16. Az uniós jog elsőbbsége a tagállami joggal szemben a tagállami alkotmánybíróságok (a német, a magyar és a lengyel) esetjoga fényében Flashcards
A tagállami alkotmánybíróságok fellépésének okai
- tagállamok alkotmányai által biztosított alapjogok védelme a közösségi (uniós) joggal szemben
- Közösségek (az Unió) hatáskör-túllépésével született aktusaival szembeni védekezés
- a tagállamok alkotmányos identitásának védelme az Unióval szemben
Solange I. ítélet (1974)
Németország
A német Közigazgatási Bíróság nem követte az Európai Bíróság által az Internationale Handelsgesellschaft ügyben meghozott előzetes döntést, hanem súlyos aggályainak adott hangot:
- az „integráció hevében” olyan hatáskörök is átkerülnek a Közösséghez, amelyek átadására a német Alkotmány alapján sem a törvényhozás, sem bárki más nem kapott felhatalmazást
- a hatáskört megkapó közösségi szerv jogalkotása során nincs alávetve azoknak a szigorú, részletesen kidolgozott alkotmányossági követelményeknek, amelyeknek a német jogalkotás köteles megfelelni
A Közigazgatási Bíróság ezután az Európai Bíróság ítéletével ellentétes döntést hozott, majd alkotmányossági vizsgálatot kért a Német Alkotmánybíróságtól, amely 1974-ben hozta meg a Solange I. ítéletet:
- a német alkotmány alapvető jogokat tartalmazó része elidegeníthetetlen, alapvető tartozék
- az EGK-nak (1974-ben) nincs közvetlenül választott, demokratikusan legitimált parlamentje, amelynek törvényalkotó joga lenne, és amelynek a közösségi jogalkotó szervek politikai felelősséggel tartoznának; nem rendelkezik az alapvető jogok kodifikált katalógusával
- a normaütközésben az Alkotmányban rögzített alapjogok garanciái élveznek elsőbbséget mindaddig, amíg (so lange) a Közösség megfelelő hatáskörrel bíró szervei a Szerződésben rögzített módon nem szüntetik meg a normák ütközését
Solange II. ítélet (1986)
Németország
- az EP közvetlen megválasztására,
- az Európai Bíróságnak az emberi jogok védelmével kapcsolatban kifejlődő joggyakorlatára, továbbá
- arra a tényre figyelemmel, hogy valamennyi tagállam részese lett az Emberi Jogok Európai Egyezményének,
- a Német Alkotmánybíróság az úgynevezett Solange II. ítéletében kinyilvánította, hogy mindaddig, amíg (so lange) ez a kielégítő helyzet fennáll, nem vizsgálja a közösségi jognak a német alaptörvényben biztosított alapjogokkal való összhangját
Maastricht ítélet 1993.
Németország
1993-ban a német alkotmánybíróságnak döntenie kellett az EUSZ ratifikálásának alkotmányosságáról; nemcsak az alkotmányosság kérdéséről határozott, hanem arról is, hogy milyen helyzet áll elő, amennyiben az Unió megkísérelne olyan hatásköröket is gyakorolni, amelyet a Szerződés nem biztosít számára egyértelműen
- ha nem világos, hogy a német törvényhozás milyen mértékben járult hozzá a szuverenitás átruházásához, az Európai Közösség számára lehetőség nyílik arra, hogy olyan feladatokat és hatásköröket is magának tulajdonítson, amelyek nincsenek rögzítve
- a Szövetségi Alkotmánybíróság meg fogja vizsgálni az európai intézmények és szervek jogi aktusait abból a szempontból, hogy vajon megmaradtak-e azon szuverén jogok határai között, amelyeket rájuk ruháztak, vagy (éppen) áthágták azokat
- Német Szövetségi Köztársaság az Európai Unióról szóló Szerződés hatálybalépését követően is megmarad egy államszövetség tagjának, amely közös autoritása a tagállamoktól származik, és a német szuverenitás körében csak annyiban lehet kötelező ereje, amennyiben erre német felhatalmazása van
- Azok a konstrukciók, melyek révén a Közösségek, illetve a Bíróság a hatásköri konfliktusokat rendszerint a Közösségek javára kiterjesztően értelmezve „oldja meg”, nem vezethetnek a Közösségeknek juttatott szuverén jogok túllépéséhez
Lisszabon ítélet 2009.
