2. A speciális büntetőjogi alapelvek, különös tekintettel a törvényesség, a bűnösségen alapuló felelősség elveire, valamint a kétszeres értékelés tilalmára.

Question 1

1.Mit nevezünk a
büntetőjogi
alapelveknek?

Answer 1

A büntetőjog alapelvei​: a büntetőjog egészét átható elvi
tételeket nevezzük a büntetőjog alapelveinek. A magyar
büntetőjogi kódexben ezek az elvek általában nem
találhatók meg.

Question 2

2. Mik a bűntetpjogi
   alaőpelvek csoportjai?
   Azon belűl az
   alcsoportok?

Answer 2

Két fő csoportra​osztható a büntetőjog alapelvei:
I./ A jogrendszer egészére ható elvek:
1./ A jogállamiság eszméje, és ezzel összefüggésben az
emberi méltóság és jogegyenlőség elve​: a jogállam
gyűjtőkategória: konkrét ​alapjogok foglalata, melyekre az
államnak minden tevékenysége során figyelemmel kell
lennie, és melyeket biztosítania kell. ​A jogállam fogalma alá
értendő az állam felépítésének és működésének olyan
megszervezése is, amely biztosítja a jog uralmát, kiváltképp
az alapvető emberi jogok elismerését, a jogegyenlőséget, a
népképviseleti elv érvényesítését.
● Formai (alaki) jogállamiság: a jogrendszer egészére
vonatkozóan a jogbiztonság követelményét teremti
meg. Büntetőjogi megnyilvánulása a törvényesség
elvét jelenti.
● Materiális jogállamiság: az igazságosság
követelményét jelenti.
A magyar Alkotmánybíróság határozataiban egyértelműen a
jogbiztonság elsődlegessége mellett foglal állást, mert
értelmezésében az igazságosságot nem a jogalkotásra,
hanem a jogalkalmazásra vonatkoztatja.
2./ A humanitás elve​: ​a büntetőjogi felelősségre vonás
során nem lehet ​figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a
bűnelkövető is ember​. A humanitás elvének
következménye: a ​halálbüntetés kiiktatása, a különböző
testi és megszégyenítő büntetések alkalmazásának
mellőzése, reszocializáció elősegítése.
II./ Speciális büntetőjogi alapelvek​:
1./ A törvényesség, vagy más elnevezéssel az anyagi jogi
legalitás elve:​​a jogbiztonság megtestesülése. Csak az a
cselekmény minősülhet bűncselekménynek, amit a törvény
már elkövetése előtt annak nyilvánít (nullum crimen sine lege); ​másrészről az elkövetővel szemben csak olyan
büntetés alkalmazható, amit a törvény ír elő, és amely már
az elkövetés idején ismert (nulla poena sine lege​). Mindez
azt jelenti, hogy az állami büntetőhatalom gyakorlásának
feltételeit előre törvényben kell rögzíteni.
A fentiekből ​négy büntetőjogi követelmény, illetve tilalom
vezethető le:
∙ 1. ​Nullum crimen / nulla poena sine lege praevia: az
elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásának
követelménye és a súlyosabb büntető törvény visszaható
hatályának tilalma.
∙ 2. ​Nullum crimen / nulla poena sine lege certa: a pontos
törvényi meghatározottság követelménye és a határozatlan
büntető törvény és jogkövetkezmény tilalma, a bírói önkény
kizárása.
∙ 3. ​Nullum crimen / nulla poena sine lege scripta​: ​az írott
büntető törvény követelménye, és a büntethetőséget alapító
és a büntetőjogi szankciót megalapozó vagy szigorító
szokásjog, illetve bírói jog tilalma.
∙ 4. ​Nullum crimen / nulla poena sine lege stricta: a b​írónak
a törvényben írt normaszöveghez kötésének a
követelménye, és a büntethetőség­ és szankciómegalapozó
vagy ­szigorító analógia tilalma. A lex stricta a bírót a
normaszöveghez köti, ami azt jelenti, hogy a bíró a törvény
alkalmazása során nem távolodhat el a törvény szöveg
szerinti értelmétől.
(​Eljárásjogi legalitás: kötelezettséget teremt a bűnüldöző
hatóságok, elsősorban az ügyész számára a büntető igény
érvényesítésére, a büntető törvények alkalmazására, azaz
nem lehet mérlegelés tárgya az állam büntető igényének
érvényesítésére. ​Opportunitás elve​: ​a meghatározott
feltételek esetén a bűnüldöző hatóság és az ügyész
számára mérlegelhetővé teszi a büntető igény
érvényesítését.)
2./ A tettfelelősség elve​: a tettbüntetőjog
eszmerendszerében a büntetőjogi felelősség
megállapításánál az e​lkövetett cselekményt kell figyelembe
venni, a felelősség a tetthez kapcsolódik.​A modern
büntetőjog tettbüntetőjog. Ezzel szemben áll a
tettesbüntetőjogi felfogás, amely szerint az elkövető
személyiségének, személyének van meghatározó
jelentősége a büntetőjogi felelősségre vonásnál, mert a
felelősség az elkövetőhöz, ill. annak veszélyességéhez
kapcsolódik.A magyar hatályos büntetőjogban a tettbüntetőjog a
meghatározó, de pl. a jogkövetkezmények megállapításakor
már nem kizárólagos, hiszen például visszaesők vagy
fiatalkorúak esetében az elkövető ebbéli minősége jelentős
következményeket von maga után.
Az ún. ​ante deliktuális felelősség a tettesbüntetőjog
szélsőséges irányzata. Eszerint, ha az érintett személy
várhatóan hajlamos bűncselekmény elkövetésére, ezért már
a deliktum elkövetése előtt felelősségre vonható. A
totalitárius államok büntetőjogában gyakran éltek és
visszaéltek ezzel az eszközzel. A törvényesség talaján álló
modern demokratikus jogállamok számára ez az út
egyértelműen elfogadhatatlan és követhetetlen. Nem lehet
ugyanis az ún. potenciális bűnelkövetőkkel szemben
büntetőjogellenes cselekmény hiányában az állam korlátlan
beavatkozási jogát megteremteni. Továbbá a nulla poena
sine lege / sine crimine elv is kizár a büntető
igazságszolgáltatás részéről mindenféle jogkövetkezményt
