Növényszervezettan Flashcards
A gyökér
A gyökér a hajtásos növények rögzítő,
felszívó, részben szállító és esetleg egyéb
működésre módosult szerve.
Gyökér feladata
– A NÖVÉNY RÖGZÍTÉSE
• (mellékgyökérrendszer, főgyökérrendszer)
–FELSZÍVÁS (víz + ionok)
• A növény a gyökér bőrszöveti sejtjeinek nyúlványain, a
gyökérszőrökön keresztül veszi fel a vizet és ionokat. A
gyökérszőrök a gyökér végéhez közel folytonosan
képződnek, az elöregedett gyökérszőrök pedig kopnak.
– SZÁLLÍTÁS
• A felszívott víz és az abban oldott ionok sejtről sejtre adódnak
tovább amíg elérik a szállítószövet farészét.
Víz áramlása a gyökérben
A víz fizikai hatásra passzívan, energiabefektetés
nélkül a gyökérszőr sejtjeibe áramlik a talajból.
– Sorozatos ozmózisos vízátadás (gyökérnyomás)
• Az ionokat a gyökér aktívan, energiabefektetéssel
pumpálja be a sejtbe. Az aktív folyamat során a sejt
válogat
Milyen ionokat vesznek fel a növények?
- nitrogén
- foszfor
- kálium
- Egyéb (S8, Ca2, Mg2, Fe2, Cl2, Zn2 stb.)
Nitrogén
• felvételi forrás: levegő, talaj, víz
• felvételi forma: N2, NO2- ,NH4+, NO3- (ez vehető fel legjobban)
• élettani szerep: vegetatív szervek fejlődésében fontos
(gyökér, szár, levél)
• hiánya: fejletlen és világoszöld növény
• többlete: sötét növény, késik a virágzás
• műtrágya: pétisó (NH4NO3)
Foszfor
• felvételi forrás: talaj, víz
• felvételi forma: PO43-
, HPO42-
, H2PO4- (a két utóbbi vehető fel)
• élettani szerep: reproduktív szerveknek fontos (virág,
termés)
• hiánya: levélhullás, kései virágzás, nincs termés
• többlete: korai virágzás
• műtrágya: szuperfoszfát (S, Ca, P keveréke)
Kálium
• felvételi forrás: talaj, víz • felvételi forma: K+ • élettani szerep: segíti a vízfelvételt, fotoszintetikus enzimek alkotója • hiánya: lankadás, kiszáradás, világos növény • többlete: nem ismert • műtrágya: kálisó (KNO3) ozmotikus nyomás, vízfelvétel
Liebig-féle minimumelv
A növények az egyik anyag hiányában a többi, anyagot
sem sem tudják beépíteni, úgynevezett
hiánybetegségek alakulnak ki.
• Ne használjunk egy komponensű műtrágyát! Pl. a
színtesthez magnézium és nitrogén is szükséges.
• Vagyis a növény csak a legkisebb mennyiségben jelen
lévő anyag arányában tudja csak hasznosítani a többi
anyagot is.
Gyökércsúcs= gyökérsüveg és osztódási zóna
–Gyökérsüveg
• Sejtréteg, amely védi a talajba nyomuló gyökércsúcsot.
–Osztódási zóna
• Közvetlenül a gyökércsúcs felett lévő szakasz, ahol a sejtosztódás révén növekszik a gyökér.
Osztódási zóna
– Az osztódási zóna felett, a sejtek vízfelvétel közben
hosszanti irányban megnyúlnak, mivel sejtfaluk még
nem elég kemény. A megnyúlás lejjebb nyomja a
gyökércsúcsot a talajba.
Felszívási zóna
A gyökér bőrszövetének legfiatalabb rétege. Itt
nőnek a gyökérszőrök. A megnyúlási zóna felett
található. Amikor a megnyúló sejtek fala
megkeményedik, a legkülső sejtek végzik a
felszívást. Ez a réteg később lassan lekopik, és
helyét átveszi az elsődleges kéreg legkülső rétege,
a kemény sejtekből álló exodermisz.
Gyökérszőrök
• A felszívási zóna külső sejtjeinek nyúlványai. Vizet és ásványi
anyagokat vesznek fel.
Szállító zóna
• benne létrejönnek a szállítónyalábok
A gyökér mozgása
A gyökér növekedése során lefelé, a víz és a tápanyag felé halad.
- pozitív geotropizmus
- negatív hidrotropizmus
- A gyökérnövekedés szabályozásában a növényhormonok is részt vesznek.
főgyökér (kétszikűek)
A növény elsődleges gyökere, amely
nagyobb, mint a belőle kinövő
oldalgyökerek vagy másodlagos
gyökerek.
