81-90 Flashcards
- A birtokjogok fogalma: (ius possessionis)
A birtokhoz, mint jogi tényhez fűződő joghatásokat birtokjogoknak nevezzük. A
birtokjogoknak két fajtáját különböztethetjük meg: a védelmi hatást és a tulajdonkeletkeztető hatást.
Védelmi hatás alatt azt értjük, hogy a birtoklás ténye önmagában védelemben részesül,
függetlenül a birtoklás jogosságától vagy jogellenességétől.
Tulajdon-keletkeztető hatás alatt azt értjük, hogy a birtoklás bizonyos további feltételek
fennforgása esetén tulajdonjogot eredményez, illetőleg a tulajdonszerzés egyik
elemeként szerepel. A birtok a tulajdonszerzésnél kétféleképpen szerepelhet. Egyrészt
pillanatnyi birtokként, ami azt jelenti, hogy a tulajdonszerzéshez szükséges, hogy a
szerző fél legalább egy pillanatra birtokba vegye a dolgot, így például a tulajdon traditio,
a foglalás és a gyümölcsszerzés esetében. Másrészt pedig tartós birtokként az
elbirtoklásnál, amelynél meghatározott ideig megszakítás nélkül kell birtokolni a dolgot,
ahhoz, hogy – a további feltételek teljesülése esetén – az elbirtokló félben lévő személy
megszerezhesse a dolog tulajdonát.
A birtokhoz fűződő joghatások szempontjából a római jogban (a klasszikus korban)
megkülönböztették egymástól a civilis possessorokat, a quasi possessorokat és az abszolút
detentorokat. Birtokjogok közvetlenül csak a civilis possessorok birtoklásához
járulhattak.
Civilis possessornak tekintendő:
* a tulajdonos,
* a jóhiszemű birtokos (vagyis aki azt hiszi, hogy az ő birtoklása nem sérti más
jogát, például azt hiszi, hogy a dolog az övé),
* a rosszhiszemű birtokos (vagyis aki tudja, hogy birtoklása jogrendbe ütközik,
más jogát sérti),
* a kézizálog-hitelező (pigneraticius),
* az örökhaszonbérlő (emphyteuta),
* a szívességi használó (precarista),
* a vitás dolog letéteményese (sequester).
A civilis possessorok helyzetében az a közös, hogy birtokvédelemben részesültek, vagyis
peren kívüli, interdictális védelmet kaptak a praetortól.
- Az abszolút detentio fogalma:
Az abszolút detentio a szűkebb értelemben vett naturalis possessio. Ebben az esetben a
tényleges birtokhoz nem kapcsolódnak birtokjogok, így csak bírlalatról van szó.
A birtokjogok megszerzését a dolog forgalmon kívülisége vagy a birtokló jogképtelen
volta akadályozza.
Előbbire példa, ha valaki a vallási kultusz valamely tárgyát tartja magánál.
Utóbbi eset pedig akkor fordul például elő, amikor egy filius familias, vagy egy rabszolga
nem a pater familias, illetve az ura részére szerez, hanem a maga számára, például lop
vagy sikkaszt egy dolgot.
- A relatív detentio fogalma:
A relatív detentiót birtokközvetítő vagy képviseleti detentiónak is nevezzük.
Akkor beszélhetünk relatív detentióról, amikor a dolog tényleges birtokosa más számára,
más nevében (alieno nomine) birtokol. Három esetkörét különböztethetjük meg
egymástól:
* Amikor a hatalomalatti a hatalom gyakorlója számára birtokol, például
a rabszolga az urának,
a családgyermek a pater familiasnak.
* Amikor valaki dologi jogosultként tartja magánál a dolgot, például
a haszonélvező,
a használó
az örökbérlő (felülépítményi jogosított),
* Amikor valaki kötelmi alapon birtokolja más dolgát, például
a bérlő,
a munkavállaló,
a vállalkozó,
a megbízott, stb.
