcsolatokban, nem kell egy felnőtt, hogy eldöntse, mi jó és mi rossz, hanem a csoporttagok közti kölcsönös viszonyok szabályozzák a viselkedést, az, hogy mi helyes, viszonylagos, a közös megegyezésen múlik
– konkrét individualista nézőpont: neki és másoknak is megvannak a saját nézőpontjai és önös érdekei, tehát viszonylagos, hogy mi helyes és mi nem az
Válasz a Heinz-dilemmára
– „Heinz ellophatja a gyógyszert, mert ő is lehet rákos egyszer, és akkor neki is szüksége lehet rá, hogy valaki ellopja számára az orvosságot”.
Ez a szakasz egy kulcsfontosságú átmenetet képvisel, mert azokhoz az iskoláskorban megjelenő új képességekhez kapcsolódik, hogy a gyerekek felnőttek felügyelete nélkül is feltalálják magukat. Ezután már nem függenek többé egy erős külső forrástól azt illetően, hogy eldöntsék, mi jó/helyes, és mi rossz/helytelen, ehelyett a csoporttagok közötti kölcsönös viszonyok szabályozzák a viselkedést. Ez kétélű fegyver, kívánatos módon is meg tud nyilvánulni: „Segítek neked, ha te is segítesz nekem”, de nem kívánatos módon is: „Nem mondom meg apukádnak, hogy nem mentél iskolába, ha te sem mondod meg, hogy verekedtem az iskolában”. Ám ez a gondolkodásmód már legalább lehetővé teszi, hogy a gyerekek önállóan, közösen szabályozzák cselekedeteiket egy felnőtt felügyelete nélkül.
II. A KONVENCIONÁLIS ERKÖLCSISÉG SZINTJE (kogníció: konkrét műveletek)
- az iskoláskor végére jutnak el a gyerekek az erkölcsi gondolkodás második, konvencionális szintjére
- konvencionális = a gyerek felismeri a jó és rossz közös normáinak létezését, elkezdi figyelembe venni a társadalmi konvenciókat, és magát a társadalom részének tekinti, ezért alkalmazkodik
- konformizmus: beilleszkedés, megfelelés a csoportnak, fontos számára, hogy mit gondolnak róla mások
- az a helyes magatartás, amit a csoport helyesnek tart, elvár tőle
- etnocentrizmus / szociocentrizmus: kilép az egocentrizmusból – DECENTRÁL, a csoport-érdeknek alárendeli magát
- felismeri, hogy léteznek csoportok által elismert közös normák (jó és rossz)
- fontos másokra odafigyelni, empatikusan tekinteni rájuk
- „Heinz ellophatja a gyógyszert, mert fontos, hogy törődjön a társával, így lehet jó ember.”
Két szakasza:
3.) szakasz: JÓ GYEREK-ORIENTÁCIÓ – (W4 eleje)
Kohlberg szerint ebbe a szakaszba 10-11 éves koruk körül érnek el a gyerekek
Kohlberg elnevezése erre a szakaszra: „jó gyerek erkölcs” (kölcsönös elvárások, viszonyok és személyközi igazodás, alkalmazkodás) – erkölcsösen viselkedni ebben a szakaszban azt jelenti, hogy megfelelni a család, a tanárok, és más, fontosnak számító emberek (szülőfigurák, szerepmodellek) elvárásainak.
Mi helyes?
– úgy él, ahogy a közelállók elvárják tőle, vagy ahogy az emberek általában elvárják a szerepektől (szerep-szabály elme) – az a helyes magatartás, amit a csoport helyesnek tart, és elvár tőle
– jó akar lenni saját maga és mások szemében – fontos, hogy az ember jó legyen, „jó indítékai” legyenek
– fontos, hogy törődjön másokkal – sztereotip szeretet-központúság, a másokon való segíteni akarás irányítja
– a kölcsönös kapcsolatokat a bizalom, a lojalitás, tisztelet, nagyrabecsülés tartja össze
– társas kapcsolati erkölcsi szempontok alapján ítél meg valamit helyesnek vagy helytelennek
A helyes cselekvés indokai
– annak szükséglete, hogy az ember jó legyen önmaga és
mások szemében
– törődik másokkal
– hisz az aranyszabályban – a kölcsönösség erkölcsi
szabályában, ami összeköti a nézőpontokat (és minden
nagyobb vallásban megtalálható): a másik helyébe
képzelni magunkat – „Bánj úgy másokkal, ahogy te
szeretnéd, ha veled bánnának”
– a sztereotipikusan jó viselkedést támogató szabályok és a tekintély fenntartásának igénye
Társas nézőpont
– a közös érzések, megegyezések és elvárások fontosabbak,
mint az egyéni önérdek (főleg azok a közös egyezségek,
amelyeket a hozzájuk közelálló emberekkel osztanak meg – etnocentrizmus / szociocentrizmus)
– a nézőpontokat a konkrét aranyszabály köti össze, a másik helyzetébe képzeli magát (decentrál).