Mellékgyökérrendszer (egyszikűek)
–Egyforma méretű gyökerekből álló
rendszer. Főgyökér nem
különböztethető meg. Valamennyi
gyökér apró oldalgyökereket növeszt.
Járulékos gyökerek
– Közvetlenül a szárból kinövő gyökerek.
Ilyenek nőnek a hagymák (módosult
szárak) vagy a dugványozott szárak
aljáról.
Léggyökerek (járulékos gyökerek)
–Szárból növő gyökerek, amelyek általában nem érik el a talajt. Néha kapaszkodásra alkalmasak, pl. a borostyán esetében. Sok léggyökér nedvességet vesz fel a levegőből.
Támasztógyökerek
– Különleges léggyökerek.
A szárból nőnek ki, majd elérik a talajt,
amely a víz alatt is lehet. Ilyenek
támasztják meg pl. a mangrove fáit.
Gyökérmódusolatok
- karógyökér (pasztinák, sárgarépa)
- gyökérgumó (dáliák)
- gyökérgümő (pillangós virágúak, benne nitrogéngyűjtő baktériumok, levegőből nitrogén)
Hajtásból eredő járulékos gyökerek
- léggyökér
- kapaszkodógyökér
- pányvázógyökér (koronagyökér)
vegetatív
létfenttartó
- Hajtásos növényekre jellemző
A szár a hajtásos növényekre jellemző.
• Szerepe: tartsa a leveleket, szállítsa az
anyagokat a gyökér és a levél között.
• Az egy vagy két évig élő növények nem
fejlesztenek annyi levelet, hogy erős szárra
legyen szükségük. Ezeket nevezzük
lágyszárú növényeknek.
• A több évig élő növények egyre több levelet
fejlesztenek erős szárra van szükségük.
Ezeket nevezzük fás szárú növényeknek.
A szár részei
Hajtás = leveles szár
– A magból vagy a növény fő szárából kinövő új szár.
• Rügy = fiatal hajtás (hajtásrügy, virágrügy, vegyes rügy)
– A szár apró kinövése, amelyből új hajtás vagy virág
fejlődik.
–Csúcsrügy
• A hajtás végén növő rügy.
–Oldalrügy
• Hónaljrügynek vagy másodlagos rügynek is nevezik. A szár és
egy oldalhajtás vagy levélnyél hónaljában helyezkedik el.
Szárcsomó – nódusz
– A szárnak az a pontja, ahol egy vagy több levél nő ki.
• Szártag – internódium
– A szár két szárcsomó közötti szakasza.
kétszikűek és egyszikűek edénynyalábjai
Az egyszikű növények edénynyalábjai szórtan, azaz több
körben vagy nem szabályos körben helyezkednek el.
A kétszikű növények edénynyalábjai egy körbe rendeződnek.
kambium
A kambium a növények szárának és gyökerének azok felületével párhuzamosan elhelyezkedő, másodlagos osztódó szövetrétege. A szervet osztódásokkal vastagítja; az így keletkező új sejtfalak érintő irányúak.
Zárvatermők edénynyalábjai
A zárvatermők edénynyalábjainak kifelé eső részén
mindig háncsrész, befelé eső részén mindig farész
van.
kollaterális nyílt edénynyaláb,
Ha a háncsrész és a farész között van kambium
kollaterális zárt edénynyaláb
Ha nincs kambium a farész és a háncsrész között
A fás szár másodlagos vastagodása
Az edénynyalábok között a kambium nem ér össze - az edénynyalábok között a kambium összeér, kört alkot - a kambiumgyűrűtől befelé farész, kifelé háncsrész alakul ki, belső farész elhal, szilárdít
edénnyalábok típusai
szilárdító gyűrű: edénynyaláb hengeres burkolata
van kambium: nyílt nyaláb
nincs kambium: zárt nyalábok
nyalábhenger kialakulása
– A másodiagos vastagodás első lépése a nyalábhenger kialakulása. – Az edénynyalábok kambiumai összekapcsolódnak, és ez a kambiumgyűrű még több farészt és háncsrészt termel. – Így folytonos henger jön létre.
Másodlagos vastagodás
A több éves növények gyökerének és szárának
átmérője nő a szállítószövet növekedése miatt.
– Minden évben új farész és új háncsrész képződik a
köztük lévő kambium osztódó sejtjeiből.
– Ez a folyamat eltérő a gyökérben és a szárban, de
végül a folyton növekvő szállítószövet lassan
kiszorítja a szár bélszövetét.
