1. Az élet eredete, a sejt evolúciója, alapvető sejtfunkciók Flashcards
endoszimbiózis
Az evolúció során, egy eukarióta organizmus, amely már rendelkezett erre a célra megfelelő
citoszkeleton és belső membrán rendszerrel, bekebelezett/fagocitált egy prokarióta szervezetet,
hogy kölcsönösen előnyös kapcsolatban éljenek tovább. A mitokondriumok oxidatív
foszforilációt végző aerób prokarióták beépülésével jöttek létre, a kloroplasztiszok
fotoszintetizáló prokariótákból származnak. Hasonló eredetűek a peroxiszómák is.
centrális dogma
Az élő rendszerekben a genetikai információ áramlása egyirányú, a DNS → RNS → fehérje →
tulajdonság utat követi.
transzkripció
A sejtmagban zajló folyamat, amelyben a DNS templát szálán hordozott genetikai információ
egy komplementer szekvenciájú, egyszálú RNS molekulára az elsődleges RNS-re (pre-RNS, v.
hnRNS) íródik át. A transzkripciót az RNS polimeráz enzim végzi. Ez a génexpresszió első
lépése.
exon
Az exonok a gének olyan szekvenciái, amelyek a géntermék egyes részeit vagy egészét
kódolják. Eukariótákban az exonokat intronoknak nevezett nem kódoló szekvenciák választják
el egymástól. A transzkripció során az intronok is átíródnak messenger RNS-sé, de ezt követően
a transzláció előtt kihasítódnak a transzkriptből.
intron
Egy génben előforduló olyan nukleotid szekvencia, amely a fehérje-termék kódolásában nem
vesz részt. Az eukariótákban előforduló intronok átíródnak RNS-sé, de ezt követően a
transzláció előtt kihasítódnak a transzkriptből (splicing).
RNS érés
Poszttranszkripciós módosítások összessége az eukarióta sejtek magjában, amely során az
elsődleges RNS transzkriptum érett RNS-sé alakítódik át. A folyamat három fő lépésből áll: 5’
sapka képződés amely védi az mRNS-t az RNázok általi degradációtól, 3’ poli-A farok
hozzáadása, mely a nukleáris exportban, a transzlációban és az mRNS stabilitásában is fontos,
és a splicing.
RNS splicing
Egy poszttranszkripcionális folyamat, amely során az intronok eltávolítódnak az exonok pedig
kovalensen kapcsolódnak egymáshoz létrehozva az érett messenger RNS-t. Az alternaív RNS
splicing a több exonos génekre jellemző folyamat, melynek során bizonyos szövetekben,
bizonyos exonok részt vesznek az érett messenger RNS kialakításában, míg más szövetekben
nem. Így az alternatív splicing miatt az egy gén által kódolt fehérjéknek többféle változata is
szintetizálódhat a szervezetben.
transzláció, genetikai kód
Az a citoplazmában zajló folyamat, amelyben egy polipeptidlánc szintetizálódik az mRNS-ben
hordozott genetikai információ alapján. A sejt citoplazmájában a riboszómák olvassák a mRNS szekvenciáját, bázishármasok formájában. A genetikai kód írja le a kapcsolatot a bázishármasok
és a szintetizált polipeptidláncban levő aminosavak között.
heterotróf
Olyan szervezet, amely más organizmusok által előállított szerves anyag lebontása révén
szintetizál ATP-t, amit a felépítéséhez szükséges szerves vegyületek előállítására, ill. egyéb
folyamatainak kivitelezésére használ. Minden állat, protozoa, gomba és a legtöbb baktérium
heterotróf
autotróf
Olyan szervezet, amely vagy a napfényt használja energiaforrásként (fotoszintetizáló szervezet)
vagy egyszerű oxidatív folyamatokkal (kemoszintetizáló szervezet) állítja elő az ATP-t. A
szintetizált ATP-t a felépítéséhez szükséges szerves vegyületek előállítására, ill. egyéb
sejtfolyamatainak kivitelezésére használja. Ilyenek a növények és bizonyos baktériumok
prokarióta
Az a sejt, amelyben nem található a sejtplazmától maghártyával elhatárolt, valódi sejtmag. A
sejt genetikai állománya a sejtplazmában található, és nincs egyéb membránnal határolt
sejtalkotója és sejtváza sem. Prokarióták a baktériumok és a kékbaktériumok.
eukarióta
Azok az élőlények, amelyek sejtjeiben valódi, a sejtplazmától maghártyával elhatárolt sejtmag
és fejlett, önálló belső membránrendszer (maghártya, endoplazmatikus hálózat, mitokondrium
stb.) és sejtváz van. Az élőlények nagy része ebbe a csoportba tartozik (egysejtű eukarióták,
növények, állatok, gombák).
elsődleges biogén elemek
Az elsődleges biogén elemek közé tartozik a szén (C), a hidrogén (H), az oxigén (O), a nitrogén
(N) és a foszfor (P). 98%-os arányuk a sejtekben azzal magyarázható, hogy ezek az elemek
alkotják az élő szervezetek szerves anyagait, a H és az O pedig a vizet is.
másodlagos biogén elemek
A másodlagos biogén elemek aránya a sejtekben kb. 2%. Ebbe a csoportba tartozik többek
között a kén (S), a vas (Fe), a klór (Cl), a nátrium (Na), a kálium (K), és a kalcium (Ca).
szerves anyagok
Több szénatom összekapcsolódásával kialakuló vegyületek. Az élő szervezetekben az
anyagcsere során képződő, magas energiatartalmú szerves anyagok például a szénhidrátok, a
zsírok és a fehérjék.
