24. A letelepedés szabadsága (a jog tartalma és korlátozhatóságának feltételei, az EUB joggyakorlatának bemutatása) Flashcards
Letelepedés szabadság
a tagállamok állampolgárai (egyéni vállalkozók) és az itt honos cégek tartósan megtelepedhetnek bármely más tagállamban, azért, hogy vállalkozói alapon részt vegyenek a gazdasági életben
A letelepedéshez való jog tartalma
A letelepedéshez való jog magában foglalja:
- bármely tagállamban tevékenység megkezdése, folytatása
- vállalat alapítása és igazgatása (elsődleges letelepedés)
- ügynökség, fióktelep, leányvállalat alapítása, ha másik tagállam polgára akarja létrehozni (másodlagos letelepedés)
Tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás
Az „egyéni vállalkozók” letelepedése
- Egyéni vállalkozó: aki nem munkaszerződés alapján, valamilyen szakmát vagy hivatást gyakorol, amelyre tekintettel jövedelemre tesz szert
- nem gazdasági társaság alapításáról van szó, hanem a vállalkozó személyes „szolgáltatás-nyújtásán” pl: fodrász, sofőr, ügyvéd stb.
A vállalatok letelepedési szabadsága
Társaság: a polgári vagy kereskedelmi jog alapján létrejött társaság, beleértve a szövetkezeteket és a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó más jogi személyeket, kivéve a nonprofit szervezeteket
* Elsődleges letelepedés: vállalkozás alapítása egy másik tagállamban
* Másodlagos letelepedés: az unióban honos cég más tagállamban történő megjelenése (pl. fióktelep, leányvállalat, képviselet stb.)
- a jog akkor is megilleti a vállalkozást, ha az eredeti tagállamban semmiféle tényleges tevékenységet nem folytat
- vállalkozások jogi szabályozása a tagállamok hatásköre (minden tagállamnak van saját társasági joga), de az Európai Unió irányelvekkel, rendeletekkel harmonizálni próbálja
A letelepedés megengedett korlátozása
Korlátozhatóság alapja: közrendre, közbiztonságra vagy közegészségügyre hivatkozással a diszkriminatív bánásmód is megengedett az arányosság elvének megfelelve
Gebhard-teszt – a letelepedés korlátozhatóságának mércéje
a Bíróság felállította azt a mércét, amellyel megvizsgálható, hogy a korlátozás megfelelő-e a szabályozásnak; 4 feltétel:
* alkalmazásuk nem diszkriminatív
* igazolhatók a közérdeken alapuló kényszerítő indok által
* alkalmasak az általuk elérni kívánt célok megvalósítására
* nem lépnek túl az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéken
Kölcsönös elismerés elvének alkalmazása a letelepedés szabadsága vonatkozásában
- a tagállamok nemzeti rendelkezéseik alkalmazása során nem hagyhatják figyelmen kívül az érintett személyek másik tagállamban megszerzett tudását, illetve képesítését
- figyelembe kell venniük az oklevelek egyenértékűségét és adott esetben össze kell hasonlítaniuk az érintett személy tudását és képesítését a saját nemzeti rendelkezéseik által megkövetelt tudással és képesítéssel
Centros ügy
Tényállás: A Centros Ltd. egy az Egyesült Királyságban alapított társaság volt, amelyet dán állampolgárok irányítottak. A társaság székhelye papíron az Egyesült Királyságban volt, de valójában semmilyen üzleti tevékenységet nem folytattak ott. A társaság célja az volt, hogy Dániában működjön, elkerülve a dán szabályok által megkövetelt minimum alaptőke letételét, amely Dánia jogszabályai szerint a társaságok alapításának feltétele volt. A dán hatóságok megtagadták, hogy a Centros Ltd. leányvállalatot hozzon létre Dániában, arra hivatkozva, hogy a társaság valójában a dán jog elkerülését célozza.
