A tudat állapotai Flashcards
A tudat állapotai témakör az integrál elmélet öt ága közül hányadik? És mit mutat be?
Az integrál elmélet 5 nagy ága:
1. a) A holonok tana és b) a négy kvadráns (4Q)
2. A tudatfejlődés szintjei (létra-modell – Wilber: stages)
3. A tudatfejlődés sávjai (fejlődésvonalak)
4. A tudat állapotai (pillanatnyi, időszakos állapotok – Wilber: states)
5. A tudat típusai (enneagram) – (állandó tudatszint jellegzetes tudatmintái, pl. ffi, nő).
+1. A tudat szerkezete (Gánti Bence bővítése)
Az integrál elmélet negyedik nagy ága, a tudat állapotai a természetes és módosult tudatállapotokat mutatja be és rendszerezi.
A módosult tudatállapotoknál milyen szempontokat kell vizsgálni?
A módosult tudatállapotoknál az alábbi szempontokat kell megvizsgálni:
- a tudatállapotok fajtái:
normál és módosult tudatállapotok
természetesen beálló és gyakorlással előidézett módosult tudatállapotok
normális (ide tartoznak a spirituális állapotok is) és patológiás módosult tudatállapotok
- a tudatmódosulás iránya – pre- és transz-módosulások – regresszió és progresszió
„le”: patológiás tudatmódosulás
„fel”: spirituális irányú tudatmódosulás - „énállapot” és „tudatállapot” megkülönböztetése
- a módosulás szintjei – mi módosul és mennyire?
az elme (belső valóság) megváltozása
a világ (külső valóság) megváltozása - a tudatmódosítás módjai, technikái hogyan módosítjuk a tudatot? – a transz és meditáció útjai, transzindukció-térkép
- a tudatmódosulás során fellépő csapdák, elakadások: patológia, ezopatológia vagy spirituális krízis.
Írd le a tudatállapotok típusait, lehetséges felosztásait!
Kétféle felosztás lehetséges:
*I. felosztás:
1. normál tudatállapot (hétköznapi, éber, racionális tudat állapota)
2. módosult tudatállapot(ok) – (az éber tudatállapottól eltérő tudatállapotok gyűjtőneve; különböző mélységi fokozatai lehetnek – a felszínes módosulástól az egészen mély módosulásokig, pl. relaxáció → hipnózis → mély meditáció vagy a transzok)
* alvás
álom (REM-fázis)
álom nélküli mélyalvás
* relaxáció (ellazult tudatállapot)
* hipnózis (álomszerű tudatállapot)
* transz állapotok
sámánikus transzállapot (révülés, szellemvilágba „utazás”)
hallucinogének által kiváltott transz (pl. LSD-transz)
* meditációs állapotok (buddhista, szúfi, jóga-, keresztény misztikus meditációkkal elért állapotok: turija, turija-tita)
* kóros állapotok: patológiák.
*II. felosztás – Wilber szerinti felosztás: (mindkét csoport magában foglal módosult tudatállapotokat)
1. természetes tudatállapotok (magától beálló vagy előidézhető, gyakorlás és meditációs praxis vagy szer nélkül megjelenő, előálló tudatállapotok)
* éber tudatállapot
* alvó állapotok:
álom állapot
álom nélküli mélyalvás állapota
* meditációs állapotok:
Tanú-tudat vagy turija állapot (turija=negyedik, ez a 4. tudatállapot a jógában az éber, az álom és a mélyalvás állapota után, tiszta tudat, a megvilágosodott tudat állapota – nirvána, szamádhi) – W9 – meditációs állapot
nonduális vagy turija-tita állapot (turija tita=a negyedik utáni, ez a megvilágosodott, tiszta tudat neve a jógában, a stabilan megtartott tiszta tudat állapota, az állandóan fenntartott megvilágosodott állapotot jelöli) – W10 – meditációs állapot.
- gyakorlással elért vagy tréningezett (előidézett, kiváltott) tudatállapotok (kívülről vagy erőfeszítéssel, akár mesterségesen előidézett tudatállapotok, valamilyen meditációs vagy egyéb gyakorlással, vagy valamilyen szer segítségével)
* exogén gyakorlással elért tudatállapotok – transz állapotok
* endogén gyakorlással elért tudatállapotok – meditációs állapotok (turija, turija-tita).
Stanislav Grof szerint a pszichikus vagy szubtilis állapotok és a spirituális tapasztalatok milyen három módon jelenhetnek meg?
