A mechanika variációs elvei Flashcards
FUNKCIONÁL
• Példák?
Függvények terén értelmezett függvény.
• Egyszeres/többszörös határozott integrál, Dirac-delta funkcionál.
Variációszámítás alapfeladata?
• Általánosan?
Legyen S[y(x)] = ∫(x0,x1) L(y(x),y’(x),x) dx.
Meghatározni, milyen y(x) mellett van S-nek szélsőértéke, minimum vagy maximuma, amennyiben a végpontokban az y(x0) = y0, y(x1) = y1 értékek rögzítve vannak.
• S stacionárius pontját kereshetjük, olyan y(x) fv.-t, amelytől való kicsiny eltérésektől S lineáris rendben nem függ.
Kanonikus erő?
Kanonikus impulzus?
Erő: ∂L/∂y = ∂L(u,y’(x),x)/∂u |(u=y(x) = F(y,y’,x)
Impulzus: ∂L/∂y’ = ∂L(y,v,x)/∂v |(v=y’(x) = p(y,y’,x)
EIKONÁLT
• Példa?
Az S hatásfunkcionálnak a stacionárius y(x) fv.-en felvett értéke, ami csak a végpontok fv.-e.
S(..) = S(x0,y0,x1,y1) = S[y(x),x0,y0,x1,y1] | y(x)=stac.
• Síkgörbe hossza, mint funkcionál: a megoldás egyenes lesz ofc.
STACIONARITÁS
- Többváltozós fv. esetén?
- Lokális extrémumok?
Funkcionál stacionárius pontja analóg egy egyváltozós valós fv. zérus derviálttal jellemzett stacionárius pontjaival, azaz az utóbbi stac. pont környékén lineáris rendben nem változik.
f’(x0) = 0 —» f(x0+dx) ≈ f(x0) + f’(x0)dx = f(x0)
• Az az x hely, ahol a fv. minden argumentuma szerinti parciális deriváltjai eltűnnek.
∂f/∂x_j = 0, j =1,2,…,n ~ ∇f = 0
• Sima funkcionálnál a stacionaritás speciális esetei (ha van egy stac. pont, ahhoz, hogy meg lehessen mondani, hogy szélsőérték-e, másodrendű számítások kellenek, azt meg lenope-oljuk egyelőre).
FUNKCIONÁLDERIVÁLT
- A fv. variációjára kiszabott feltételek?
- A módosított funkcionál?
- FUNKCIONÁLIS/VARIÁCIÓS DERIVÁLT?
S funkcionál δS megváltozása: S[y(x)+δy(x)]
- δy(x): y(x)-től ftlen, kicsi (első rendig van sorbafejtve), δy(x0) = δy(x1) = 0, azaz a végpontok rögzítettek.
- S[y(x)+δy(x)] = S[y(x)] + δS[y(x)]
FUNKCIONÁLDERIVÁLT
- A fv. variációjára kiszabott feltételek?
- A módosított funkcionál?
- FUNKCIONÁLIS/VARIÁCIÓS DERIVÁLT?
- EULER-LAGRANGE-KIFEJEZÉS?
S funkcionál δS megváltozása: S[y(x)+δy(x)]
- δy(x): y(x)-től ftlen, kicsi (első rendig van sorbafejtve), δy(x0) = δy(x1) = 0, azaz a végpontok rögzítettek.
- S[y(x)+δy(x)] = S[y(x)] + δS[y(x)] ≈ S[y(x)] + ∫(x0,x1) [(∂L/∂y)δy + (∂L/∂y’)δy’] dx = —» csak a variációban lineáris tagok tartódnak meg.
- δS = ∫(x0,x1) [Fδy – pδy’] dx = ∫(x0,x1) (F – p’)δydx + pδy |(x1,x0) –» innen: δS/δy = F-p’
- δS/δy = F-p’ = ε(y,y’,y’‘,x)
EULER-LAGRANGE-EGYENLET
- Jellemzők?