4.) szakasz: TEKINÉLY-ORIENTÁCIÓ – (W4 vége – serdülőkor eleje)
Kohlberg elnevezése erre a szakaszra: törvény és rend erkölcse (társadalmi rendszer és lelkiismeret)
a hangsúly a két személy közötti kapcsolatról áttolódik az egyén és a csoport közötti kapcsolatra
„törvény és rend szakasz”: elismeri a társadalom legitim hatalmát az egyének fölött, és kötelességének érzi, hogy elfogadja az érvényes törvényeket, szokásokat és a helyes viselkedés normáit.
a társadalmi rendszer és lelkiismeret: a társadalmi rend fenntartásának célja és a lelkiismerete vezérli (az egész rendszer szempontjából gondolkodik), erkölcsös az a viselkedés, ami fenntartja a társadalmi rendet
az erre a szakaszra jellemző gondolkodás a serdülőkorban kezd megjelenni, de az erkölcsi gondolkodást elsősorban az előző szakasz módszerei uralják egészen a húszas évek közepéig (amíg a prefrontális lebeny folyamatosan fejlődik!), ennek a szakasznak már feltétele a formális műveleti gondolkodás
Mi helyes?
– a korábbi megegyezésbe foglalt kötelezettségeket teljesíti → kötelességtudat
– a szabályokat betartja, kivéve a szélsőséges eseteket, amikor a szabályok más rögzített kötelezettségekkel állnak konfliktusban
– az a helyes, ami hozzájárul a társadalom, a csoport és a társadalmi rendszer, az intézmények jólétéhez
A helyes cselekvés indokai
– a társadalom egészének működését akarja biztosítani
– a rendszer megzavarását elkerüli a „mi lenne, ha
mindenki ezt csinálná?” alapon
– a lelkiismeret parancsa – az embernek teljesítenie kell
meghatározott kötelezettségeit (ez könnyen
összekeverhető a szabályokba és a tekintélybe vetett
hittel az előző szakasznál)
– a szabályok betű szerinti értelmezése
– a tekintélynek és elvárásainak való megfelelés
Társas nézőpont
– a szerepeket és szabályokat meghatározó rendszer
nézőpontja az irányadó – a társadalmi nézőpont
megkülönböztetése az érdekek személyközi
egyeztetésétől
– az egyéni viszonyokat a rendszerben elfoglalt helyük
szerint veszi figyelembe.
Kohlberg szerint a 3. és a 4. szakasz erkölcsi gondolkodásának feltétele a formális műveleti gondolkodás képességének legalább részleges megszerzése, elsősorban az a képesség, hogy a gyerek egy időben figyelembe tudja venni a valóság minden, az erkölcsi döntés szempontjából fontos tényezőjét.
Ugyanakkor a 3. és a 4. szakasz még mindig konkrét gondolkodás, mert az emberek nem vesznek figyelembe minden lehetséges tényezőt, és nem alakítanak ki elvont (absztrakt) hipotéziseket arról, hogy mi erkölcsös.
Itt a morális ítéletek szintjén van egy átmenet a 4. szakaszból az 5. szakaszba: személyes, szubjektív, lelkiismereti alapon viselkedő.
III. A POSZTKONVENCIONÁLIS ERKÖLCSISÉG SZINTJE (kogníció: formális műveletek)
- posztkonvencionális = elvi – a csoport, társadalom által
elfogadott szabályt, normát figyelembe vevő és azt
meghaladó. Az 5. szakasz azt kívánja meg az emberektől,
hogy a társadalmi konvenciókon túli szempontokat, illetve
a helyes és helytelen elvontabb elveit is figyelembe
vegyék. Ezt a nézőpontot nevezte posztkonvencionálisnak,
ami az erkölcsi érvelés olyan formáját követeli meg,
amelyik egy társadalmi szerződésen alapuló közösségből
Indul ki.