- meditációs gyakorlással
- valamilyen meghatározott tudatmódosító szer fogyasztásával
- vagy spontán módon is megjelenhetnek
A tudatállapotok fejlődési szintjeiről mit mond Wilber az Integral Spirituality című könyvében?
Ken Wilber az Integral Spirituality (Integrál spiritualitás) című könyvében összehasonlítja a théraváda és a tibeti buddhizmus, illetve a jóga meditációinak fejlődési szintjeit a keresztény kontemplatív meditációs állapotokkal, és azt állítja, hogy az eltérő hagyományoktól függetlenül ezek az állapotok ugyanolyan sorrendben jelennek meg. A folyamat jellegzetesen
– a durva szinteken zajló előkészítő gyakorlással kezdődik,
– ami aztán a szubtilis fény- és üdvösségélményekbe fordul át,
– amiket később a kauzális üresség-élmény (nirvána, turija,
istenség, stb.), és végül
– a nonduális egységélmény megtapasztalása követ.
Definiáld a csúcsélményeket!
A csúcsélmények – magasabb tudatállapotok, de nem magasabb tudatszintek!
Egy embernek lehetnek magasabb tudatállapotokat hozó csúcsélményei, de nem lehetnek magasabb tudatszintű csúcsélményei! Ha valaki például a kognitív fejlődésvonalon egy műveletek előtti (W3) szinten van, akkor nem lehet egy formális műveleti (W5) szinthez tartozó csúcsélménye, azonban megtapasztalhat egy szubtilis tudatállapotbeli (W8) csúcsélményt!
Fejtsd ki a tudatszintek és a tudatállapotok közötti különbséget a Wilber-Combs mátrix alapján!
- Ken Wilber A Működő Szellem rövid története című könyvében (1997) először egy tíz szintből álló tudatfejlődési létra-modellt írt le, melyben a preperszonális (W1-W2) és a perszonális (W3-W4-W5-W6) tudatszinteket, valamint a transzperszonális vagy spirituális tudatszinteket (W7-W8-W9-W10) egyszerűen egymásra helyezte.
- Később, az Integral Spirituality (Integrál Spiritualitás, 2006) című könyvében kidolgozott egy új, kifinomultabb modellt, a Wilber-Combs mátrixot, amelyben már Wilber ebben a könyvében már megkülönbözteti a tudatszinteket (a fejlődés tartós, stabil struktúráit) és a tudatállapotokat (a bármelyik szintről elérhető átmeneti tudatállapotokat). Ebben a létra W1-es szintjétől a W6-os szintig tudatszinteket jelöl, az ennél feljebb lévő szinteket pedig levette a létráról, és egy azzal merőleges tengelyre helyezte el őket. Ez a modell azt mutatja meg, hogy a fejlődés bármelyik tudatszintjéről bármelyik tudatállapot elérhető.
Jelenleg mindkét modell érvényben van. Még a szubtilis, a kauzális és a nonduális állapotok is stabil struktúrákká válhatnak. Wilber 2007-ben egy újabb, még ki nem fejtett elmélettel állt elő, melyben a fejlődési szintek jelölésére számok helyett színeket vezetett be:
W1 – infravörös (infrared)
W2 – magenta (egy mély bíborvörös szín a vörös és a lila keverékéből)
W3 – piros (red)
W4 – borostyánsárga (amber)
W5 – narancs (orange)
korai W6 – zöld (green)
közép vagy érett W6 – teal2 (ejtsd: tíl; zöldeskék, de ezt a szót nem fordítjuk le magyarra), késő W6 – türkiz (turquoise)
W7 – indigókék (indigo)
W8 – ibolyalila (violet)
W9 – ibolyántúli (ultraviolet)
W10 – tiszta fény (clear light).
A W7-W10-es szintek itt NEM ugyanazok, mint a pszichikus, a szubtilis, a kauzális és a nonduális strukturális szint-állapotok! Wilber szerint ma új tudatszintek vannak születőben, amiket a következő színekkel jelöl: indigó, ibolya, ultraibolya és tiszta fény. Ezek az új szintek a tudatfejlődés új szintjei, amik nem azonosak a tudatállapotokkal. Csak az indigó szintet fejti ki valamennyire, a többiről nem ír, csak színnel jelöli őket.