EUB: a hatóság eljárása nem valósít meg joggal való visszaélést, ha a társaság gazdasági tevékenységet székhelye országában nem végez, csak a fióktelepe tagállamában folytat. Ezért a dán hatóság által előterjesztett indokok csak abban az esetben volnának elfogadhatók a korlátozás indokaként, ha azok jogszerű, közérdekű célokat szolgálnak, ezen célok elérésére alkalmasak és nem szabad túllépniük a cél eléréséhez szükséges mértéken és nem diszkriminatívak az indokok
Gebhard ügy
Tényállás: A felperes Németországban bejegyzett német ügyvéd, de saját hazájában nem praktizált, hanem olasz feleségével és három gyermekével Olaszországban telepedett le. Mintegy tíz évig egy milánói ügyvédi irodában munkatársként, illetve partnerként dolgozott. Ezután Milánóban önálló ügyvédi irodát alapított, az „avvocato” címet használta, és irodáját néhány olasz ügyvéddel együttműködve vitte. A milánói ügyvédi kamara előtt eljárás indult ellene, mivel nem volt jogosult az „avvocato” cím használatára, és állandó jelleggel nyújtott ügyvédi szolgáltatást a kamara területén. A kamara felfüggesztette a felperes tevékenységét, aki az országos ügyvédi kamarához fordult, mely az ügyet előterjesztette a Bíróságnál.
EUB: Egy tagállam állampolgárának külföldön végzett gazdasági tevékenysége vagy a munkavállaló szabad mozgására, vagy a letelepedési jogra, vagy a szolgáltatások szabadságára vonatkozó szabályozás alá esik, de ezek egymást kizárják. A letelepedés fogalma széles jelentéssel bír, magában foglalja annak lehetőségét, hogy egy uniós állampolgár állandó és folyamatos jelleggel részt vegyen a saját államától eltérő másik tagállam gazdasági életében, és haszonra tegyen szert. Ezzel szemben a szolgáltatás nyújtója ideiglenes jelleggel nyújt szolgáltatásokat egy másik tagállamban. A szóban forgó tevékenységek ideiglenes jellegét nemcsak a szolgáltatás időtartama alapján, hanem ennek gyakorisága, ismétlődő vagy folyamatos jellege alapján kell elbírálni. A szolgáltatásnyújtás ideiglenes jellege nem zárja ki a szolgáltatást nyújtó számára annak lehetőségét, hogy a fogadó országban infrastruktúrát teremtsen (akár iroda, dolgozószoba, vagy fogadóhelyiség formájában), amennyiben ez az infrastruktúra a szóban forgó szolgáltatás elvégzéséhez szükséges. Az ügyben a felperesre a letelepedési jog szabályait kellett alkalmazni;
Cartesio ügy
Tényállás: A magyar jog szerint a Magyarországon létrehozott társaság nem helyezheti át az említett törvényben szereplő meghatározásnak megfelelő székhelyét úgy, hogy a társaság személyes joga továbbra is a magyar jog maradjon.
EUB: A tagállam eljárás nem volt összeegyeztethetetlen az uniós joggal, meghatározhatja a társaságok jogait.
Meeusen ügy
Tényállás: Hollandiában felsőoktatási tanulmányok folytatásához állami ösztöndíjat az vehetett igénybe, akinek az állam területén volt a lakóhelye. A felperes és a szülei Belgiumban laktak, de az apa egy Hollandiában bejegyzett és ott működő társaság egyedüli részvényese és igazgatója volt. Az anya ennél a társaságnál munkavállalóként dolgozott. A felperestől megtagadták a holland állam által biztosított ösztöndíjat, melyet Belgiumban folytatandó tanulmányaihoz igényelt, mert nem rendelkezett lakóhellyel Hollandiában. A holland bíróság által feltett egyik kérdés az volt, hogy egy önálló vállalkozó eltartott gyermeke mint családtag, kaphat-e támogatást tanulmányaihoz, és el kell-e tekinteni az eltartott gyermek lakóhelyére vonatkozó kiegészítő feltételtől.