azzal a személlyel szemben, aki nem követett el büntetendő
cselekményt.
3./ A bűnösségen alapuló felelősség elve:​
Alkotmányjogi szempontból az a kérdés, hogy a
bűnösségen alapuló felelősség alkotmányos alapelvként
értelmezhető­e. A magyar AB értelmezése szerint az
objektív büntetőjogi felelősségre nincs külön tiltó szabály
az alkotmányban, az emberi méltósághoz való jogból mégis
az következik, hogy alkotmányosan csak a bűnös elkövetőt
lehet megbüntetni.
● Bűncselekménytani értelemben bűncselekmény
nélkül nem beszélhetünk büntetőjogi felelősségről,
és büntetőjogi felelősség hiányában nem
alkalmazható büntetés. A bűnösség a
bűncselekmény fogalmi eleme, az adott cselekményt
bűnösen kell elkövetni (nullum crimen sine culpa).
● Jogkövetkezményi szempontból a bűnösség
előfeltétele a büntetésnek. Aki bűnösség nélkül
cselekszik, az büntetéssel nem sújtható (nulla poena
sine culpa). A nullum crimen / nulla poena sine culpa
elvek érvényesülése biztosíték arra, hogy az
eredményfelelősség ne érvényesülhessen a
büntetőjogban.
● Büntetéskiszabási megközelítésben a
bűncselekmény szándékos vagy gondatlan
megvalósítását a törvényhozó már értékeli a bűncselekmény büntetési tételének
megállapításánál.
Összegzésképpen: a bűnösség – mint a büntetőjogi
felelősségre vonás előfeltétele és a
bűncselekmény­fogalom nélkülözhetetlen ismérve –
legitimálja és megalapozza a büntetést.​
Praeterintentionalis bűncselekmény:​ilyen deliktumokról
akkor beszélhetünk, ha az elkövető felelősségét olyan
eredmény határozza meg, amely a szándékán túl – praeter
intentionem – következett be. A szándékon túli eredményre
az elkövető b​űnössége vagy egyáltalán nem, vagy pedig a
gondatlansága terjedhet ki. Hazánkban 1961 előtt
felelősségre vonhatták az elkövetőt az olyan szándékon túli
eredményért, amelyre még a gondatlansága sem terjedt ki.
Az 1961. évi Btk. ezt az eredetileg kánonjogi eredetű
felelősségi formát kiiktatta, és azt a ma is hatályos szabályt
vezette be, hogy az eredményre, mint minősítő körülményre
legalább a gondatlanságnak ki kell terjednie. (Btk. 15. §)
4./ Az arányosság elve​: az arányosság követelményét
alaptörvényünk nem szabályozza, de alkotmányi rangú
elvnek tekinthető. Az arányosságot a büntetőjogban ​két
síkon​értelmezhetjük.
● Egyrészt beszélhetünk arról, hogy egy adott
cselekmény büntetendővé nyilvánítása arányban
áll­e a modern demokratikus társadalom értékeivel.
● Másfelől a bűncselekmény elkövetőjére nézve a
szankció arányosságát vizsgálhatjuk. A
jogkövetkezmény (szankció) arányossága két
oldalról vizsgálandó:
a) ​abszolút arányosság:​​a szankciórendszerben rögzített
jogkövetkezménynek arányosságát értik alatta, azt tehát,
hogy a büntetőjogban a bűncselekménytípusok eltérő
súlyához igazodó büntetési tételek egymással
arányosságban összehasonlíthatók legyenek.
b) névleges arányosság:​a kiszabott jogkövetkezmények
összehasonlíthatóságát jelenti. Azt, hogy a hasonló tett
elkövetői az okozott hátrány és a bűnösség mértéke szerint
azonos büntetésben részesítendők, a különböző bűntettek
elkövetői pedig különböző büntetést érdemelnek.
Az arányosság alapelve, vagyis, hogy a szankciók súlya és
szigora arányban álljon az elkövetett bűncselekménnyel,
annak súlyával, az igazságszolgáltatás általánoselvárásának tekinthető.
5./ A kétszeres értékelés tilalma (non bis in idem)​:
● átfogóbb értelemben azt jelenti, hogy a bűnelkövetőt
ugyanazon cselekmény miatt nem lehet kétszer
büntetőjogi hátránnyal sú​jtani.
● Szűkebb értelemben vett kétszeres értékelés tilalma:
leginkább a büntetés ktaláiszabása körében
alkalmazott elv, amely szerint a bíróság álban nem
értékelheti a büntetés kiszabása során súlyosbító
vagy enyhítő körülményként a törvényhozó által
törvényi tényállási elemként már értékelt
körülményeket. Ez a tilalom azt is kizárja, hogy a
bíróság kétszeresen, bár eltérő megnevezéssel
értékelje ugyanazt a tényt, állapotot, körülményt.
A kétszeres értékelés tilalmát tekinthető az ​egység és a
többség tana elvi alapjának is, amelynek értelmében az egy
vagy több bűncselekmény megállapítása során egy
körülmény sem értékelhető kétszeresen, de semmi sem
maradhat értékelés nélkül.
A kétszeres értékelés tilalma eljárásjogi akadály is, ami a
többszörös eljárás tilalmával fejezhető ki. Ennek
értelmében, ha az elkövető cselekményét a bíróság már
jogerősen elbírálta (res iudicata), ellene ugyanazon
cselekményért újabb rendes eljárás nem indítható. Ez a
tilalom az elkövető személyének és az eljárás tárgyául
szolgáló cselekménynek az azonossága esetén áll fenn.
Ez az elv a ​kétszeres végrehajtás tilalmát is magában
foglalja, vagyis ugyanazon büntetendő cselekmény
jogkövetkezményeként alkalmazott szankció kétszer nem
hajtható végre.
A kétszeres értékelés tilalma jelentkezik a ​nemzetközi
büntetőjog keretében is.​Az elv a humanitárius jogot sértő
személyekkel szemben eljáró nemzetközi törvényszékekre
ugyancsak irányadó, azonban ezek kivételképpen akkor is
eljárhatnak a nemzeti bíróság által elítéltekkel szemben is,
ha
a) azt a cselekményt, amelyért bíróság elé állították,
köztörvényes bűncselekménynek minősítették; vagy
b) a nemzeti bíróság eljárása nem volt pártatlan vagy
független, azt azzal a céllal folytatták le, hogy megvédjék a
terheltet a nemzetközi büntetőjogi felelősségre vonástól,
vagy a bűnüldözés nem volt megfelelő.