Az indigó az első igazi transzperszonális szint, ahol a személy identitása a személyes szint mögé megy, de még mindig őrzi egyediségének lenyomatát. Ezen a szinten a személynek egy rendkívül intuitív, rugalmas és áramló kapcsolata van az élménnyel és a jelenségekkel, a létezés a fény, az élet, az elme, az anyag, az energia, az idő és a tér áramlásának összefonódott valóságának, mélyen összekapcsolt szövetének látszik. A személy gyakran él meg intuitív bevillanásokat, amelyek során egészlegesen látja meg a dolgokat. Ez egy víziólogikán túli kogníció, amelynek során a személy intuitív módon, holisztikusan, egységben szemlélve látja a dolgokat, anélkül, hogy logikai sorrendbe tenné azok részeit, elemeit. „Az ember közvetlenül látja a rendszerszerűen megmutatkozó, egészleges, transzperszonális valóságokat – ugyanígy látja az ökológiai, politikai és kulturális valóságokat is, amik meghaladják az egyén szintjét, a személyes én-érzés kinyílik ezekre a tágabb, rendszerszerű valóságokra, és eggyé válik velük: az indigó személyek teljesen belemerülnek és ellazulnak a Kozmoszban.”
Az indigón túli szinteket nem fejti ki az ibolya, az ultraibolya és a tiszta fény szinteket, úgy tűnik, hogy ezek az örökké fejlődő emberi tudat talán létező vagy a jövőben majd megjelenő lehetséges szintjei. A szintek is fejlődnek, az evolúció egy folyamatosan zajló folyamat, ami a Kozmoszon és rajtunk keresztül nyilvánul meg, kívül és belül, minden kvadránsban, a létra szintjein felfelé haladva.
Foglald össze a tömören a tudatszinteket - a Wilber-Combs mátrix alapján!
A tudatszintek összefoglalása:
Wilber az eredeti létra-modell felső, transzperszonális szintjeit, a W7, W8, W9 és W10-es (pszichikus, szubtilis, kauzális és nonduális) szinteket újradefiniálta, így ezek nem tudatszintek, hanem tudatállapotok, amiket vízszintesen elhelyezhetünk a függőleges szintek tetején – ez a Wilber-Combs mátrix.
A W1-W6-os szintek továbbra is megmaradtak szinteknek, mert ezek stabil, szilárd tudatszerkezetek, amelyek évekig vagy évtizedekig fennállnak az életünkben. Ráadásul nem lehet W5-ös (racionális) csúcsélményünk, ha stabilan a W3-as tudatszinten állunk (pl. egy műveletek előtti gondolkodással bíró 4 éves gyereknek nem lehet hirtelen olyan csúcsélménye, amivel magas szintű matematikai problémákat old meg, mintha egy 16 éves gyerek agyával rendelkezne. Viszont ugyanennek a gyereknek lehet telepatikus csúcsélménye a pszichikus állapotban, vagy visszaemlékezhet az előző életére a szubtilis állapotban).
A tudatszintek tehát fix, szilárd tudatstruktúrák a pszichében, míg a tudatállapotok átmeneti állapotok. A tudatállapotok megjelennek, egy ideig fennállnak, majd elmúlnak. Lehet, hogy másodpercekre, percekre vagy talán órákra beállnak, de aztán megváltoznak, és újabb tudatállapotoknak adják át a helyüket.
A transzperszonális tudatállapotok megjelenése is egy egyetemes sorrendet követ: durva, szubtilis, kauzális és nonduális állapotok, amiket *SZINT-ÁLLAPOTOKNAK nevezünk. Egészen pontosan ezek a tudatállapotok alkotják a Wilber-Combs mátrix vízszintes skáláját az ábra tetején.
A W6-os szint felett további, magasabb szintek is léteznek, amik közül az elsőt írta le indigó szintként, és még további hármat javasolt – az ibolya, ultraibolya és tiszta fény szinteket – amik csak most alakuló, vagy majd a jövőben megjelenő szintek, csupán lehetőségek, amiket egyelőre nem fejtett ki a könyveiben. Ezek a szintek nem azonosak a pszichikus, szubtilis, kauzális és nonduális tudatállapotokkal. A tudatállapotok (states) és a személyiségfejlődési szintek (stages) kérdésköre az egyik legjelentősebb téma az integrál szemléletben, amely az évek során folyamatosan alakult és ma is alakulóban van
Miben különböznek a tudatállapotok és az énállapotok?
Az emberi pszichének kétféle állapota van: tudatállapot (state of consciousness) és énállapot (ego state). A kettő különbözik, ne keverjük őket össze! Mindkettő állapot, így mindegyik jön, fennáll egy ideig, majd elmúlik, és átvált egy másik állapotba. Állapot például az egyhegyű koncentráció meditációs élménye. Szintén állapot egy mély, szavak nélküli orgazmus gyönyör élménye is, vagy az isteni fény látása, a szomorúság, az unalom, az izgatottság is, vagy akár az álmosság is.
