Töri Flashcards
Öntözéses földművelés
A folyók csapadékszegény környezetben is lehetővé tették a földművelést, csatornák, gátak segítségével termővé tették a földet . Gabonát, zöldéget, gyülülcsöt termesztettek.
Fáraó:
A fáraó ( jelentése: ’nagy ház’, vagyis a palota)az ókori Egyiptom uralkodója volt. Olyanok voltak, mint a királyok vagy a császárok. Egyiptom felső és alsó részén egyaránt uralkodtak, és mind politikai, mind vallási vezetők voltak. Az uralkodó megtestesült istenségként teljhatalommal rendelkezett. Helyettese, a vezír irányította az államszervezetet
Despotizmus:
Az ókori Keleten (pl.: Babilon, Egyiptom) kialakuló korlátlan királyi hatalom. Az uralkodót isteni jelleggel ruházták fel. (pl.: a fáraók a Napisten fiai), ő az állam tulajdonosa, megtestesítője.
Piramis:
A fáraó és Egyiptom hatalmát kifejező gúla alakú, hatalmas sírépítmények, a piramisok Egyiptom szimbólumai. A legtöbb piramis az Óbirodalom idején épült. A leghatalmasabbat Hufu – görögösen Kheopsz – fáraó építtette. Az építkezésen nem rabszolgák, hanem mesteremberek és az áradás idején munkátlan parasztok dolgoztak, akik szállásáról és ellátásáról a fáraó gondoskodott.
Hieroglifa:
Egyiptomban alakult ki (szent véset) írás, amelyhez papiruszt (nilusi sás) használtak. Képírásból kialakult írás.
Ékírás:
Az első írásfajta az ékírás, a IV. évezredben jelent meg Mezopotámiában és a II. évezred végén már 600 írásjelet használtak. Agyagtáblára írásvesszővel írtak. Képírásból kialakult írás.
Múmia:
A múmia olyan holttest, amely emberi beavatkozás (mumifikálás, balzsamozás, plasztináció) vagy különleges környezeti tényezők (jég, láp, homok, szél, só, egyedi mikroklíma) hatására nem indul oszlásnak, így a csontok, a bőr, az izmok, a haj, a körmök, de még az arcvonások is hosszabb ideig épségben megmaradnak.
Akropolisz:
A városok közepén álló domb vagy egy erőd vagy egy szentélykörzet uralta. Itt állt a királyi palota és a védőistenek temploma, ezért idővel a városállam vallási központja lett. Leghíresebb az athéni Akropolisz.
Jósda:
A görögök hittek abban, hogy fontos kérdésekben tanácsot kérhetnek és kaphatnak az istenek, különösen Apollón és Zeusz jósdáiban. Természetesen a jóslatért fizetniük is kellett. A leghíresebb Apollón-jósda Delphoiban működött.
Olümpia:
A poliszok létrejöttével a görögöket a közös nyelv és a közös vallás fűzte össze, a vallási kultuszból pedig egy újabb összekötő kapocs jött létre, az olümpiai játékok megrendezése. A görög vallás sajátos vonása ugyanis, hogy az istenek számára nemcsak áldozatokat mutattak be, hanem sportversenyeket is tartottak. A négy legtekintélyesebb versenyjáték közül a legfontosabb a peloponnészoszi Olümpiában Zeusz tiszteletére megrendezett verseny volt. A Kr. e. 4. századtól kezdve a görög történetírók az első ismert olümpiai győztes évétől, Kr. e. 776-tól számították az éveket. A négy nagy sportverseny ciklikusan váltotta egymást. Ezt olimpiai periódusnak hívták. A legnagyobb dicsőségnek az számított, ha egy sportoló saját versenyszámát egy periódus alatt mind a négy nagy versenyen megnyerte. A versenyek az idők során sokat változtak, hiszen az első száz évben csak futószámok, öttusa, birkózás és ökölvívás szórakoztatta a nézőket.
A sporteseményekre a poliszok teljes jogú szabad férfi versenyzői jelentkezhettek, természetesen előselejtezői megmérettetés után. A versenyek időtartama egy napról öt napra nőtt az újabb versenyszámoknak köszönhetően. Csak a győztesek számítottak, ők szent olajágból font koszorút kaptak, poliszukban általános megbecsülésnek örvendtek, akár szobrot is emeltek nekik.
Városállam/polisz:
Két részre osztható: a városra és közvetlen környezetére. Gazdálkodása, törvénykezése önálló, a különböző poliszok politikai berendezkedése változó. Mindenygik polisznak saját politikai vezetése, pénzverése és írásrendszere alakult ki. A többség kezdetben királyság volt, amit többnyira az arisztokrácia hatalma váltott fel. Athénban az arisztokrácia hatalmát a démosz vette át. A poliszok egy egy istenség védelme alatt álltak (pl. Athén –Athéné)
Arisztokrácia
A nagyobb birtokkal rendelkező előkelők társadalmi csoportja az ókori Hellászban. Olyan kormányzati formát valósítottak meg, amelyben a hatalom megszerzése, gyakorlása és megtartása a születési jog alapján történt.