Németország
- a Német Alkotmánybíróság több, hozzá benyújtott indítvány kapcsán alkalmat kapott arra, hogy megítélje a (korábbi alapító szerződéseket módosító) Lisszaboni Szerződést a német alkotmány szemszögéből
- az indítványozók szerint az Alapszerződések módosításai összeegyeztethetetlenek a német alkotmányban foglalt demokráciaelvvel, a Német Szövetségi Köztársaság elveszti önálló állami létét, és egy szövetségi állam tagállamává válik
Az alkotmánybíróság 2009-es ítéletében elutasította ezeket a „vádakat”, azaz a német alkotmánnyal összeegyeztethetőnek mondta ki a Lisszaboni Szerződést, másrészt viszont új kötelezettségeket rögzített annak érdekében, hogy ez a helyzet fennmaradhasson
- amíg a német állam szuverenitása fennmarad, addig a demokrácia elv a jelen körülmények között is érvényesülhet
- az alkotmánybíróság szerint a Lisszaboni Szerződés módosítása következtében sem válik az Európai Unió szövetségi állammá, föderációvá, hanem megmarad úgynevezett „államszövetségnek”
- az Unió parlamentje továbbra sem valódi, arányos képviseleten alapuló szerv, az Unió működését továbbra is a tagállami kormányok együttműködésén alapuló Tanács és a Bizottság határozza meg
- az Unió továbbra is a tagállamok által átruházott hatáskörök alapján járhat el, nem rendelkezik a hatáskörmeghatározás hatáskörével
- ismét kinyilvánította hatáskörét az Unió hatáskörgyakorlásának ellenőrzésére Németország vonatkozásában
- a Maastricht ítélettel összhangban megállapította hatáskörét az Uniónak az Alapszerződésekkel át nem adott hatáskörök „bitorlásával” alkotott aktusok németországi érvényesülésének meggátlására (ultra vires aktusok feletti kontroll)
- az alkotmányos identitás fennmaradásának ellenőrzése: ha az Unió – akár a ráruházott hatáskörökön belül vagy azokat túllépve hozott – aktusa sérti a német alkotmányos identitást, akkor jogában áll annak németországi alkalmazhatatlanságát megállapítani
A magyar alkotmánybíróság korai joggyakorlata
1053/E/2005 határozat
- 1053/E/2005 határozat: „szerződési eredetük dacára, az Európai Unió alapító és módosító szerződéseit nem nemzetközi szerződésként kívánja kezelni” vagyis az alkotmánybíróság nem végez alkotmányossági kontrollt sem a magyar belső jogi aktus uniós jogba ütközése esetén, sem a magyar jogalkotó uniós jogot sértő mulasztásával kapcsolatban
- az Alkotmánybíróság közvetlenül nem vizsgálja az uniós jogi aktusok alkotmánnyal való összeegyeztethetőségét (nem végez ultra vires kontrollt)
- Viszont az uniós jog átültetésére szolgáló belső jogi aktusokat adott esetben a magyar alkotmánynak való megfelelés szempontjából felülvizsgálja (követett alkotmányossági kontroll)
Lisszabon-ítélet
Magyarország
Az Alkotmánybíróság a Lisszaboni Szerződést a magyar jogban kihirdető 2007. évi CLVIII. törvénnyel (LSztv.) szembeni actio popularis alapján utólagos normakontroll keretében vizsgálta a megújított alapszerződéseknek az Alkotmánnyal való összeegyeztethetőségét.
Az indítványozó az egész törvény megsemmisítését kezdeményezte. Állítása szerint a Lisszaboni Szerződés kötelező erejének elfogadása nyomán megszűnik Magyarország független, demokratikus jogállami léte, elveszíti szuverenitását. Az AB a beadványt elutasította, az alábbi indokokra hivatkozással:
- az érintett törvény utólagos alkotmányossági vizsgálat tárgya lehet, DE ha az AB egy ilyen törvény alkotmányellenességét állapítaná meg, ez a határozat a Magyar Köztársaság európai uniós tagságból folyó kötelezettségvállalásaira kihatással nem lehet; az Alkotmánybíróság határozata folytán a jogalkotónak kellene megteremtenie azt a helyzetet, hogy a Magyar Köztársaság az európai uniós kötelezettségeket az Alkotmány sérelme nélkül maradéktalanul teljesíthesse
- az Európai Unió alapító és módosító szerződéseinek, valamint az ezek alapján megalkotott másodlagos jognak a hiteles értelmezése az Európai Bíróság hatáskörébe tartozik
- a Lisszaboni Szerződés nem európai szuperállamot hozott létre; a Lisszaboni Szerződést szuverén államok fogadták el és erősítették meg, megállapodva abban, hogy szuverenitásuk egy részét nemzetek feletti együttműködés formájában megosztják egymással
- a Lisszaboni Szerződés nem változtatja meg alapjaiban az Európai Uniót, azonban bevezet néhány komoly intézményi újítást: pl. az Európai Uniót önálló jogi személyiséggel ruházza fel, amelynek tevékenységét azonban a tagállamok kormányai továbbra is irányítani és ellenőrizni tudják