- a konformista szemléletmód helyett az univerzális
pluralizmus és az egyéni jogok a legfontosabb eszméi
- saját belső erkölcsi sztenderd: önmaga által elismert
erkölcsi elveket vesz figyelembe
- a legfontosabb erkölcsi elveket az autoritástól függetlenül
alkotja meg
Két szakasza:
5.) szakasz: TÁRSADALMI SZERZŐDÉS-ORIENTÁCIÓ – (W5)
Kohlberg szerint ez a szakasz nem jelenik meg a felnőttkor kezdetéig, akkor is csak ritkán
Kohlberg elnevezése erre a szakaszra: társadalmi szerződés erkölcse
hasznosság és egyéni jogok
felismeri, hogy A TÖRVÉNYEK GYAKRAN ELLENTMONDÁSBA KERÜLNEK A MORÁLIS ELVEKKEL, és a törvények alkotójává is válik, nem csak fenntartójává
Mi helyes?
– a társadalmi rend részét képező viszonylagos szabályokat
az elfogulatlanság érdekében rendszerint érvényre kell
juttatni
– tudatában van, hogy az emberek különböző
véleményeket és értékeket vallanak (Wilber: pluralizmus),
és hogy a legtöbb érték és szabály viszonylagos (Wilber:
relativizmus) és az adott csoportra jellemző (Wilber:
világcentrikus – a nagyobb közösséget figyelembe vevő),
de betartja azokat, mert ez a társadalmi szerződés
lényege
– az olyan nem viszonylagos értékeket és jogokat, amelyek
az életre és a szabadságra vonatkoznak, a többségi
véleménytől függetlenül, minden társadalomban
érvényesíteni kell
– a kötelesség kölcsönös jellegét, az erőszak elkerülését, a
többség akaratát, az életre és szabadságra vonatkozó
jogokat hangsúlyozza – a társadalmat megelőző értékek
alapján dönt, szemben a konkrét szabályokkal
A helyes cselekvés indokai
– a törvénynek való engedelmeskedés (mivel azt a
társadalmi szerződés hozza létre és tartja fenn)
a törvénynek való engedelmeskedés érzése azon alapul,
hogy a törvényeket mindenki javára és minden ember
jogainak védelmében a társadalmi szerződés hozza létre
és tartja fenn
– szabadon felvállalt elkötelezettség érzése – a családban,
barátságban, egyesületben, munkahelyi
kötelezettségekben a szabadon felvállalt, megállapodás
iránti elkötelezettség érzése jellemzi
– törődik azzal, hogy a törvények és a kötelezettségek az
összhaszon racionális számításán alapuljanak, hogy az
valósuljon meg, ami a legtöbb ember számára a legjobb
megoldás
Társas nézőpont
– társadalom felett álló nézőpont: a racionális, a társas kötöttségeken és szerződéseken felül álló értékek és jogok talaján álló egyén nézőpontja
– integrált nézőpontok: a nézőpontokat a megegyezés, a szerződés, az elfogulatlanság és méltányos bánásmód formalitásai integrálják
– figyelembe veszi az erkölcsi és a jogi nézőpontokat – felismeri, hogy azok olykor konfliktusban állnak egymással, és nehéz integrálni őket
– az ember továbbra is elfogadja és értékeli a társadalmi rendszert, de nem ragaszkodik a szabályok, előírások változatlan formában való fenntartásához, hanem nyitott a demokratikus folyamatokon keresztül történő változtatásokra, és folyamatosan keresi a társadalmi szerződés, a rendszer jobbításának lehetőségét.
6.) szakasz: EGYETEMES ETIKAI ELVEK-ORIENTÁCIÓ – (W6)
- Kohlberg szerint akkor érkeznek el ebbe a szakaszba az emberek, amikor erkölcsi ítéleteiket olyan egyetemes etikai elvek alapján hozzák meg, amelyek a valóságos társadalom fölött állnak.
- Kohlberg elnevezése erre a szakaszra: egyetemes etikai elvek erkölcse – olyan alapvető értékek vezérlik, mint az ÉLET TISZTELETE, a SZEMÉLY MÉLTÓSÁGÁNAK TISZTELETE, a JOGOK EGYENLŐSÉGE, stb., és NEM TÖRŐDIK A TÁRSADALMI ELVÁRÁSOKKAL, szokásokkal, MERT EZEKTŐL A JOGOKTÓL NEM LEHET MEGFOSZTANI AZ EMBEREKET.
