3. A büntető törvény és annak hatálya Flashcards
1.Mik a büntetőtörvények?
A büntető törvények rendszere és szerkezete: azokat a büntető törvényeket, amelyek büntetőjogi normák teljes rendszerét tartalmazzák, a büntetőjogot átfogóan szabályozzák, büntető törvénykönyvnek (Btk.), illetőleg büntető kódexnek nevezzük.
2.Első magy. Btk? és a többi?
Ilyen volt az első magyar Btk., a bűntettekről és vétségekről szóló 1878. évi V. tc., s ilyen a hatályos büntető törvénykönyv, az 1978. évi IV. törvény is. Mint lényegileg félkódex, ide sorolható a büntetőjog általános részét annak idején újraszabályozó 1950. évi II. törvény (Btá.) is.
- Büntj. részei?
A büntetőjog két részre, általános és különös részre tagolódik. Az általános részhez azok a normák tartoznak, amelyek az összes, vagy legalábbis számos különféle bűncselekményre vonatkoznak, illetőleg amelyek a büntetőjogi jogkövetkezményekkel általánosságban, tehát nem egy-egy bűncselekménytípusra konkretizálva foglalkoznak. A különös rész normái viszont az egyes bűncselekményeket és a reájuk vonatkozó büntetéseket határozzák meg.
- Mi a büntető tv. hatálya, és mik a fajtái?
A büntető törvény hatálya: ha a jogszabályalkotásra hivatott szerv az előírt formák között jogszabályt alkot és azt szintén az előírásoknak megfelelően kihirdeti, a közzétett jogszabály érvényes. Hatályos az a jogszabály, amely alkalmazható.
Időbeli hatály
2. § A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje.
A büntető törvény időbeli hatálya arra vonatkozik, hogy mikortól kezdve és meddig alkalmazható a büntető jogszabály. Általános szabály az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazása, amely alól az egyetlen kivétel az elbíráláskori enyhébb büntető törvény.
A háborús és az emberiség elleni bűntettek tényállásait és büntethetőségük feltételeit a nemzetközi jog határozza meg, és e vonatkozásban nincs tekintettel a belső jogban érvényesülő nullum crimen / nulla poena sine lege elvre, mivel ezeket a bűntetteket attól függetlenül büntetni rendeli, hogy az elkövetés idején a belső jogban büntetendőek voltak-e.
Főbb elméletek az elkövetés időpontjára vonatkozóan:
· Magatartási elmélet: e szerint az elkövetési idő az az időpont, amikor az elkövetési magatartás utolsó mozzanatát kifejtik, vagy mulasztás esetében az, amikor a kötelezettnek cselekednie kellett volna.
· Eredményelmélet: az elkövetési idő a diszpozícióban meghatározott eredmény bekövetkezésének az időpontja.
· Cselekményegység elmélete: e szerint a bűncselekmény ott és akkor van elkövetve, ahol és amikor a törvényes fogalmához tartozó bármelyik eleme (az elkövetési magatartás, ill. az eredmény bekövetkezése) megvalósult.
A büntetőjog egészét tekintve mindegyik elméletnek van valahol szerepe. Az eredmény-bűncselekményeknél a büntethetőséget megszüntető elévülési idő múlásának kezdő napja az eredményelmélethez igazodik. Több ország területén megvalósuló bűncselekményeknél a területi hatály a cselekményegység elmélete szerint alakul. Az időbeli hatály szempontjából azonban a magatartási elmélet a leghelyesebb, mivel az elkövető csakis ekkor mérheti fel cselekményének büntetőjogi következményeit, nem pedig később.
A Btk. 2. §-ának alkalmazása során az elkövetés idején az az időpont értendő, amikor az elkövetési magatartás utolsó mozzanatát kifejtették.
1/1999. BJE
Ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás - a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével - a Btk. 2. §-ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg.
Az elbíráláskor hatályban lévő enyhébb büntető törvénynek visszaható ereje van.
A bűncselekmény elbírálásának ideje a jogerős ügydöntő határozat meghozatalának időpontja. Elbíráláskori büntető törvény az is, amely a cselekmény első fokú és jogerős elbírálása közt lép csak hatályba.
Előfordulhat, hogy egyazon cselekményre bizonyos szempontból az elkövetéskori, más szempontból az elbíráláskori büntető törvény tartalmaz enyhébb rendelkezéseket. Ilyenkor a bíróság nem válogathatja össze a különböző időpontban hatályos két büntető törvény rendelkezéseit, hanem attól függően, hogy egészében és összhatásában melyik biztosít enyhébb elbírálást, vagy az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor hatályban lévő büntető rendelkezéseket alkalmazhatja. A két jogszabály együttes vagy kombinatív alkalmazása tehát nem lehetséges.
Területi és személyi hatály:
- § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bűncselekményre, valamint a magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményére, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény.