- Példák?
Stacionaritási feltétel: δS/δy = F-p’ = ε = 0 —» F = p’
- Ha y(x) megoldja az E-L-egyenletet: y(x) stacionárius pontja az adott Lagrange-fv.-nyel definiált S[y(x)] funkcionálnak. A diff.egyenlet ált. másodrendű, mert lin. tartalmazza y”-t. Peremfeltételek vagy kezdőfeltételek is egyértelművé tehetik az egyenlet megoldását.
- Legrövidebb út a síkon rögzített végpontok között, az ívhossz E-L-kifejezése éppen a görbület.
Eikonál deriváltja a végpontok szerint?
Az ott számított kanonikus impulzus.
dS(…) = p(x1)dy1 —» ∂S(…)/∂y1 = p(x1)
Eikonál deriváltja az integrálás felső határa (x1) szerint?
• Eikonál differenciálja?
Az ott számított kanonikus energia ellentettje.
A P1 végpont y(x)-en infinitezimálisan elmozdítva: dS(…) = d ∫(x0,x1) L dx = L |(x1) dx1 (az arg.-ban a stac. fv. van).
∂S(…)/∂x1 = (L-py’) |(x1)
• dS(…) = [∂S(…)/∂y1]dy1 + [∂S(…)/∂x1]dx1 = [p(x1)y’(x1) + ∂S(…)/∂x1]dx1 = L |(x1) dx1
KANONIKUS ENERGIA
• Deriváltja?
Másnéven Beltrami-fv.: E = –∂S(…)/∂x1 = py’ – L
• E’ = dE/dx = –εy’ – ∂L/∂x
Ha ∂L/∂x = 0: E’ = 0 —» E=áll.
A stac- megoldás mentén: ε=0 —» E’ = –∂L/∂x, azaz a stac. pályán vett teljes, a krd. szerinti deriváltja a Lagrange-fv. explicit krd.-függése szerinti deriváltjának ellentettje.
Eikonál teljes differenciálja a határpontok megváltoztatásával szemben?
dS(…) = p(x1)dy1 – E(x1)dx1 – p(x0)dy0 + E(x0)dx0
Láncszabály funkcionálderiváltakra?
- Változócsere? Derivált? E-L-fv.? Hatásfunkcionál?
- Kapcsolat a kétféle funkcionál deriváltja között?
- Láncszabály?
• y(x) = Y(z(x),x), y’ = ∂(_z)Yz’ + ∂(_x)Y —> értékükben azonosak: L_z = L_y —> értékben azonos, alakban különböző: S_y[y] = S_z[z]
• Argumentumcsere esetén a funkcionál értékében nincs változás, így a funkcionálok variációja is azonos.
• Funkcionálok közöt a hagyományos láncszabállyal analóg összefüggés áll fenn:
ε_z = δS_z/δz = (δS_y/δy)∂(_z)Y = (δS_y/δy)∂y/∂z = ε_y∂y/∂z
Euler-Lagrange-egyenlet változócsere után?
y(x) —> z(x): ε_y = 0 —> ε_z = 0
Általában, ha ∂(_z)Y nem zérus vagy végtelen, az y(x) fv. stacionaritási feltétele ekvivalens z(x)-ével.
Alapfeladat speciális esetei?
- L = L(y,x): p = 0 —> ε = F(x,y) = 0
- L = L(y’,x): F = 0 —> ε = –p’ = 0 —> p = áll., azaz a kanonikus impulzus megmaradása következik (ilyen y: ciklikus változó)
- L = L(y,y’): stac. y(x) fv.-re ε=0 —> E’ = 0 —> E(x) = py’ – L = áll., azaz a kanonikus energia megmarad.
- L = [g(y,x)]’: L teljes derivált x-ben, S = g(y(x),x) = áll. —> δS/δy = ε = 0, azaz ha két fv. teljes deriváltban különbözik, akkor a funkcionális deriváltjaik és így E-L-egyenletek is azonosak.