Question 3

3​. Mit jelentenek a
nulla poena sine
lege,nullum crimen sine
lege elvek?!!!

Answer 3

A fentiekből ​négy büntetőjogi követelmény, illetve tilalom
vezethető le:
∙ 1. ​Nullum crimen / nulla poena sine lege praevia: az
elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásának
követelménye és a súlyosabb büntető törvény visszaható
hatályának tilalma.
∙ 2. ​Nullum crimen / nulla poena sine lege certa: a pontos
törvényi meghatározottság követelménye és a határozatlan
büntető törvény és jogkövetkezmény tilalma, a bírói önkény
kizárása.
∙ 3. ​Nullum crimen / nulla poena sine lege scripta​: ​az írott
büntető törvény követelménye, és a büntethetőséget alapító
és a büntetőjogi szankciót megalapozó vagy szigorító
szokásjog, illetve bírói jog tilalma.
∙ 4. ​Nullum crimen / nulla poena sine lege stricta: a b​írónak
a törvényben írt normaszöveghez kötésének a
követelménye, és a büntethetőség­ és szankciómegalapozó
vagy ­szigorító analógia tilalma. A lex stricta a bírót a
normaszöveghez köti, ami azt jelenti, hogy a bíró a törvény
alkalmazása során nem távolodhat el a törvény szöveg
szerinti értelmétől.