Azokat az állapotokat, amik nem járnak a tudatállapot, az észlelés, az én-érzet, stb. komolyabb módosulásával, hanem „kisebb” változást okoznak a hangulatban, az éberség szintjében, az érzelmi tónusban, stb., *ÉNÁLLAPOTOKNAK nevezzük. Az énállapot egy kisebb egység, mint a tudatállapot.
A tudatosság az a nagy, határtalan tudatmezőnk, amivel tudatában vagyunk mindannak, ami van, az ego pedig a fejünkben szándékosan vagy akaratlanul megjelenő gondolataink, belső képeink és a testünkben megjelenő érzelmek halmaza. Az elme a gondolatok-képek-érzelmek hármasa, ami mindig jelen van (mindegyik!), akár észrevesszük, akár nem. Ezekkel és a testérzeteinkkel azonosítjuk magunkat, és azt hisszük, hogy mi ez a halmaz vagyunk. Ez a személyes én-érzés, az ego. Ennek a különböző változatai, módosulásai az énállapotok. Ezek mind a tudatunkban zajlanak, ami egy nagyobb tudatmező, a magasabb, igazi énünk, szemben a kisebb egóval, amivel normál tudatállapotban azonosulunk. Az énállapotunk folyton változik, óráról órára, néha percről percre, de naponta legalább egy tucatszor. Az a meglepő, hogy észre se vesszük, amikor megváltozik az énállapotunk, és legtöbbször nem is vagyunk tudatában, hogy milyen énállapotban vagyunk.
! Csak akkor válunk tisztán tudatossá az énállapotainkra, ha kijövünk a gondolkodásból, és elkezdjük közvetlen módon megfigyelni a testérzeteinket, a gondolatainkat, az érzelmeinket és a mentális képeinket. !
*A TUDATÁLLAPOTOK egy nagyobb változást foglalnak magukba, ahol nem csak az érzelmi állapotunk vagy az éberségi szintünk (frissesség, fáradtság, stb.) változik meg, hanem a teljes tudatosságunk módosul.
A tudatállapot módosulásának eredményeként a gondolkodás folyamata is megváltozik: talán elcsendesedik az elménk, percenként sokkal kevesebb gondolat jelenik meg a fejünkben, és a gondolatok ereje, illetve hangereje is 90%-kal lecsökken. Más szóval majdnem csend van bennünk. Azt is érezhetjük, hogy a testünk érzékelése kitágul, azt érezzük, hogy a testünk elveszíti határait, és eggyé válik a levegővel, ami körülvesz minket. Vagy lehet, hogy az időérzékelésünk változik meg. Azt érezzük, hogy nincs idő, egy időtlenségben ülünk, és teljesen jelen vagyunk. Talán élesebben halljuk a körülöttünk lévő hangokat, vagy élénkebbnek látjuk a színeket. Megváltozott az észlelésünk. Mi több, hirtelen látomások villanhatnak be a tudatunkba a semmiből, mély intuitív belátásokhoz juttatva minket arról, hogy hogyan is vannak a dolgok, vagy telepatikus pillanataink lehetnek, melyekben látjuk, hogy egy másik ember épp akkor mit csinál.
Írd le az álom fajtáit!
- normál álom
- feldolgozó álom (jungi kis álom)
- transzálom (jungi nagy álom) - tudatos álom (lucid dream)
- NORMÁL, FELDOLGOZÓ ÁLOM (KIS ÁLOM): a kis álmok a személyes tudattalan tartalmait segítik feltárni, és a mindennapi élet eseményeinek feldolgozási folyamatait tükrözik: a tudat alvás közben tovább foglalkozik az ébrenlét során felmerült eseményekkel, történésekkel, élményekkel, problémákkal vagy személyes belső témákkal, amik az egyén életéből fakadnak.
- NAGY ÁLOM: nagy érzelmi intenzitású, megjelenik benne valamilyen archetípus, a kollektív tudattalan feltárását segíti. Ezeket az álmokat nem felejtik el az emberek, és túlmutatnak a személyes életen, segítenek eltalálni a Selbst-hez, az individuációs folyamatot segítik. A nagy álmok meghatározott életkorban jelentkeznek.
- TUDATOS ÁLOM: az alvó személy felébred az álomban, és tudatában van annak, hogy épp álmodik, így irányítani tudja az álmot. Az álomélményt jellemzi egy felfényesedés, és az, hogy intenzívvé válik.
Mi az alvási paralízis?