EUB: Az EUMSz által biztosított egyenlő bánásmód elve nem kizárólag a szakmai tevékenységek végzésének sajátos szabályaira vonatkozik, hanem minden olyan tagállami intézkedésre, mely akadályozza más tagállamok állampolgárainak önálló vállalkozói tevékenységét azáltal, hogy más tagállamok állampolgáraival az érintett ország állampolgáraitól megkülönböztető módon bánik. Ez a tilalom alkalmazandó tehát egy szociális kedvezmény adományozásához előírt lakóhelyi feltétel megkövetelésére is, ha megállapításra került, hogy ez a feltétel hátrányosan megkülönböztető jelleget ölt
Vlassopoulou ügy
Tényállás: A görög állampolgárságú felperes, aki jogászként Görögországban szerzett jogi szakképesítést, és az athéni ügyvédi kamara tagja, mintegy öt évig egy német ügyvédi irodában foglalkozott görög és uniós jogi ügyekkel. Kérte ügyvédként való bejegyzését, amit a tartományi igazságügyi minisztérium elutasított, mert nem rendelkezett Németországban az ügyvédekkel szemben támasztott megfelelő képesítéssel. Kérdés, hogy harmonizációs irányelv hiányában ez az elutasítás jogszerű volt-e, tekintettel a letelepedéshez való jogra.
EUB: A nemzeti képesítési feltételek olyan hatást válthatnak ki, hogy akadályozzák más tagállamok állampolgárait a Szerződés által számukra biztosított letelepedési jog gyakorlásában. Ez akkor állhat fenn, ha az érintett személy által egy másik tagállamban már megszerzett ismereteket és képesítéseket a szóban forgó nemzeti előírások figyelmen kívül hagyják. Egy tagállam, ahol olyan szakma gyakorlásának engedélyezését kérelmezték, melynek folytatása a nemzeti jog szerint szakmai képesítéshez kötött, köteles figyelembe venni az érintett személy által ugyanazon szakma más tagállamban történő gyakorlása érdekében megszerzett, a képesítésre vonatkozó okleveleket oly módon, hogy az ezek által igazolt szakismereteket és képességeket összehasonlítja a nemzeti jog szerint előírt képesítésekkel és ismeretekkel. A vizsgálatnak lehetővé kell tennie a hatóságok számára annak objektív megállapítását, hogy a külföldi oklevél olyan ismeretek és képesítések fennállását tanúsítja a jogosult javára, amelyek, ha nem is azonosak, de legalább egyenértékűek a nemzeti oklevél által tanúsítottakkal. Egy külföldi diploma egyenértékűségének megítélésére kizárólag annak alapján kerülhet sor, hogy ez az oklevél birtokosának milyen szintű ismereteit és készségeit tanúsítja. Ha az oklevelek összehasonlító vizsgálata arra vezet, hogy a külföldi oklevéllel igazolt képesítések és ismeretek megfelelnek a nemzeti jogszabályok által megkövetelt ismereteknek és képesítéseknek, a tagállam köteles elismerni, hogy ez az oklevél a nemzeti rendelkezésekben megállapított feltételeket kielégíti.
Daily Mail ügy
- A vállalkozás székhelyét szerette volna Hollandiába áthelyezni úgy, hogy közben megőrizze jogi személyiségét az Egyesült Királyságban. Ezt a brit szabályozás engedélyhez kötötte: a kincstár jóváhagyására.
- Bíróság: Valamely tagállamban megalakult és bejegyzett irodával rendelkező társaságnak közvetlenül a szabad rendelkezést biztosító alapszerződések alapján nem volt joga tényleges székhelyének áthelyezésére és kimondta, hogy a társaságok jogilag csak mint valamely jogrend alkotásai léteznek.