(2) A magyar törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett bűncselekményre is. - § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az
a) a magyar törvény szerint bűncselekmény és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő,
b) állam elleni bűncselekmény (X. fejezet), kivéve a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedést (148. §), tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendő-e,
c) emberiség elleni (XI. fejezet) vagy olyan egyéb bűncselekmény, amelynek üldözését nemzetközi szerződés írja elő.
(2) A nem magyar állampolgár által külföldön, a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés (148. §) esetében a magyar büntető törvényt kell alkalmazni, feltéve, hogy e bűncselekmény az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő.
(3) Az (1)-(2) bekezdés eseteiben a büntetőeljárás megindítását a legfőbb ügyész rendeli el.
- elvek a büntetőtv. alkalmazhatóságáról?
A büntető törvény érvényességi körére nézve négyféle elv alakult ki:
Területiség elve (principium territoriale): valamely állam büntetőjogának hatálya a saját területén elkövetett bűncselekményekre terjed ki, éspedig tekintet nélkül az elkövető állampolgárságára és arra, hogy mi ellen irányul a bűncselekmény. A területi elv alapja az állam szuverenitása az adott terület felett, az állam tehát hatalmat gyakorol az országa területén elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban.
A quasi területi elv a belföldi terület fogalmát terjeszti ki (hajó, légi jármű).
Személyi vagy honossági elv (principium personale): az elkövető személyéhez kapcsolja a büntető törvény alkalmazhatóságát, ha az adott állam saját állampolgára követte el a bcs-t független, hogy mire irányult a cselekmény az adott állm büntetőtörvénykönyvét kell alkalmazni.
Ø Aktív személyi elv ha a magyar állampolgár külföldön követ el bcs-t, a külföldön elkövetett bcs-ért lehet megbüntetni, ha külföldön ezért még nem ítélték el.
Ø Passzív személyi elv a belföldi állampolgárok külföldi védelmét szolgálja. A passzív személyi elvet a magyar büntetőjog nem tartalmazza.
Ø Képviseleti elv lehetőséget ad a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmény elbírálására, a más állam helyett való eljárásra, amennyiben a kettős inkrimináció feltétele fennáll.
Állami önvédelem elve (principium reale): a hatály az adott állam büntetőjoga által védett jogi tárgyak elleni bűncselekményekre terjed ki, függetlenül az elkövetés helyétől és az elkövető állampolgárságától. A védelmi elv általában olyan bűncselekményekre vonatkozik, amelyek az állam belső vagy külső biztonságát veszélyeztetik.
Feltétlen (univerzális) büntetőhatalom elve (principium universale): büntetni kell a bárhol, bárki által s bármilyen jogi tárgy ellen elkövetett valamennyi bűncselekményt. Ez a kisegítő jellegű elv az államok szolidaritását juttatja kifejezésre és rendszerint nemzetközi konvenciókban jelenik meg.
- Mi a kettős inkrimináció?
A kettős inkrimináció elve: azt jelenti, hogy amennyiben mindkét helyen bűncselekménynek minősül az elkövető cselekménye, akkor lehetőség van a külföldi által külföldön elkövetett bűncselekmény magyar elbírálására. Ekkor az ún. képviseleti elven alapul a magyar büntető joghatóság.
- Mi a bünt tv. büntjogi és tud. fogalma?
A bűncselekmény tudományos fogalma: a bűncselekmény fogalmára három korszak különböztethető meg:
1. törvényi tényállás kategóriájának kidolgozása;
2. korai fogalmi meghatározások megjelenése. E korai bűncselekmény-fogalmak két változata à a) bűncselekmény jogellenes és büntetendő cselekmény, b) a bűncselekmény jogellenes, bűnös és büntetendő cselekmény.
3. a bűncselekmény tényállásszerű, jogellenes és bűnös cselekmény.
A formális bűncselekmény-fogalom szerint bűncselekmény az a cselekmény, amelyet a törvény büntetni rendel. A materiális bűncselekmény-fogalom összetevője lehet a társadalomra veszélyesség, a tényállásszerűség, a jogellenesség és a bűnösség.
A bűncselekmény törvényi fogalma lényegében megfelel a tudományos fogalomnak, és tartalmi meghatározást ad.
Bűncselekmény az olyan cselekmény, amely tényállásszerű (diszpozíciószerű), (büntető)jogellenes és bűnös.
- Büntetőjogi cselekményfogalom?
A bűncselekmény, mint cselekmény:
A modern büntetőjogi dogmatikában a cselekményfogalom különböző alapvető feladatokat tölt be.
Ø A cselekmény olyan fogalmi összetevő, amely a szándékos és a gondatlan, a tevéses és a mulasztásos deliktumokra vonatkozóan egyaránt közös fogalmi elem.
Ø A cselekményfogalomnak a tényállásszerűséggel, a jogellenességgel és a bűnösséggel szemben semlegesnek kell maradnia, vagyis nem szabad olyan elemet tartalmaznia, amely értékelést foglal magában. Érték-, illetve értékelésmentesnek kell lennie a cselekménynek.
