1.TÉTELAbüntetőjogforrásai.Abüntetőtörvényértelmezése.Adiszpozíció Flashcards
- Mik a büntetőjog
forrásai/történetük?
A büntetőjog forrásai: a büntetőjogi felelősség egyik
alapelve a nulllum crimenullum cn sine lege és a nulla
poena sine lege elve. Ebből következik, hogy a büntetőjogi
felelősség feltételeinek és akadályainak megállapítása,
valamint az egyes bűncselekmények és a reájuk vonatkozó
büntetések meghatározása csak törvénybentörténhet.
Korábban, az Elnöki Tanács alkothatott törvényerejű
rendeletet. Az olyan tvr., amelyet nem helyeztek hatályon
kívül, továbbra is érvényben van. Így a büntetőjognak
alapvető jogforrása az 1978. évi IV. törvény
hatálybalépéséről és végrehajtásáról intézkedő 1979. évi 5.
sz. tvr. (Btké).
A Büntető Törvénykönyvön kívül a büntetőjogra
alkotmányunk is alapvetően vonatkozik. Így pl. a nullum
crimen sine lege és a nulla poena sine lege olyan
alkotmányos alapelvek, amelyeknek számos büntetőjogi
szabály adja meg a tartalmát. Minden hatályos büntetőjogi
szabálynak az alkotmánynak kell megfelelnie.
Sajátos a szerepe az Alkotmánybíróságnak, amely
megállapíthatja, hogy valamely törvény, illetve jogszabályi
rendelkezés alkotmányellenes és ezzel hatályát veszti. Új
jogszabályt azonban az Alkotmánybíróság nem hozhat és
ebből a szempontból nem jogalkotó szerv.
Kérdés lehet, hogy a büntetőjognak belső forrásai mellett
létezneke nemzetközi jogi forrásai. A belső jog és a
nemzetközi jog viszonyában a háborús és emberiség elleni
bűncselekmények tényállását és büntethetőségük feltételeit
is a nemzetközi jog határozza meg.
2. Milyen szempontok alapján lehet a büntető tv.t értelmezni, és ez alapján, milyen csoportositások lehetésgesek?
I./ Az értelmezés alanya szerinti csoportosítás:
1./ Jogalkotói értelmezés: a törvényi értelmezésre példaként
szolgálhat a Btk. IX. fejezete, amely kizárólag értelmező
rendelkezéseket foglal magában. A jogalkotói értelmezés
lényegében maga is jogszabály.
2./ Jogalkalmazói értelmezés: a nyomozó hatóság, az
ügyészség és a bíróság végzi. A bíróság határozatában
foglalt értelmezésnek csak arra az ügyre nézve van kötelező
ereje, amelyre vonatkozóan azt kialakították. A LB irányelvei
és elvi döntései voltak kötelező erejűek valamennyi bíróság
számára. Hatást gyakorolnak a bírói gyakorlatra a BHban
közzétett elvi élű, nem kötelező jellegű eseti döntések is.
Lényegi változást hozott az alkotmány módosításáról
rendelkező 1997. évi LIX. Törvény, amely már nem
szabályozza a LB elvi irányításának korábbi formáit.
Helyette az alkotmány rögzíti, hogy változatlanul a LB
biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, és
jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek.
3./ Tudományos (jogirodalmi) értelmezés: kötelező ereje
nincs, de segítséget nyújthat a jogalkotó és a jogalkalmazó
szervek számára. Annál is inkább, mert a Btk. több fontos
büntetőjogi fogalmat (beszámítási képesség, okozati
összefüggés, stb.) nem határoz meg. Ezeket a törvényileg
meg nem állapított fogalmakat tehát a tudomány feladata a
büntető törvény rendszerének figyelembevételével
pontosan körvonalazni. Az utóbbi évek néhány büntető
jogegységi határozatában az is előfordul, hogy a LB
hivatkozik jelentősebb jogirodalmi álláspontokra.