– E tömeg zöme a farész, ezért röviden fának nevezzük,
a háncsrész alig vastagodik, mivel a kifelé nyomuló
farész miatt elhal.
Évgyűrűk
A fás növény szárának keresztmetszetén látható koncentrikus
körök.
– A kambrium sejttermelő működése évszakfüggő, ezért ennek
vizsgálata utal az akkori időszak anyagcseréjének intenzitására.
– Minden kör az egy év alatt képződött farész, mely két területre
oszlik: a korai pásztára és a késői pásztára.
– A puhább és világosabb korai pászta a növekedési időszak elején,
gyorsan alakul ki; sejtjei tág üregűek. (Tavasz)
– A késői pászta később keletkezik, sötétebb, és sejtjeinek ürege
szűkebb, vastag falú. (Ősz)
Geszt
– A farész legöregebb, belső része az
idősebb növényekben. Tracheái
eltömődtek, és már nem szállítanak
folyadékot, de szilárdságot biztosítanak.
Szijács
A farész külső része az idősebb
növényekben. Tracheái még folyadékot
szállítanak. Szilárdító szerepe is van, és
tápanyagokat is tárol.
Fás szár
ez az ősibb (biz: nyitvatermők és ősi zárvatermők mind
fás szárúak, pl. magnóliák)
típusai:
• fa
o törzs (tő + derék)
o korona (gally 1 év alatt, vessző 1-3 év közt, ág 3 év
felett)
• cserje (=nincs törzs)
• pálmatörzs (nem ágazik el, levélkoronában zárul,
száron a korábbi elszáradt levelek)
dudvaszár (lágyszár)
o leggyakoribb típus, belül tömött
o az egész szár leveles
o pl. paprika, paradicsom
szalmaszár (lágyszár) Egyszikű
o belül üreges
o a száron szárcsomók, azokon levelek
o pl. fűfélék
palkaszár (egyszikű)
o a száron alul szárcsomók, és csak azokon levelek
o pl. sás, nád
tőkocsány
o a szár levéltelen (tehát van a növénynek levele, de
az nem a száron van rajta!)
o pl. gyöngyvirág, pitypang, hóvirág
tőlevélrózsa
szár= sok apró kis levél szorosan egymás mellett,
ha kivirágzik -> tőszár
szármódusolások
gumó (raktározás) – burgonya pozsgás szár (vízraktározás) – kaktuszok ágkacs (kapaszkodás) – szőlő ágtövis (védelem) – kökény tarack (raktározás + szaporodás) – tarackbúza inda (szaporodás) – földieper hagyma (raktározás) – vöröshagyma hagymagumó (raktározás) – kardvirág gyöktörzs (raktározás) – apró szulák
A levél
A növények levelei (amelyek összessége a
lombozat) a tápanyagok előállításának
színterei.
• Ez a fotoszintézis folyamata révén megy
végbe.
• A levelek alakja és mérete változatos, de két
csoportba oszthatók.
• Az egyszerű levelek egyetlen levél lemezből
állnak, az összetett leveleket pedig kis
levélkék építik fel, melyek közös levélnyélen
ülnek.
sziklevél
az embrió meghatározó része a virágos
növények magjában. Csírázáskor ezekből fejlődnek
ki az egyed első levelei.
allevél
a lomblevelek szintje alatt, gyakran a föld
alatt kifejlődő levél. Korán állandósulnak, ezért
fejletlenek, csökevényesek.
fellevél
a lomblevelek szintje felett, közvetlenül a
viráglevelek tája alatt kifejlődő, a virágzatot védő
levél.
lomblevél
általában a növényre legjellemzőbb
levéltípus, amely feladata elsősorban az asszimiláció
és a gázcsere.
a levél alaktana
alap nyél (nem minden levélnél) váll ér (erezet) lemez szél csúcs
levelek típusai
kere, hosszúkás, lándzsás, szálas, lapát alakú, rombos, tojásdad, visszás tojásdad, szíves, dárdás, vese, pajzs,
levéllemez tagoltsága
egyszerű levél összetett levél - páratlanul szárnyalt (akác) - párosan szárnyalt ( - tenyeresen összetett (vadgesztenye)
levélmódosulások
hagyma (szárlevél), fej (káposztafélék), levélsarj, levélkacs (borsó) (szőlő - szárkacs), pozsgás levél, tüske (kaktusz)
ragadozók: harmatfű, vénusz légycsapója, kancsóka
kacs
–Fonálszerű levél (vagy
szár), amely egy
támaszték köré tekeredik,
vagy arra rátapad.
levéltövis
– A kaktuszok módosult
levele. Mivel kicsi a
felszíne, nagyon kevés
vizet párologtat
Az összetett levél típusai
Hármasan összetett – Három levélke indul ki egy pontból • Karéjosan hármas – Minden levélke három karéjra tagolódik. • Tenyeresen összetett – A levélkék (5 vagy több) egy közös pontból indulnak ki. Szárnyalt – A levélkék (levélszárnyak) egymással szemben, párosával állnak.
