beugró 31-40 Flashcards
- A lex imperfecta fogalma - példákkal.
A lex imperfecta olyan törvény, amely tiltott ugyan egy bizonyos magatartást, de a törvénybe ütköző magatartást nem büntette, és az ennek eredményeképpen létrejött
ogügyletet sem érvénytelenítette.
Például a lex Cincia tiltotta a meghatározott értékhatáron felüli ajándékozást. Ha a felek ennek ellenére az értékhatár felett ajándékoztak, az nem volt érvénytelen, és nem is büntették. Ugyanakkor abban az esetben, ha az ajándékozó nem teljesítette önként az ajándékígéretét, s a másik fél keresetet indított vele szemben, a praetor exceptiót adott a keresetével szemben, s így nem marasztalták az ajándékozót.
A SC Macedonianum is lex imperfectának minősült. Ha valaki a SC Macedonianum ellenére adott pénzkölcsönt egy hatalom alatti fiú számára, aki a majdani apai öröksége terhére vette fel a kölcsönt, a kölcsön érvényes volt ugyan, s a fiú önjogúvá válását követően a hitelező perben is követelhette a visszafizetését. De a praetor egy exceptio Senatus Consulti Macedonianit adott a fiúnak, így az elkerülhette a marasztalást.
- Az interpolatio fogalma.
Az interpolatio a iustinianusi kodifikációt végző kompilátorok szövegmódosító tevékenységét jelenti. Iustinianus császár arra utasította a kompilátorokat, hogy a kodifikáció során kerüljék az ismétléseket a szövegekben, oldják fel az ellentmondásokat, hagyják el az idejétmúlt szabályokat, s ha szükséges, módosítsák az eredeti szöveget.
- Az önhatalom fogalma, fajtái.
Az önhatalom az érdekérvényesítés azon módja, amikor valaki a saját erejére támaszkodva, magánharc útján érvényesíti az érdekeit. Ilyenkor az egymással szemben álló felek ügyességén, erején múlik, hogy ki kerül ki győztesen a konfliktusból. Az önhatalomnak két fajtáját különböztethetjük meg egymástól: a jogos és a tilos önhatalmat.
A jogos önhatalom a modern társadalmakban csak kivételesen engedélyezett módja a jogérvényesítésnek, s csak abban az esetben lehet élni vele, ha az állam által biztosított jogvédelem nem lenne elégséges, mert annak igénybevétele esetén már nem lehetne helyrehozni a jogsérelmet. A jogos önhatalom két formája az önvédelem és az önsegély. A tilos önhatalom az önhatalom meg nem engedett formája, s ennek megfelelően
bűncselekménynek minősül.
- Az önvédelem fogalma.
Az önvédelem a jogos önhatalom egyik formája. Önvédelemről akkor beszélünk, amikor a sértettet ért jogellenes, közvetlen és másként el nem hárítható támadás azonnali elhárítása, visszaverése érdekében gyakorolnak önhatalmat.
Például a XII táblás törvény értelmében az éjszakai tolvajt, vagy a fegyverrel védekező tolvajt a sértett megölhette
- Az önsegély fogalma.
Az önsegély a jogos önhatalom egyik formája. Önsegélyről akkor beszélünk, amikor a már bekövetkezett jogsérelem utólagos helyreállítása érdekében gyakorolják az
önhatalmat.
Például, ha valakit erőszakkal kivetnek a házából, az utólag erőszakkal visszafoglalhatja a házát (de az erőszak ebben az esetben sem lehet fegyveres, vagy csoportos erőszak).
- A per fogalma.
A per olyan szóbeli, nyilvános, közvetlen, kontradiktórius eljárás, amelyben a bíró a felperes keresetére a szabályszerűen lefolytatott eljárás után ítéletével eldönti a felek jogvitáját. A bíró a tényállás vizsgálatát és a bizonyítási eljárás lefolytatását követően vagy megállapítja ítéletében a vitatott jog fennállását, valamint annak az alperes részéről
történt megsértését, és ennek megfelelően marasztalja az alperest, vagy ha fenti feltételeket nem látja fennforogni, akkor felmenti az alperest.
- A keresetjogi gondolkodás fogalma.
Míg ma az állam általában biztosítja az anyagi jogszabályokban lefektetett jogok és igények érvényesítését, s az anyagi jogszabályok jogosultjának általában van lehetősége
arra, hogy igényét törvényes eljárás keretei között érvényesítse. Addig a római jogban esetről esetre állapították meg, hogy az állam beavatkozik-e az igénylő érdekében, s
mely esetekben adnak keresetet egy-egy igény érvényesítésére. Kereset-adás: dare actionem.
A rómaiak tehát nem alanyi jogként tekintettek a jogaikra, hanem a keresetjogi gondolkodás volt jellemző rájuk, vagyis nem úgy gondolkoztak, hogy „jogom van valamihez”, hanem, hogy „akkor van jogom, ha a praetor keresetet ad”.
Míg a modern jogrendszerekben lényegét tekintve csak egyféle kereset van, addig a római jogban a praetor által adott kereseteknek annyi fajtája alakult ki, ahányféle esetben a praetor az igényérvényesítés lehetősége mellett döntött.
- A (kereset)elévülés fogalma.
Az elévülés valamely jog állami úton történő érvényesíthetőségének időmúlás következtében való megszűnése. Az elévülés következtében tehát nem maga a jog szűnik meg, csak annak peres úton történő érvényesíthetősége. A római jogban tulajdonképpen nem is maga a kereset szűnt meg, vagyis a bíró nem hivatalból vette figyelembe az elévülést, hanem csak abban az esetben, ha az alperes kifogásban hivatkozott az elévülés tényére.
- Az elévülés nyugvásának fogalma.
Az elévülés nyugszik (dormit) a iustinuanusi jog szerint, amikor objektíve kizárt a keresetindítás lehetősége. Például, ha ítélkezési szünet miatt nem működnek a bíróságok. Ha a nyugvás oka megszűnik, az elévülés tovább folytatódik, és a nyugvást előidéző körülmény keletkezése előtt eltelt időtartam is beleszámít az elévülési időbe. Vagyis például az ítélkezési szünet előtt eltelt elévülési időt hozzá kell számítani az ítélkezési szünet vége óta eltelt időhöz.
- Az elévülés megszakadásának
fogalma.
Az elévülés megszakad (interrumpitur), ha a jogosult jogfenntartó nyilatkozatot, vagy a kötelezett jogelismerő nyilatkozatot tesz, illetve ilyen magatartást tanúsít.
A jogosult jogfenntartó nyilatkozatára/magatartására példa: keresetindítás, felszólítás a teljesítésre.
A kötelezett jogelismerő nyilatkozatára/magatartására példa: tartozáselismerés, részletfizetés, kamatfizetés.
Az elévülés megszakadása esetén a megszakadást előidéző eseményt követően elölről kezdődik az elévülési idő számítása, vagyis abba nem számít bele a megszakadás előtt eltelt idő.