II./ Az értelmezési módok szerinti csoportosítás:
1./ Nyelvtani értelmezés: a jogszabály tartalmának a nyelvi
szabályok útján való feltárása. A szöveg pontos elemzését,
szó szerinti értelmének megállapítását tételezi fel.
2./ Logikai értelmezés: a logikai értelmezés körébe tartozik,
ha két jogszabály egymáshoz való viszonyából vonunk le
következtetést a köztük lévő összefüggés alapján.
● Kevesebbről a többre való következtetés
(argumentum a minore ad maius): amennyiben a
viszonylag enyhébb cselekmény büntetendő, akkor
büntetendő a nála súlyosabb is.
● Többről a kevesebbre való következtetés
(argumentum a maiore ad minus): ha a súlyosabb
eset nem von maga után szigorúbb elbírálást, nem
járhat azzal a nála enyhébb eset sem; illetőleg, ha a
súlyosabb esetben a cselekmény nem büntethető,
nem büntethető az az enyhébb esetben sem.
● Ellentétből való következtetés (argumentum a
contrario): egy meghatározott büntetőjogi
szabályozásból arra történik következtetés, hogy
más hasonló tényállást a jogalkotó egyáltalán nem,
vagy ellentétesen, illetve eltérően kívánt szabályozni.
(Például: a jogellenességet kizáró okok közül a
végszükség törvényi szabályozásának kifejezett
ismérve a másként el nem háríthatóság, a jogos
védelemnek viszont nem, amiből a contrario
következik, hogy a jogos védelem esetén általában
megvan a szembeszállási jog, és a kitérési
kötelezettség csupán kivétel.)
● Hasonlatosság érve (argumentum a simile): az
argumentum a contrario ellentettje. A hasonlatosság
érve azt jelenti, hogy egy jogi tétel, szabály, amely
egy meghatározott esetcsoportra alkalmazható, egy
másik esetre is használható, ha ez az elsőként
említett esetcsoporttal lényeges ismérveiben
megegyezik.
● Argumentum ad absurdum: az értelmezés
eredményének nyilvánvaló helytelenségéből a
kiindulópont helytelenségére történő következtetés.
3./ Rendszertani értelmezés: a büntetőjogban kétféle
változatában is szerephez juthat:
● Horizontális értelmezés: elemibb forma. Ha a büntető
jogszabály rendszerbeli elhelyezkedéséből vonunk le
következtetést a tartalmára nézve. Tehát egy adott
jogtétel jelentését abból a jogszabályból kell
megállapítani, amelynek az értelmezendő jogtétel a
része. Önmagában az a tény, hogy a kérdéses
tényállás vagy szabály a kódex mely fejezetében,
illetve milyen cím alatt kerül tárgyalásra, már
bizonyos fokú eligazítást ad.
● Vertikális értelmezés: magasabb rendű forma,
amikor a büntető jogszabályt a büntetőjogrendszer,
illetve az egész jogrendszer részeként vizsgáljuk.
Vagyis az értelmezendő jogtételnél más jogágban,
illetve magasabb szinten elhelyezkedő jogszabályt
vonunk be az értelmezésbe. Így járunk el, amikor a
büntető jogszabály valódi tartalmát a
büntetőjogrendszer alapelveivel együtt tárjuk fel.
4./ Történeti értelmezés: a jogszabály keletkezésekor
fennálló jogalkotói akarat és annak társadalmi
körülményeinek vizsgálata. A történeti elemzés keretében
jelentős szerepe van a régi és az új büntető jogszabály
összehasonlításának.
5./ Teleologikus értelmezés: a jogszabályokat a bennük
foglalt rendelkezések és alapelvek mindenkori célját
figyelembe véve kell értelmezni és alkalmazni. Ezt az
értelmezési formát jogtárgyharmonikus értelmezésnek is
nevezik, vagyis amikor a védett érdekek pontos
megállapításához interpretáció segítségével lehet eljutni.