- Cselekménytani irányzatok?
Cselekménytani irányzatok:
Természetes cselekménytan: e szerint a cselekmény a megvalósított akarat (pl. „A” az akaratának megfelelően megölte „B”-t). Ez azonban az akarat tartalmát is felölelte, így a cselekmény lényegileg a bűnösséget is magában foglalta.
Kazuális cselekménytan: különbséget tett a magatartást vezérlő akarati forma (pl. a testmozgás akarása) és az akarat tartalma között.
Finális cselekménytan: az emberi cselekmény lényegét a célra irányzottságban, a finalitásban jelöli meg. A finalitáshoz a célkitűzésen kívül azok a mellékkövetkezmények is hozzátartoznak, amelyeket az elkövető „bekalkulált” (de kiválnak belőle azok, amelyek elmaradásában bízott).
Szociális cselekménytan: egyik neves képviselője, Jescheck a finális cselekménytannak abból a további problémájából indul ki, hogy a mulasztást nem a finalitás, hanem a finális cselekmény elmaradása jellemzi.
Negatív cselekménytan: két eltérő változata alakult ki:
Tisztán negatív cselekménytan: a bűncselekmény-fogalom elemeként a cselekményt nem kívánja szerepeltetni; helyette a jogtalanság, illetve a tényállás részének tekinti. Ezáltal nyitva hagyja a kérdést, hogy mit jelent a cselekmény önmagában, és hogy milyen tartalommal kapcsolódhat a büntetőjoghoz ez a kategória. Ez az irányzat valójában nem tekinthető cselekménytani felfogásnak.
A negatív cselekménytan másik formája az aktív tevés helyett a mulasztást tekinti a büntetőjogi felelősségre vonás alapkategóriájának.
Perszonális vagy individuális cselekménytan: a cselekmény alatt személyiség-megnyilvánulás értendő, azaz cselekménynek tekinthető mindaz, ami az emberhez, mint szellemi-lelki akciócentrumhoz hozzárendelhető. A perszonális cselekménytan kizárólag a személyiséghez kapcsolódik.
A büntetőjogi szempontból redukált cselekményfogalom értelmében a cselekmény szubjektív és objektív mozzanatok egysége: tárgyi oldala a hatóképesség, míg az alanyi oldala az akarat tartalmától megfosztott akarati forma, az ún. akaratlagosság.
Ø A redukált cselekményfogalom számára is az alapvető kiindulópont az, hogy a cselekménynek emberi magatartásnak kell lennie.
Ø A cselekmény tárgyi oldala a hatóképesség: a kifejtett, másfelől az elmulasztott magatartás a tényleges hatása, avagy az ilyen létrehozására való alkalmassága révén kapcsolódik a külvilághoz, s ezáltal válhat objektíve társadalomra veszélyessé.
Ø A redukált cselekményfogalom alanyi oldala a magatartás és tanúsítója közti akarati viszony. Ez az akarati viszony, az ún. akaratlagosság nem tételez fel bűnösséget, így pl. a beszámíthatatlansággal járó elmebetegség sem zárja ki eleve az akaratlagos cselekvésre való képességet.
Az előző három elem együttes megléte esetén beszélhetünk tehát cselekményről, amely az elhatárolási funkciónak megfelelően büntetőjogilag akkor lehet releváns, ha büntetőjogilag védett érték, érdek (jogi tárgy) védelmi igényének figyelmen kívül hagyásához vezethet. Ilyen például egy késszúrás, amely ha nem is minden esetben, nem is feltétlenül, de alkalmas lehet büntetőjogilag védett érték, érdek sértésére vagy veszélyeztetésére.
- Cselekményt kizáró körülmények?
Cselekményt kizáró körülmények:
Ø emberi magatartás hiányzik (pl. természeti események – gátszakadás, hegyomlás, földrengés, stb. – vagy az állat magatartása következtében);
Ø a hatóképesség, a társadalmi, külvilági jelentőség hiánya: ha az emberi magatartás-megnyilvánulás nem lép a külvilágba (pl. a gondolat, a lelki élet belső folyamatai önmagában nem tekinthetők cselekményeknek a büntetőjog értelmében).
Ø a tényleges vagy a potenciális akaratlagosság hiánya: ilyenkor az ember szellemi irányítóapparátusának teljes kikapcsolásáról van szó (pl. tisztán szomatikus reflexmozgás, öntudatlanságban testmozgás, hipnózis alatti cselekvés);
Ø a hatóképes és akaratlagos emberi magatartás cselekmény, de büntetőjogilag nem lehet releváns, ha olyan jellegű, hogy eleve nem vezethet büntetőjogilag védett jogi tárgy sértéséhez, illetve veszélyeztetéséhez. Például egy billentyű leütése a zongorán hatóképes és akaratlagos emberi magatartás ugyan, de büntetőjogilag nem releváns, mert védett érték, érdek sértésére vagy veszélyeztetésére alkalmas nem lehet.