Birtokközvetítő detentorok, mivel a birtokhoz kapcsolódó joghatások (védelmi hatás,
tulajdon-keletkeztető hatás) ilyenkor nem azoknál állnak be, akik közvetlenül maguknál
tartják a dolgot (például filius familias, bérlő), hanem annál a személynél állhatnak be,
akinek a számára előbbiek közvetítik a birtokot (például a pater familiasnál, a
bérbeadónál).
- A quasi possessio fogalma:
A quasi vagy iuris possessio (jogbirtok) esetében bizonyos jogok gyakorlását tekintették a
birtoklás corpore eleme megnyilvánulásának A civilis possessorokhoz hasonlóan a quasi
(iuris) possessorok is interdictumos birtokvédelemben részesülnek.
Ilyen volt például a felülépítményi jog, telki szolgalmak, személyes szolgalmak (például
haszonélvezet, használat, lakáshasználat).
Vitatott, hogy már a klasszikus, vagy csak a posztklasszikus korban jött-e létre a
jogbirtok kategóriája.
- A jóhiszemű birtokos fogalma: (bonae fidei possessor)
Legtágabb értelemben véve az minősül bonae fidei possessornak, aki úgy gondolja, hogy
birtoklása nem sérti más jogát, nem ütközik jogrendbe.
Az, hogy adott körülmények között ki minősül jóhiszemű birtokosnak, függ a
jogviszonytól, amely szempontjából relevanciával bír a birtokos szubjektív tudati
viszonyulása a birtoklásához. Például
* a feldolgozásnál azt kell hinnie a feldolgozónak, hogy a saját dolgát alakítja át;
* az elbirtoklásnál viszont általában elég azt hinnie az elbirtokló félben lévőnek,
hogy tulajdonostól szerezte a dolgot.
A birtok jóhiszeműsége szubjektív kategória.
- A hibás birtok fogalma: (vitiosa possessio)
Hibás birtoknak (vitiosa possessio), a tilos önhatalommal szerzett birtokot nevezzük, a
birtokost ilyen esetben pedig hibás birtokosnak (vitiosus possessor) nevezzük.
Tilos önhatalomról akkor beszélnünk, amidőn valaki egyértelműen megrovás alá eső
módon szerzi meg egy dolog birtokát.
A hibás birtokszerzés történhet:
* vi (erőszakkal): Ez akkor fordul elő, amikor valaki erőszakkal vesz el egy dolgot
annak korábbi birtokosától.
* clam (alattomban): Ez akkor fordul elő, amiikor valaki a korábbi birtokos tudta és
beleegyezése nélkül szerezi meg egy dolog birtokát (például a tolvaj). Az
alattomban való birtokszerzés csak ingó dolgok esetében valósulhatott meg.
* precario (szívességi használatba adott dolog vissza nem adásával): Utóbbi akkor
valósul meg, amikor a precarista az ingyenes használatba kapott dolgot
felszólításra nem adja vissza. Ilyenkor a precarista visszaadás megtagadásától
fogva minősül hibás birtokosnak.
A birtoklás hibás volta relatív jellegű. Vagyis egy adott személy csak azzal a személlyel
szemben minősül hibás birtokosnak, akitől vi, clam vagy precario szerezte meg a dolgot.
Mindenki mással szemben hibátlannak minősül a birtoklása, így harmadik személyekkel
szemben akár birtokvédelemre is igényt tarthat.
A birtok hibás vagy hibátlan voltának alapvetően a birtokvédelmi eljárásban van
jelentősége. A birtok interdictumos eljárás során nem vizsgálják, hogy a feleknek van-e
valamilyen joga az adott dologhoz, hanem alapvetően az nyeri meg a másikkal szemben
az eljárást, aki a másikkal szemben hibátlan birtokosnak minősül.
Fontos, hogy a birtok hibás vagy hibátlan volta nem feltétlenül esik egybe annak jogos
vagy jogellenes voltával.
- A traditio fogalma:
A traditio (átadás) egy dolog előzetes megállapodás alapján történő átadása és átvétele.
Attól függően, hogy a traditio milyen joghatást eredményezett, két fajtáját
különböztethetjük meg a római jogban: a birtok traditiót és a tulajdon traditiót.