Mi helyes?
– a saját maga által választott egyetemes etikai elveket tartja helyesnek, azokat követi
– döntéseit, morális ítéleteit olyan egyetemes etikai elvek, globális normák alapján hozza meg, amelyek a valóságos társadalom szabályai fölött állnak – az egyes törvények, társadalmi szerződések azért érvényesek, mert egyetemes elvekre támaszkodnak
– ha a törvények sértik az alapelveket, az ember az elvekkel összhangban cselekszik
– az elvek az egyetemes igazságosság elvei: az emberi jogok egyenlősége, az emberi méltóság tisztelete
A helyes cselekvés indokai
– az egyetemes erkölcsi elvek érvényességébe vetett racionális hit és az irántuk érzett személyes elkötelezettség
– igazságosság, méltóság, egyenlőség alapján vezérelt cselekvés
Társas nézőpont
– társas etikai nézőpont: ezen osztozik minden racionális egyén, aki felismeri az erkölcs természetét, illetve hogy a személyek önmagukban célokat jelentenek, és eszerint kell bánni velük.
– gondolkodás, világnézet: világcentrikus a Földön élő minden ember érdekeit figyelembe veszi (kultúrától, rassztól, kisebbségi csoporttól)
Kohlberg nem végzett megfigyeléseket a 6. szakasz alátámasztására vonatkozóan, ő inkább filozófiai eszmeként és nem pszichológiai realitásként kezelte ezt a szakaszt. Ennek ellenére léteznek olyan különleges körülmények között egyébként átlagos emberek, akik az életüket kockáztatják a 6. szakasz érvelése által vezérelt erkölcsi meggyőződésükért, pl. Gandhi, Calcuttai Teréz, stb.
Kohlberg történetei:
1) Heinz-dilemma
2) Joe-dilemma
3) Karl és Bob-dilemma.
Elemezd a moralitást a szintekhez kapcsolva abból a szempontból, hogy a szemlélet köre kikre terjed ki! – ezáltal jellemezd a 6-10 es szintek moralitását is!
W6 – KENTAUR (érett, integrált felnőtt)
- posztkonvencionális erkölcs: a társadalmi normákat, szabályokat meghaladó, autoritástól független, önmaga által elismert erkölcsi elveket vall,
- világcentrikus világnézet: A FÖLDÖN MINDEN EMBERT (világpolgár) figyelembe véve hoz erkölcsi döntést.
W7 – JÓGI (sámán)
- poszt-posztkonvencionális erkölcs: autoritástól független, az önmaga által elismert erkölcsi elveket is meghaladó, egyetemes etikai elveket vall,
- teocentrikus világnézet: MINDEN ÉLŐLÉNY (bogarat, fát, hegyet) érdekeit figyelembe véve hoz erkölcsi döntést.
W8 – SZENT, BÓDHISZATTVA (sámán)
- poszt-posztkonvencionális erkölcs: autoritástól független, az önmaga által elismert erkölcsi elveket is meghaladó, egyetemes etikai elveket vall, teocentrikus világnézet: MINDEN LÉTSÍK minden érző lényét figyelembe véve hoz erkölcsi döntést.
W9 – BÖLCS, BUDDHA
- poszt-posztkonvencionális erkölcs: autoritástól független, az önmaga által elismert erkölcsi elveket is meghaladó, egyetemes etikai elveket vall,
- teocentrikus világnézet: AZ UNIVERZUMBAN MINDEN MEGNYILVÁNULT ÉS MEG NEM NYILVÁNULT LÉTEZŐ szempontját figyelembe véve hoz erkölcsi döntést.
W10 – MEGVILÁGOSODOTT, SZIDDHA (célba érkezett)
- poszt-posztkonvencionális erkölcs: autoritástól független, az önmaga által elismert erkölcsi elveket is meghaladó, egyetemes etikai elveket vall,
- teocentrikus világnézet: AZ EGÉSZ UNIVERZUM érdekeit figyelembe véve hoz erkölcsi döntést.
