3. A Hat dinasztia és a Tang-kor költészete, a Tang-kori próza (Han Yu, Liu Zongyuan, chuanqi) Flashcards
A Hat dinasztia költészete
-Három királyság idején: egy különös szellemi áramlat jelent meg Kínában
-menekülni vágyók kisebb-nagyobb baráti társaságba verődve erdőkben, ligetekben vándorolva -> taoista szemlélődésre hivatkozva hátat fordítottak az ellenséges, háborúktól fenyegetett, veszedelmes emberi világnak
-az őket körülvevő világ háborgó, zavaros eseményeire a korukat bíráló ún. „tiszta beszélgetéseikben” (qinghua) reagáltak
-különös eszmény jelenik meg: fengliu 風流 (mintegy szinonimája a „nem cselekvésnek” (wuwei 無爲), a lényege a dolgok maguktól való folyni hagyása)
Ruan Ji (bambuszliget)
„Bambuszliget hét bölcsének” egyike (ez egy baráti társaság volt, akik nap
mint nap összegyűltek, iszogattak, beszélgettek és filozofáltak)
Tao Qian vagy Tao Yuanming (Nyugati Jin-d.)
o az egész korszak legnagyobb, legjelesebb költője
o a klasszikus kínai líra időrendben harmadik legnagyobb költője
o lírája az életöröm forrását a természetben, a kétkezi munkában, a falusi nép egyszerű életében találja meg
„palota-stílus” (palotaköltészet)
o a déli dinasztiák udvarában jelenik meg
o bágyadt, melankolikus hangulatköltészet
o téma: udvarhölgyek szépsége, külleme, bája
irányzatok
-a Han-d. örökösei, és ezzel együtt a kínai kultúra legitim örökösei délen telepedtek meg
->jól elválasztható egymástól az északi és déli líra
-a kor versei yuefu gyűjteményekben maradtak fenn -> külön műfajt és
fejezetet alkot a dél és észak költészete
Ruan Ji: Érzéseimet dalolom, Tao Qian/Tao Yuanming, Xie Lingyun (a déli
dinasztiák költőjeinek egyike; nagyszerű tájleíró költő), Bao Zhao (déli d.) + a három Cao (shi költők)
palotaköltészet (gongtishi 宮體詩) – A Jáde-terasz új dalai c. gyűjtemény, Yu Xin tónus változás: Shen Yue dolgozta ki, a tónusok váltakozása -> ritmus, tónus kontraszt: két egymást követő sor egymás tükörképe
rövid próza: műfajok
-a szöveg társadalmi, kormányzati szerepe (beadvány, emlékirat, előszó, sírfelirat stb.)
-párhuzamos próza (pianwen 駢文): két azonos hosszúságú, szintaktikailag és szemantikailag is párhuzamos sor; stíluseleme a párhuzam és az antitézis
párvers v. párhuzamos szerkesztésű sorok (duilian 對聯)
későbbi fu versek (2. sz. végi)
-rövidebbek, hétköznapi témák
-Cao Zhi: A Lo-folyó tündére (Cao Zhi találkozik Fu mitikus uralkodó lányával, a Luo-folyó tündérével -> a románcnak nem lehet jó vége, mert az emberek és
istenek külön utakon kell, hogy járjanak)
o Xi Kang: A citera
o Ban Zhao: Az elhagyatott város
o Yu Xin: A Dél siratása
- Tang-korban megjelenik a szabályos fu (lüfu), amely a hivatalnokvizsgák anyaga; a 11. században pedig megjelenik a prózai fu (wenfu)
irodalom kritika
o Cao Pi és Cao Zhi
o Lu Ji: A költészetről
o Liu Xie: Az irodalom szíve és faragott sárkányai (a régi kínai kultúra egyik
legkimagaslóbb teljesítménye)
o Xiao Tong: Irodalmi válogatás
elbeszélések