A birtok traditio esetében csak az átadott dolog birtokát szerzi meg az átvevő, míg a
tulajdon traditio esetében a dolog birtokával együtt annak tulajdona is átszáll a szerző
félre. Utóbbi esetben egy származékos tulajdonszerzési módról van szó. A tulajdon
traditio tulajdonképpen egy dolog birtokának átadása és átvétele valamely jogszerű
szerzéscím alapján.
Traditio alatt eredeti, vagy szoros értelemben véve egy dolog kézről kézre történő
átadását és átvételét értjük, tágabb értelemben véve viszont több formája is kialakult a
római jogban.
- A longa manu traditio fogalma:
A longa manu traditio „hosszú kézzel történő átadást” jelent.
Az ingatlanok kézből-kézbe történő adása nem lehetséges, így azok átadása
szükségképpen csak ún. longa manu traditióval történhet:
- Ennek során az átadó beleegyezésével az ingatlan jelenlétében olyan helyzet jön
létre a szerző fél javára, amelyben ő behatást gyakorolhat az ingatlanra, és amely
megteremti számára a közvetlen intézkedés lehetőségét.
Ilyen lehet például, amikor egy magasabb pontról megmutatják a megvásárolni
kívánt telek határait és kinyilvánítják az arra vonatkozó átadási és átvételi
szándékot. Vagy amikor bevezetnek valakit egy lakóingatlanba, kinyilvánítván az
átadási és átvételi szándékot.
- Később már azt is átadásnak tekintették, ha az átadó az ingatlantól távol adta
meg a beleegyezést feltéve, ha a szerző fél ezt követően ténylegesen birtokba is
lépett.
- A klasszikus kor végén pedig egyes császári rendeletek szerint már maga az
elidegenítő (pl. adásvételi) szerződés is magában foglalja az átadó
hozzájárulását a birtokba lépéshez (ha ezt követően a szerző fél birtokba lép).
- A posztklasszikus jog pedig már a szerző tényleges birtokba lépése nélkül is
traditiónak kezdte tekinteni a birtokkal való felhagyásról szóló az írásbeli
nyilatkozatot (traditio chartae), ezt azonban a iustinianusi jog már nem vette át.
- A quasi traditio fogalma:
Quasi traditióról akkor beszélünk, amikor a dolog távollétében a szerző fél az elidegenítő
ügylet (a tulajdonossal előzetesen kötött szerződés) alapján később saját tényével
birtokba veheti a dolgot. Tehát nincs szükség a dolog kézről kézre történő átadására.
Forráspélda: ha egy telek tulajdonosa megengedte valakinek, hogy köveket bányásszon a
telkén, akkor nem kell a szerző fél részére konkrétan átadnia a kitermelt köveket, hanem
utóbbi a felek előzetes megállapodása alapján a kijelölt helyen egyedül is kitermelheti és
birtokába veheti a köveket.
- A brevi manu traditio fogalma:
Brevi manu traditióról akkor beszélünk, amikor egy dolog addigi naturalis possessora
(tulajdonképpen birtokközvetítő detentora) az addigi civilis possessorral (általában a
dolog tulajdonosával) kötött megállapodás alapján civilis possessorrá válik. Ilyenkor egy
egyszerűsített eljárásról van szó, mivel elmarad a dolog kétszeri traditiója, s az eddigi
naturalis possessor a megállapodás révén a tényleges birtokhoz megszerzi a
birtokjogokat is.
Ilyen eset áll fent például, amikor a bérlő a dolgot a bérbeadó tulajdonostól megveszi.
Ilyenkor elvileg először a bérlőnek vissza kellene adni a dolgot a bérbeadónak
(tulajdonosnak), majd az adásvételi szerződés megkötése után az eladónak (korábbi
tulajdonosnak) vissza kellene adni a dolgot a vevő (korábbi bérlő) részére. Ezt a
folyamatot rövidíti le a két fél arra vonatkozó megállapodása, hogy az eddigi bérlő a
dolgot az adásvételi szerződés megkötése után immár tulajdonosként birtokolhatja,
mellőzvén a dolog kétszeri átadását és átvételét.