• Kétszeresen, szárnyalt
– Szárnyalt levél szárnyalt
levélkékkel
levélállások
Szórt – A levelek egyesével, csigavonalban ülnek a szárkörül. • Átellenes – A levelek párosával a szár két ellentétes oldalán ülnek. • Keresztben átellenes – Átellenes levélpárok derékszögben állnak. • Levélörv –Egy pontból kiinduló, körben álló levelek. • Tőlevélrózsa – A szár tövénél növő levélörv. • Szárölelő –Egy vagy két levél melynek alapja körbefogja a szárat
kétszikű levél keresztmetszete
- gázcserenyílások a levél fonákán (ha folyton nyitva, vizet veszít)
- levelei többnyire párhuzamosak a talajjal
- táplálékkészítő alapszövet szivacsos állománya a levél fonákán
- oszlopos táplálékkészítő alapszövet a levél színén
- háncsrész a fonákon, farész a színen
egyszikű levél keresztmetszete
- mindkét bőrszöveti oldalon gázcserenyílások
- mindkét oldalon oszlopos parenchima, közte szivacsos
tűlevél keresztmetszete
a virág
A virágban találhatók a növény
szaporítószervei.
• A hímnős virágban (pl. a boglárka) hím- és
női ivarszervek is vannak.
• Az egylaki növényeknél (pl. a kukoricánál)
egy növényen vannak a porzós és a termős
virágok.
• A kétlaki növényeknél (pl. a fűznél) az egyik
növényen csak porzós, a másik növényen
csak termős virágok vannak.
A virág részei (teljes virág)
kocsány
vacok
termő: magház, bibeszál, bibe (női ivarlevél)
porzó: porzószál, portok (hím ivarlevél)
takarólevelek: csészelevelek, sziromlevelek (párta)
Hiányos virágok
- nincs csészelevél - leples virág (egyszikűek) - lepellevél
- nincsenek takarólevelek - csupsz virág
- nincsenek ivarlevelek - meddő virág
- egyféle ivarlevél - egyivarú (termős v. porzós)
Vacok
– A kocsány (amelynek végén a virág nő) kiszélesedett
csúcsa.
Sziromlevelek
– Finom felépítésű, általában élénk színű szervek a
szaporítószervek körül.
– Gyakran illatosak, hogy vonzzák a rovarokat.
– Együttesen a pártát alkotják.
Csészelevelek
– Apró, levélszerű szervek a sziromlevelek alatt.
– Együttesen a csészét alkotják. Egyes növényeken (pl. a
boglárkán) körben megmaradnak a kinyílt sziromlevelek
körül; máskor (pl. a pipacsnál) lehullanak.
lepellevél
a csészére és pártára el nem különülő
egynemű virágokra jellemző (tulipán)
Nektáriumok
– A sziromlevelek tövénél lévő sejtcsoportok, melyek nektárt
termelnek.
termő
A női szaporítószerv, amelynek részei a magház, a
bibeszál és a bibe. Egyes virágokban csak egy,
másokban több termő található.
Magház
– A termő része, amely egy vagy több apró
magkezdeményt tartalmaz.
– A magkezdeményekben található a női ivarsejt.
– A magkezdeményt a köldökzsinór rögzíti a magház
belső falán lévő placentához.
– Annak a pontnak, ahol a köldökzsinór a
magkezdeményhez kapcsolódik, chalaza a neve.
Bibe
– A termő csúcsi része. Ragadós felszínéhez a megporzás
során hozzátapadnak a pollen szemcséi.
Bibeszál
– A termőnek az a része, amely összeköti a bibét a magházzal.
Sok virágnál szembeszökő a bibeszál (pl. a nárcisznál
máskor nagyon rövid (pl. a boglárkánál) vagy szinte
hiányzik (pl. a pipacsnál).
Termőtáj
– A virág teljes nőivarú része, amely egy vagy több termőből
áll.
Porzó
– A hím szaporítószerv. Részei a porzószál. És annak végén
a portok. A portok pollenzsákokból épül fel, amelyek
pollent tartalmaznak.