6./ Alkotmánykonform értelmezés: a büntető jogszabályok
értelmezésének az alkotmány rendelkezéseivel és elveivel
összhangban kell lennie. Azokban az államokban,
amelyekben nem működik alkotmánybíróság, a büntető
jogszabályoknak az alkotmánnyal és az alapvető emberi
jogokkal való összhangját a bíróságok értelmezés
segítségével teremtik meg.
III./ Az értelmezés eredménye szerinti csoportosítás:
1./ Megállapító értelmezés: az interpretáció nem megy túl a
jogszabály értelmén, de nem is szorítja azt meg.
2./ Kiterjesztő értelmezés: akként szokás jellemezni, hogy a
jogszabályt olyan jogesetre alkalmazzuk, amelyre az
eredetileg nem vonatkozott, az analógiát pedig akként, hogy
a nem szabályozott eset a hozzá hasonlóbb esetre
vonatkozó jogszabály alapján nyer elbírálást. Az analógia
legis esetében a jogalkalmazó konkrét szabályt, törvényi
rendelkezést hív segítségül a nem szabályozott eset
elbírálására. Ez azt feltételezi, hogy joghézag legyen,
továbbá legyen egy rokon esetre vonatkozó törvényi
szabály, amely hasonló súlyú, jellegű. Az analógia juris
általánosan elfogadott jogelv alkalmazását jelenti valamely
hasonló, de jogilag egyáltalán nem vagy nem elég
konkrétan szabályozott tényállásra.
3./ Megszorító értelmezés
- Mi a diszpozició?
A diszpozíció: a diszpozíció (rendelkezés) a hipotézisben írt feltételek fennforgása esetén azt rögzíti, hogy a norma címzettjének milyen magatartást kell vagy lehet, avagy nem kell tanúsítania. A büntetőjogban a hipotézis (a
jogszabálynak az a része, amely az alkalmazás feltételeit
foglalja magában) és a diszpozíció általában egybeolvad
4.Mik a diszpozició
fajtái?
Fajtái:
● 1.Egyszerű diszpozíció: a bűncselekményt
lényegileg a nevével határozza meg. Ilyennek
tekinthető az emberölés meghatározása: aki mást
megöl. Büntetőjogunk az egyszerű diszpozíciót
általában kerüli.
● 2.Leíró diszpozíció: a bűncselekményt lényeges
ismérveivel írja körül, pl.: lopást követ el, aki idegen
dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul
eltulajdonítsa. A magyar büntetőjogban a
leggyakoribb a leíró diszpozíció alkalmazása.
● 3.Hivatkozó (utaló) diszpozíció: a felesleges
ismétlések elkerülése végett egy másik
büntetőjogszabályra hivatkozik (pl. a közfeladatot
ellátó személy elleni erőszak, valamint a hivatalos
személy támogatója elleni erőszak diszpozíciói a
hivatalos személy elleni erőszak tényállására utalnak
vissza, és nem ismétlik meg az utóbb említettben
foglaltakat.
- Mi a
keretdiszpozició? 6. Az
előnye?
Keretdiszpozíció: valamely más jogágazathoz tartozó
jogszabály tölti ki tartalommal. (pl. közúti baleset okozása
esetén a KRESZ).
A keretdiszpozíció kettős előnnyel jár: egyrészt a
büntetőjogi norma viszonylag rövid megfogalmazását teszi
lehetővé, másrészt megkíméli a büntetőjogot attól, hogy a
más jogágazatok területén bekövetkező változásokra a
maga részéről reagáljon
- Mi a tisztán
blankettás diszpozició?
Tisztán blankettáris diszpozíció: olyan diszpozíciók,
amelyek a bűncselekményt pusztán mint valamely más
jogágazatbeli szabályok megszegését határozzák meg (pl. a
Btk. 284. § szerinti járványügyi szabályszegésre vonatkozó
diszpozíciók)
