A/23 Flashcards
A büntetés kiszabásának elvei. A büntetés enyhítése. Mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól
büntetés célja
A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.
büntetés kiszabásának elvei
(1) A büntetést az e törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.
(2) Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele.
(3) Ha e törvény a büntetés kiszabása esetén a Különös Részben meghatározott büntetési tételek emelését írja elő, a (2) bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre tekintettel kell elvégezni.
(4) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, a büntetés mértékét a végrehajtás felfüggesztése, illetve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a figyelmen kívül hagyásával állapítja meg.
Büntetés enyhítése
(1) A büntetési tételnél enyhébb büntetés szabható ki, ha annak legkisebb mértéke a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne.
(2) Az (1) bekezdés alapján, ha a büntetési tétel alsó határa
a) 10évi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb 5 évi,
b) 5évi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb 2évi,
c) 2évi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb 1évi,
d) 1évi szabadságvesztés, ehelyett rövidebb tartamú
szabadságvesztést lehet kiszabni.
(3) A (2) bekezdés d) pontja esetében szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, illetve e büntetések egymás mellett is kiszabhatóak.
(4) Kísérlet vagy bűnsegély esetében, ha a (2) bekezdés alapján kiszabható büntetés is túl szigorú lenne, a büntetést a (2) bekezdés soron következő pontja alapján lehet kiszabni.
(5) Ha e törvény korlátlan enyhítést enged, bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható.
Elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények
(1) A büntetőjogi felelősség megállapításához, büntetés kiszabásához vagy intézkedés alkalmazásához fűződő hátrányos jogkövetkezményt törvény állapíthat meg.
(2) A büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles hatósági nyilvántartás (bűnügyi nyilvántartási rendszer) tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben.
(3) Az e törvény szerint a korábbi elítéléshez fűződő büntetőjogi jogkövetkezmények nem minősülnek az (1) bekezdés szerinti hátrányos jogkövetkezménynek. A büntetőjogi jogkövetkezményeket megalapozó korábbi elítélés adatait elsősorban a bűnügyi nyilvántartási rendszer adatai alapján kell megállapítani.
Mentesítés hatálya
(1) A mentesítés folytán – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
(2) A mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, és – törvény eltérő rendelkezése hiányában – nem tartozik számot adni olyan elítéltetésről, amelyre nézve mentesítésben részesült.
(3) Újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a büntetőjogi jogkövetkezményekre, amelyeket e törvény a korábbi elítéléshez fűz.
(4) Nem mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól az elkövetéskor 18. életévét betöltött elítélt, ha 18. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett törvényben meghatározott nemi élet szabadsága és nem erkölcs elleni bűncselekmények esetén
Mentesítés módjai
a) Btk. erejénél fogva,
b) bírósági határozat alapján vagy
c) kegyelem útján.
Mentesítés a törvény erejénél fogva
a) elzárás, pénzbüntetés és közérdekű munka esetén az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének napján,
b) foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás és sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése napján,
c) kiutasítás esetén a büntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése napján,
d) felfüggesztett szabadságvesztés esetén a próbaidő leteltének napján,
e) gondatlan vétség miatt kiszabott szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napján,
f) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, 1 évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő 3 év elteltével,
g) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, 1 évet meghaladó, de 5 évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő 5 év elteltével,
h) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, 5 évet meghaladó, de 10 évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő 8 év elteltével,
i) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, 10 évet meghaladó tartamú, határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő 10 év elteltével.
bírósági mentesítés
(1) Végrehajtandó szabadságvesztés esetén a bíróság az elítéltet kérelemre utólag mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes, és a szabadságvesztés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a 100. § (1) bekezdés f)–i) pontjában meghatározott idő fele már eltelt.
(2) Felfüggesztett szabadságvesztés esetén a bíróság az elítéltet kérelemre utólag mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes, és a próbaidő fele része, de legalább 1 év már eltelt.
(3) Az érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az elítéltnek a büntetés kitöltése, felfüggesztett szabadságvesztés esetén az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése óta folytatott életmódját, továbbá azt, hogy – ha erre módja volt – jóvátette-e a bűncselekménnyel okozott sérelmet.
(4) Felfüggesztett szabadságvesztés esetén az utólagos mentesítés hatályát veszti, ha a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik.
kegyelmi mentesítés
(1) A kegyelmi jogkör gyakorlója – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – az elítéltet kegyelemből mentesítésben részesítheti akkor is, ha e törvény szerint ennek egyébként nincs helye.
(2) A kegyelmi mentesítésben részesített személy a büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények szempontjából büntetlen előéletűnek tekintendő.
(3) A köztársasági elnök az egyéni kegyelmezési jogát nem gyakorolhatja azzal az elítélttel szemben, akit
a) 18. életévét betöltött személy által 18. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény, vagy
b) az a) pontban meghatározott bűncselekménnyel vagy amiatt indult büntetőeljárással összefüggő, 18. életévét betöltött személy által elkövetett más szándékos bűncselekmény
miatt ítéltek el.
Büntetéskiszabás fogalma
Értékelő tevékenység, ami során az eljáró büntetőbíróság a bcs elkövetése miatt a büntetőjogilag felelősségre vonható személy elkövetővel szemben, a bcs elkövetésének jogkövetkezményeként, a törvényben meghatározott keretek között az eset körülményeire figyelemmel megállapítja a büntetés nemét, mértékét, végrehajtási fokozatát.
Körülmények értékelésének elvei
- konkrét értékelés elve
- relatív értékelés elve
- minőségi értékelés: a körülmények egymással összefüggésben történő értékelése
- kétszeres értékelés tilalma