- a demokratikus jogállamiság követelményeinek való megfelelést támasztja alá az is, hogy a Lisszaboni Szerződés a tagállami parlamentek számára eszközt biztosít a szubszidiaritáskontrollra, bevezeti a polgári kezdeményezést, továbbá kinyilvánítja az Alapjogi Charta kötelező erejét az Unióra illetve az uniós jogot végrehajtó tagállamokra nézve
- a Lisszaboni Szerződés reformjai minden jelentőségük ellenére sem változtattak azon, hogy a Magyar Köztársaság tagállamként, azaz az Európai Unió tagjaként, de továbbra is önálló államként vesz részt az európai integrációban, sem függetlensége, sem jogállamisága, sem önálló állami léte nem szűnik meg
A hallgatói szerződések ügye
Magyarország
- Az első olyan alkotmánybírósági határozat, amelyben kifejezett utalás történik az Alkotmány (azaz a magyar jogalkotó által alkotott jog) uniós jogra tekintettel történő értelmezésének kötelezettségére
- Az alapvető jogok biztosa kezdeményezte a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes rendelkezései, továbbá a magyar ösztöndíjas és magyar állami részösztöndíjas hallgatókkal kötendő hallgatói szerződésekről szóló 2/2012. (I. 20.) Korm. rendelet megsemmisítését az Alkotmánybíróságnál
- „Az az egyetemi hallgató, aki felsőfokú tanulmányai befejezését követően nem Magyarországon, hanem például egy másik uniós tagállamban vállal munkát, a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát gyakorolja. Ezt a szabadságot az Európai Unió alapszerződése [az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. § (1) és (2) bekezdése], illetőleg a másodlagos uniós jog a szabad mozgáshoz való jog részeként részesíti védelemben. […] Ezért a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jog értelmezése során az Alkotmánybíróság nem hagyhatja figyelmen kívül a vonatkozó uniós szabályokat és az Európai Bíróság releváns joggyakorlatát.”
A Lengyel Alkotmánybíróság döntése a tagállami alkotmány és az uniós jog viszonyáról
Előzmény:
- Az AB 2021. nyári döntésében a Bizottság javaslatára, EUB által jóváhagyott ideiglenes intézkedés kérdésében (EUB felfüggesztette a fegyelmi tanács hatáskörét, hogy a legfelsőbb bírák ügyeiben eljárjon) határozott. A lengyel intézmény az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 4. cikk (3) bekezdéséből folyó lojalitás elve, valamint az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 279. cikkéből fakadó azon lehetőség összhangját vizsgálta a nemzeti alkotmánnyal, hogy az EU Bírósága (EUB) ideiglenes intézkedésként kötelezhet egy tagállamot saját alkotmányos rendszerével kapcsolatos intézkedések megtételére. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy erre nincs jogosultsága az uniós intézmények.
- A 2021. októberi AB döntés közvetlen kiváltó oka a bírói kinevezések megváltozott módja (a legfelsőbb bíróság tagjait a köztársasági elnök nevezte ki politikai alapon, nem pedig a bírói kar által megválasztott testület javaslatára) és a bírák elleni fegyelmi eljárás új rendszere volt. Ezekről az uniós bíróság úgy döntött, sértik az uniós jogot, illetve kimondta azt is: a lengyel bíráknak joguk van ahhoz, hogy az EUB-hez forduljanak, és ne alkalmazzanak olyan tagállami jogszabályokat, amelyek az unió bírósága szerint ellentétesek az uniós joggal
Lengyel Alkotmánybíróság 2021. októberi döntése
A kormányfő indítványára került az ügy a lengyel AB elé, ahol az uniós jog elsőbbsége és a lengyel alkotmány közötti viszony került vizsgálat alá. Az AB döntése szerint az alkotmány elsőbbséget élvez az uniós joggal szembe, így az alapnormával ellentétesek azok az uniós előírások, amelyek felhatalmazzák a nemzeti bíróságot
- az államfő által kinevezett bírák felülvizsgálatára,
- a nemzeti alkotmány figyelmen kívül hagyására,
- korábban érvénytelenített jogszabályok alapján döntések meghozatalára
Az Alkotmánybíróság döntését összefoglalva megállapítható, hogy az intézmény szerint a lengyel igazságszolgáltatás kereteinek kialakítása, illetve átalakítása (fegyelmi tanács) összhangban van a lengyel alkotmánnyal, és ezért a fegyelmi kamara ügyébe nem avatkozhat be az Európai Unió Bírósága. Indokait legfőképpen arra alapozza, hogy az EUB ultra vires, azaz a Lengyelország által ráruházott hatásköröket túllépve jár el, hiszen az igazságügy területe tagállami szuverenitás ernyője alá tartozik.