A moralitás a wilberi szinteken aszerint, hogy a szemlélet köre kire terjed ki:
W1 – nincs még nézőpont – AMORÁLIS
W2 – kezdetleges énérzet – PREMORÁLIS
W3 – EGOCENTRIKUS – csak a saját nézőpontját veszi még
figyelembe, prekonvencionális erkölcs: büntetés-
orientáció, majd jutalom-orientáció
W4 – ETNOCENTRIKUS – már képes figyelembe venni a
másik ember nézőpontját, de csak az övéi (ingroup)
szempontját, konvencionális erkölcs: jó gyerek
orientáció, majd tekintély-orientáció
W5 – VILÁGCENTRIKUS – figyelembe veszi minden ember
szempontját, posztkonvencionális erkölcs: társadalmi
szerződés-orientáció
W6 – KENTAUR – A FÖLDÖN ÉLŐ MINDEN EMBER ÉRDEKEIT
FIGYELEMBE VESZI,
az elvek az igazságosság egyetemes elvei: emberi
jogok egyenlősége, méltóságának tisztelete
W7 – JÓGIKUS, SÁMÁNIKUS - MINDEN ÉLŐ, ÉRZŐ LÉNYT
FIGYELEMBE VESZ
W8 – SZENT, BÓDHISZATTVA – MINDEN LÉTSÍK MINDEN
ÉRZŐ LÉNYE SZEMPONTJÁBÓL ÉRTÉKELI AZ ERKÖLCSI
DÖNTÉST
W9 – BÖLCS, BUDDHIKUS – MINDEN MEGNYILVÁNULT ÉS
MEG NEM NYILVÁNULT LÉTEZŐ szempontját értékelve
dönt.
W10 – MEGVILÁGOSODOTT, SZIDDHA (célba érkezett) – AZ
EGÉSZ UNIVERZUM ÉRDEKEIT FIGYELEMBE VESZI.
Melyek a wilberi erkölcsi szintek?
Miben tér el Wilber és Kohlberg a W5-ös szint erkölcsi értelmezésében?
W1 - A csecsemőnél még egy differenciálatlan én van, tehát itt AMORÁLISNAK hívja Wilber ezt a szakaszt, amikor még nem beszélünk erkölcsről, hiszen még nincs szuperego.
W2 - Ugyanez van a W2-es szinten, ahol már a differenciálatlan én helyett van egy kezdetleges én vagy ego, de még mindig nem beszélhetünk erkölcsi gondolkodásról, hiszen még a mentális én, a gondolkodó én, a reprezentációs elme nem alakult ki. Tehát ez is AMORÁLIS.
W3 - Az óvodáskornál PREKONVENCIONÁLIS erkölcs - ennek a feltétele az egocentrikus világnézet.
W4 - A kisiskolás kornál KONVENCIONÁLIS erkölcsről beszél Wilber.
W5 - Wilber és Kohlberg nem értenek egyet. ( ! )
Wilber még KONVENCIONÁLISNAK mondja ezt a szintet, de Kohlberg már posztkonvencionálisnak. Ez azért van, mert Wilber azt veszi alapul, hogy amikor lázadunk a szabályok ellen, akkor is fontos még, hogy mit gondolnak mások. Tehát a csoport még mindig egy referenciapont, nem szakadtunk el teljesen tőle. Lázadunk a normák ellen, de még fontosak a normák. Csak most szembemegyünk velük, nem azonosulunk velük.
Emiatt Wilber még konvencionálisnak gondolja ezt a szintet, viszont Kohlberg már posztkonvencionálisnak vette ezt, csak azért, mert képesek vagyunk ezzel a pluralista szemlélettel továbblátni a meghozott szabályoknál.
W6 - Kentaur - POSZTKONVENCIONÁLIS erkölcs jellemzi.
W7-től - W10-ig POSZT-POSZTKONVENCIONÁLIS.
A konvencionalitás Wilbernél és Kohlbergnél nem egyezik meg teljesen!
Írd le röviden (7 sorban):
Pl.
Wilber: prekonvencionális – W2, W3 ( ! )
Kohlberg: prekonvencionális – W3
Wilber: prekonvencionális – W2, W3 ( ! )
Kohlberg: prekonvencionális – W3
Wilber: konvencionális – W4, W5 ( ! )
Kohlberg: konvencionális – W4
Wilber: posztkonvencionális – W6 ( ! )
Kohlberg: posztkonvencionális – W5, W6
Wilber: poszt-posztkonvencionális – W7-W10