- természetfeletti, fantasztikus, csodálatos történetek, elbeszélések
-Gan Bao: A természetfeletti vizsgálata - Liu Yiqing: Ismert történetek új szavakkal (anekdotagyűjtemény)
-északi dinasztiák költészetére nagy hatást gyakoroltak a sztyeppei nomádok dalai, énekeire
-déli versek lágy, asszonyi finomságával szemben az északi költészet erőteljes,
harcias, férfias
Tang -kori költészet
-Sui-d. 589-ben ismét egyesíti Kínát
-618-ban felváltják őket a Tangok
-907-ig Kína egységes, hatalmas
-Kína virágkora
-a mandzsu Qing-d. elején összeállított A Tang-kor összes költeménye 全唐詩 c. monumentális gyűjtemény több mint 2300 költő mintegy 48 900 versét tartalmazza
-mára több mint 50 000, Tang-korban íródott költeményt ismerünk
- a líra a Tang-d. évszázadaiban valódi aranykorát élte
- Tang-kori költők szigorú verselési szabályokat dolgoztak ki
-a régi (szerintük szabadabb) ritmusú verseléssel szembeállítják az „új stílus”
kötöttebb versformáit jintishi vs gutishi
jintishi 3 formája
-jueju 絕句 („rövid/megszakított sorok”)
5v.7sztg -> 1sor
4sor -> 1vers
7 sztg: általában az 1., 2., és 4. sorok rímelnek
-lüshi 律詩 („szabályos shi/vers”)
5v.7sztg -> 1sor
8sor -> 1vers
a rím végig azonos
-pailü 排律 („összekapcsolt szabályos shi/vers”)
ugyanaz, mint a lüshi, csak több belső párhuzamos sorpárral (akár 30- 40 is)
a rím (lehetőleg) végig azonos
négy nagyobb korszak
-korai Tang-kor
-virágzó Tang-kor
-középső Tang-kor
-késő Tang-kor
Meng Haoran 孟浩然
-virágzó Tang-kor
-a természet és a magány énekese
-művei pl.: Tavaszi reggel
Wang Wei 王維
-virágzó
-lírája leginkább Meng Haoran költészetéhez áll közel
-„tájkép-költészet”
-művei: Őszi alkony a hegyeken, Búcsú, Remete, Bambuszok között
Li Bai 李(太)白
-virágzó
-a kínai költészet vitathatatlanul legnagyobb alakja
-rendkívül termékeny költő (ma kb. 1000 költeményét ismerjük)
-hatalmas ihlettel rendelkezett
-egyszerű nyelven, természetes könnyedséggel írt
-művei: Pusztul a barbár, Meng Haorannak, Du Fúval ingerkedem, Emlékezés régi utazásaimra, Délen várat vívni, A griffmadár, Négy vers arról, hogy egyedül boroztam a Hold alatt, Egyedül boroztam a Hold alatt
DuFu杜甫
-virágzó
-jintishi -> lüshi
-bonyolult nyelvezet és stílus
-Li Bai kortársa
-művei: Dal a nyolc részeg halhatatlanról, Hadiszekerek, Dal a szépségekről, Északi utazás, Zokogás a folyónál, Fiatal feleség panasza, Emlékezem a múltra
Bai Juyi 白居易
-középső Tang-kor
-társadalmi témák (hivatalnok-rendszer bírálása), költészet morális szerepe
-a Tang-kori költői fejlődés betetőzője
-művei: Ének az öreg bánatról, A gitáros öregasszony, Búcsú a tartományom népétől, Nézem az aratókat
DuMu杜牧
o késői Tang-kor
o leírásai méltán híresek (próza)
o jueju
Hanshan(zi) 寒 山(子)
-késői Tang-kor
-szerzetes-költő
-a késői Tang-korra tehető a líra egy igen érdekes formája, a szerzetesek és
remeték költészete, akik kevésbé ügyelve a merev szabályokra sok esetben élő nyelvi fordulatokat is használnak -> e költészet egyik legjelentősebb képviselője Hanshan(zi)