Question 4

4. Mit nevezünk

eljárásjoi legalitásnak?

Answer 4

(​Eljárásjogi legalitás: kötelezettséget teremt a bűnüldöző
hatóságok, elsősorban az ügyész számára a büntető igény
érvényesítésére, a büntető törvények alkalmazására, azaz
nem lehet mérlegelés tárgya az állam büntető igényének
érvényesítésére

Question 5

5. Mit nevezünk

opportunitás elvének?

Answer 5

​Opportunitás elve​: ​a meghatározott
feltételek esetén a bűnüldöző hatóság és az ügyész
számára mérlegelhetővé teszi a büntető igény
érvényesítését.

Question 6

4. Mi a
   praeterintentionalis
   bűncselekmény?

Answer 6

Praeterintentionalis bűncselekmény:​ilyen deliktumokról
akkor beszélhetünk, ha az elkövető felelősségét olyan
eredmény határozza meg, amely a szándékán túl – praeter
intentionem – következett be. A szándékon túli eredményre
az elkövető b​űnössége vagy egyáltalán nem, vagy pedig a
gondatlansága terjedhet ki. Hazánkban 1961 előtt
felelősségre vonhatták az elkövetőt az olyan szándékon túli
eredményért, amelyre még a gondatlansága sem terjedt ki.
Az 1961. évi Btk. ezt az eredetileg kánonjogi eredetű
felelősségi formát kiiktatta, és azt a ma is hatályos szabályt
vezette be, hogy az eredményre, mint minősítő körülményre
legalább a gondatlanságnak ki kell terjednie. (Btk. 15. §)

Question 7

5. Mi az arányosság elve? Milyen fajtái vannak?

Answer 7

Az arányosság elve​: az arányosság követelményét
alaptörvényünk nem szabályozza, de alkotmányi rangú
elvnek tekinthető. Az arányosságot a büntetőjogban ​két
síkon​értelmezhetjük.
● Egyrészt beszélhetünk arról, hogy egy adott
cselekmény büntetendővé nyilvánítása arányban
áll­e a modern demokratikus társadalom értékeivel.
● Másfelől a bűncselekmény elkövetőjére nézve a
szankció arányosságát vizsgálhatjuk. A
jogkövetkezmény (szankció) arányossága két
oldalról vizsgálandó:
a) ​abszolút arányosság:​​a szankciórendszerben rögzített
jogkövetkezménynek arányosságát értik alatta, azt tehát,
hogy a büntetőjogban a bűncselekménytípusok eltérő
súlyához igazodó büntetési tételek egymással
arányosságban összehasonlíthatók legyenek.
b) névleges arányosság:​a kiszabott jogkövetkezmények
összehasonlíthatóságát jelenti. Azt, hogy a hasonló tett
elkövetői az okozott hátrány és a bűnösség mértéke szerint
azonos büntetésben részesítendők, a különböző bűntettek
elkövetői pedig különböző büntetést érdemelnek.
Az arányosság alapelve, vagyis, hogy a szankciók súlya és
szigora arányban álljon az elkövetett bűncselekménnyel,
annak súlyával, az igazságszolgáltatás általános
elvárásának tekinthető

Question 8

5. Mit nevezünk
   kétszeres értékelés
   tilalmának?

Answer 8

A kétszeres értékelés tilalma (non bis in idem)​:
● átfogóbb értelemben azt jelenti, hogy a bűnelkövetőt
ugyanazon cselekmény miatt nem lehet kétszer
büntetőjogi hátránnyal sú​jtani.
● Szűkebb értelemben vett kétszeres értékelés tilalma:
leginkább a büntetés ktaláiszabása körében
alkalmazott elv, amely szerint a bíróság álban nem
értékelheti a büntetés kiszabása során súlyosbító
vagy enyhítő körülményként a törvényhozó által
törvényi tényállási elemként már értékelt
körülményeket. Ez a tilalom azt is kizárja, hogy a
bíróság kétszeresen, bár eltérő megnevezéssel
értékelje ugyanazt a tényt, állapotot, körülményt