Porzótáj
– A virág teljes hímivarú része, amely a porzókból áll.
Virágzat
– Egy pontból kiinduló virágok csoportja.
Fészekvirágzat
– Szorosan egymás mellett ülő virágok
tömege.
Összetett ernyő
– Egyszerű ernyőkből összetevődő virágzat.
Nyelves virágok (fészekvirágzat része)
– A fészekvirágzat külső megnyúlt szirmú virágai.
Csöves virágok (fészekvirágzat része)
– A fészekvirágzat belső rövid szirmú virágai.
Forrt szirmú virág
A virág sziromlevelei
összenőttek és
csőszerűen megnyúltak.
további virágtípusok
Sarkantyús virág – A virág egy vagy több sziromlevele hátrafelé nyúló sarkantyút képez. • Ajakos virág – A sziromlevelek egy alsó és egy felső ajakot képeznek. • Pillangós virág – A virág egyik sziromlevele a vitorla az oldalsó az evező, az alsó kettő pedig csonakká forrt össze.
Fotoperiodizmus
Néhány növénynek a virágzáshoz meghatározott
hosszúságú nappalra van szüksége.
• A trópusokról származó növények egy része
úgynevezett rövidnappalos, virágzásukhoz 12 óránál
rövidebb nappal szükséges (rizs, gyapot, szója, köles).
• A mérsékelt övi növények virágzásukhoz általában 12
óránál hosszabb megvilágítást igényelnek, ők a
hoszúnappalos növények (gabonafélék, répafélék, a
mák, és a borsó).
A mag és a csírázás
A virágos növényekben a megtermékenyítés, után a
magkezdemenyből mag fejlődik.
• A mag reszei az embrió (amelyből az új növény lesz)
és a táplálószövet.
• A magház terméssé alakul, amelynek belsejében
találhatók a magvak (vagy egyetlen mag).
A magvak terjesztése
Az érett magvak kiszabadulása a termésből.
• Ez két módon történhet. attól függően, hogy a termés
felnyíló vagy fel nem nyíló.
Felnyíló termések
A magvak még a termés lebomlása előtt
kiszóródnak.
• A mák tokján például apró nyílások
keletkeznek, a magvak ezeken át kihullanak a
szélben rázkódó termésből.
• Más termések, pl. a borsó hüvelye, maguktól
felnyílnak, és “kilövik” a magvakat.
• Sok esetben a magvak a szél, a víz útján,
vagy más módon szállítódnak tovább.
Fel nem nyíló termések
A termés leválik a növényről és a magvak csak
a termés lebomlása után szabadulnak ki.
• A juhar ikerlependéke vagy a pitypang
“ejtőernyője„ például a szél szárnyán, a
bojtorján az állatok szőrébe akadva szállítódik.
• A termés később lebomlik, és a magvak
kiszabadulnak.
• Az ehető terméseket lenyelik az állatok, az
emésztetlen magvak pedig az ürülékükkel
jutnak a szabadba
A termés
A termés a növény magvait tartalmazza. • A valódi termések kizárólag a magházból fejlődnek, az áltermések képzésében más virágrészek is részt vesznek (pl. a szamóca esetében a vacok). • A termés külső része a termésfal (perikarpium), • Ez gyakran külső (exokarpium), középső (mezokarpium) és belső rétegre (endokarpium) tagolódik.
hüvely (terméstípus)
–Többmagvú termés, amely
hosszanti irányban két félre
hasad.
Makk és dió termés
–Száraz kemény héjú termés, mely
egy magot tartalmaz.
Csonthéjas termés
– Húsos termés melynek közepén
kemény endokarpiummal borított
mag ül. (barack)
Bogyó termés
– Húsos termés, amely több
magvat tartalmaz (pl. a
paradicsom vagy a narancs).
Szemtermés
– Egymagvú, száraz termés,
amelyben a termésfal összenőtt
a maghéjjal(pl.a kukorica).
Almatermés
–Vastag húsos külső rétegből és csutkából álló áltermés, amelynek öt belső tüszőjében ülnek a magvak. (alma)
Ikerlependék
– Két apró, száraz, egymagvú termés, amelyekhez egy-
egy szárny kapcsolódik (pl. a juhar).
További terméstípusok
száraz felnyíló hüvely, becő, tüsző, tok száraz fel nem nyíló szem, kaszat, ikerkaszat, makk, lependék húsos valódi csonthéjas, bogyó, kabak, csoportos csonthéjas áltermés alma (tüsző, vacok), vadrózsa (aszmag, vacok), szamóca (aszmag, virágzati tengely), eper, füge