-versei nyugaton sokkal nagyobb hatást váltottak ki, mint Kínában
A Tang-kori próza
-a buddhizmus és a taoizmus előretörésével szükségessé vált a régi konfuciánus hagyományok felülvizsgálata
-a modern értelemben vett szövegkritika
-a konfuciánus írástudó elit mindvégig élesen bírálta, sőt, harcolt a buddhizmus ellen
a buddhizmus egyik legjelesebb ellenzője Han Yu 韓愈 (a korszak egyik
legjelentősebb prózaírója) -> másik legjelentősebb Liu Zongyuan 柳宗元 <->Han Yu és Liu Zongyuan barátok voltak, annak ellenére, hogy Liu Zongyuan buddhista volt
–> nevükhöz fűződik a „klasszikus próza” (guwen 古文) megteremtése és kimunkálása
-a Tang-kor első és második felének ellentétje – párhuzamos próza VS „a régi stílusú próza mozgalma” (guwen yundong 古文運動)
Han Yu
o a tartalom határozza meg a formát
o elítéli a pianwent
o helyes tartalom, helyes forma (konfucianizmus)
o művei: Az Út vizsgálata, A ’tanár’ fogalmának magyarázata, Az íróecset
életrajza, A krokodiloknak bemutatandó áldozatok szövege
Liu Zongyuan
o tájleírás
o műve: Nyolc utazás Yongzhouban
a novella gyökere
-természetfeletti, fantasztikus, csodálatos történetek, elbeszélések
-Gan Bao: A természetfeletti vizsgálata
Liu Yiqing: Ismert történetek új szavakkal (anekdotagyűjtemény)
az elbeszéléseket jelentő xiaoshuo 小説
-már az ókori Kínában is létezett
-„kis” (xiao) alatt nem a rövidségüket, -> a jelentéktelenségüket értették
- kínai novella igazi gyökereit a buddhista és a taoista mesékben találjuk
-ezek a mesék próbáltak vigaszt nyújtani egy-egy kilátástalan korban a reményvesztett
hallgatóságnak
-elbeszélés-irodalom fölemelkedése a Tang-d. idejére tehető -> a mellőzött műfaj ekkor végre irodalmi színvonalra emelkedhetett
-alapjuk a pezsgő városi élet volt, mely Kínában azelőtt, de abban az időben sehol a világon nem létezett
-elbeszélések szerzői: városi, fővárosi hivatalnokok, vizsgákra készülő fiatal írástudók
különös történetek” (chuanqi 傳奇)
-Tang-kori elbeszélések neve
-a chuanqik témái valamilyen csodák voltak v. a szerelem
-egyszerű stílusban írodtak
-néhány híres chuanqi:
o Shen Jiji: Zsen, a rókatündér
o Li Gongzuo: A déli tartomány kormányzója
o Li Chaowei: A sárkánykirály lánya
o Bai Xingjian: Egy léha nőcske története
o Yuan Zhen: Yingying története
- gyűjtemények:
-o Xuanguai lu – legrégebbi
o Pei Xing: Chuanqi/A déltengeri rabszolga o Taiping guangji
a „népszerű irodalom” és a bianwen 變文
„népszerű irodalom”
szerzők: nem az elit tagjai
nyelvezet: beszélt nyelvi hatás
célközönség: írástudatlan nép
o Dunhuang (ez egy hely)
innen származnak azok a Tang-korban született kéziratos tekercsek,
melyek közül igen sok elbeszéléseket tartalmaz
téma: buddhista és világi témájú történetek
korabeli beszélt nyelven íródtak
formájuk a sajátos bianwen – lényege a verses és a prózai részek váltakozása
az ilyen jellegű elbeszélések zöme csak töredékes formában maradt fenn, kevés irodalmi értéket képviselnek
A tea és a bor vetélkedése (színdarab)