Álomból visszatérve az ébredés határán felébred az ember, de nem tud megmozdulni, azt érzi, hogy a teste lebénult. Ekkor furcsa élményei lehetnek: hallucinál – hangokat hall, esetleg dolgokat lát, mint az álomban, de közben már ébren van, csak bénult, nem képes megmozdulni. Ebben az állapotban nem képes megkülönböztetni, hogy amit lát, hall, az a tényleges külső, fizikai valóság, vagy csak álom, esetleg hallucináció. Gyakran pánik kíséri ezt a jelenséget, az ember azt érzi, hogy meg fog halni, erős halálfélelme lehet.
Melyek a tudat módosulásának irányai?
A tudat módosulásának irányai
Az éber tudatállapot lehet:
- egészséges
- patológiás.
A tudat módosulásának iránya a normál, éber állapothoz képest a wilberi létrán jelölve kétféle lehet:
- lefelé a dezintegráció irányába: ez a pszichopatológia
- felfelé az integráció irányába: ez a spiritualitás.
Mik a normális tudatállapot és a normalitás kritériumai (Gánti Bence szerint) ?
A normális tudatállapot és a normalitás kritériumai
A normalitás kritériumai integrál szemmel (Gánti Bence szerint)
Egy személyt pszichológiai értelemben akkor tekintenek normálisnak, ha
1. képes önmagát (anyagilag) fenntartani
2. képes egészséges emberi kapcsolatokat kialakítani és fenntartani
3. képes dolgozni
4. képes az örömre
5. folyamatos én-identitással rendelkezik
6. a realitás-kontrollja fenntartott.
A pszichopatológiai elméletek szerint mik a normalitás kritériumai?
A pszichopatológiai elméletek szerint a normalitás kritériumai az alábbiak:
1. hatékony valóságészlelés
2. a viselkedés akaratlagos szabályozásának képessége
3. önértékelés és elfogadás
4. érzelmi kapcsolatok kialakításának képessége
5. alkotóképesség.
Írd le, hogy miben hozott forradalmian új megközelítést a köztudatba Stanislav Grof és a transzperszonális pszichológia az 1970-es és 80-as években?
Stanislav Grof és a transzperszonális pszichológia az 1970-es és 80-as években egy forradalmian új megközelítést hozott be a köztudatba. Ez a pszichológiai irányzat abban hozott újat, hogy feltárta az ember spirituális természetét és átkeretezte az emberi pszichéről alkotott elképzelésünket.
A transzperszonális pszichológusok szerint mi, emberek alapvetően spirituális lények vagyunk, nem csak egyéni egók, akiket mindaddig nyomaszt az élet értelem nélkülisége, amíg önmaguk számára meg nem határozzák saját életük értelmét. Valójában spirituális lények vagyunk, sokkal többek, mint aminek a normál egónkból nézve hisszük magunkat. Felébredhetünk saját spirituális természetünkre, vagyis rátalálhatunk a bennünk lévő Istenre vagy a Szellemre, és létezik egy láthatatlan világ, amely vezet bennünket. A belső magunk, az Igazi Énünk az Egyetemes Tudat maga Isten.
Nem volt ebben semmi új, a jóga, a buddhizmus, a keresztény misztika, a szúfizmus évezredek óta tanítja ugyanezt. De az, hogy mindez valamilyen DOGMATIKUS VALLÁS NÉLKÜL, a saját élményre és a hitelességre fókuszálva eljutott a modern nyugati világba, ráadásul a pszichológia fő áramának intézményes keretein belül, egy nagyon fontos lépés volt, ha nem forradalmi! Nem minden kliens áll készen a spirituális szemlélet befogadására, de akik igen, azokat tudni kell kísérni ezen az úton, akár vallásos vagy bármilyen dogmatikus színezet nélkül.
A transzperszonális nézőpont szerint nem érhetjük el ténylegesen az örökké tartó boldogságot és jólétet csupán pszichológiai és anyagi értelemben, bizonytalanságaink és félelmeink végig elkísérnek minket életünk során, amíg meg nem világosodunk, vagyis amíg sajátélmény-szerűen meg nem tapasztaljuk, kik is vagyunk valójában. Addig az állandó keresés állapotába vagyunk bezárva.
– Azokra, akik még alvó állapotban vannak, a szüntelen keresés jellemző, és az, hogy a külső dolgoktól és más emberektől várják a megkönnyebbülést.
– A félig felébredettek már önmagukon belül keresgélnek tovább,
– Az igazán felébredettek pedig hazaérkeznek a Teremtőhöz.