Démosz:
A köznép neve az ókori városállamokban.A polgárjoggal rendelkező kézművesek, kereskedők, hajósok, szabadparasztok elnevezése. Egy részük elsősorban a gyarmatosítás következtében meggazdagodott és harcot indított a hatalomért. A démosz harcának eredménye a demokrácia kialakulása.
Demokrácia:
(démosz: nép, kratosz: hatalom) kormányzati rendszer, politikai berendezkedés, amely először az ókori Hellaszban alakuélt ki, a nép uralmát jelentette. A polgárjoggal rendelkezők egyenrangúan és közvetlenül beleszólhattak a közügyekbe (népgyűlés), szavaztak, tisztségeket viseltek. A modern demokráciák a 1-20., században jelentek meg. A polgárok közvetve vehetnek részt a hatalom gyakorlásában (választott képviselők útján) . A társadalom szélés rétegeinek lehetővé teszi a politikai folyamatokba való bekapcsolódást.
Népgyűlés:
A legfontosabb törvényhozó testület (államhatalmi szerv) a görög városállamban, Athénban. Tagja lehetett minden 20 év feletti athéni állampolgár (férfi). Bárki szabadon felszólalhatott, a szavazás egyénileg történt. Jogköre: a tisztviselők választása, azok felügyelete, döntés a háború és béka kérdésében. Periklész a népgyűlés tagjainak napidíjat fizetett.
Sztratégosz:
Katonai vezető a görög városállamokban. Kr.e. 508-tól Athénban az állam tényleges vezetői voltak. Évente 10 választottak. Hivatali idejük többször meghosszabbítható volt.
Cserépszavazás:
A kleiszthenészi reformok része. Ennek segítésével távolították el a városból az egyeduralomra törő politikusokat. Később a politikai ellenfelek eltávolítására használták fel (pl.: Themisztoklész esetében). Érvényességéhez 6000 szavazatra volt szükség. A legtöbb szavazatot kapott személyt 10 évre száműzték, de vagyonát megtarthatta. Minden évben megtartották. Kr.e. 417-ben szűnt meg.
Rabszolga:
Személyi jogaitól megfosztott férfi vagy nő az ókori Rómában. Urának tulajdonosi jogai voltak felette. A régi római jog tárgyi tulajdonának tekintette őket. Rabszolgává vált az életben hagyott hadifogoly vagy akit elítéltek. Felszabadításuk a korai császárkorban öltött nagyobb mértéket.
Patrícius:
A nemzetségi arisztokrácia elnevezése a z okóri Rómában. A kezdeti időszakban csak ő lehettek a senatu tagjai, ők tölthették be a fontos állami és papi tisztségeket.
Plebejus:
(plebs = köznép) a nép elnevezése az ókori Rómában. Politikai joggal a királyság korában nem rendelkeztek. A hadseregben ők alkották a nehézfegyverzetű gyalogságot. A Kr. e. 5. században kezdődő polgárjogi küzdelmek során megszerezték az egyenjogúságot. A hódító háborúkat követően egy részük meggazdagodott és összeolvadt a patríciusokkal, másik részük elszegényedett, Rómába költözött és az államtól ingyen gabonát kapott.
Consul:
A római köztársaság élén álló legfőbb hatalmakat gyakorló két tisztségviselő elnevezése. Azért kettőt választottak, mert így még egy évre sem kerülhetett egyetlen ember kezébe a legfőbb hatalom. A hatalommegosztáson túl a két consul ellenőrizte is egymás munkáját, mindkettőjükét pedig a senatus. A senatussal egyetértésben intézték az állam ügyeit. Egy évre választotték, fizetést nem kaptak, ezért cak 41 év feletti gazdag polgár viselhette ezt atisztséget. Feladatuk a bíráskodás , hadsereg vezetése volt.
Senatus:
(öregek, vének tanácsa) kormányzati testület az ókori Rómában. Létszáma változó volt. A köztársaság kezdetén 300, Caesar idejében 900, Augustus uralkodása idején 122 fő. Tagjait az ősi nemzetségekből a censor jelölte ki. Feladata a hivatalnokok ellenőrzése, a kül-és a pénzügyek irányítása, törvényelőkészítés (287-ig törvényhozói jogkörük is volt.)
Dictator:
Ókori római tisztségviselő. Rendkívüli veszély esetén maximum hat hónapra nevezte ki az egyik consul, teljhatalommal rendelkezett.
Néptribunus:
Tisztségviselő az ókori Rómában (2-10 fő). Megválasztásuk a plebejusok politikai küzdelmének eredménye (Kr. e. 494) Feladatuk a plebejusok érdekeinek védelme volt. Vétójoggal rendelkeztek. Személyük szent és sérthetetlen volt
Császár:
Julius Caesar nevébôl származó uralkodói cím. A Római Birodalomban, a Bizánci Birodalomban az állami fôhatalmat gyakorló személy, aki a világi és vallási élet egyszemélyi irányítója
Amfiteátrum:
Körszínház, jellegzetes római középület, amely a gladiátori játékok és egyéb viadalok színtere volt.
Légió:
(összeszedett, összetoborzott) a római hadsereg alapvető katonai egysége. Létszáma és szerkezet az idők folymaán sokszor változott. A légió gyalogosokból (3000-6000 fő, lovasságból (300-3000 fő) és különböző kiszolgáló egységekből állt. Marius reformjai után fegyverzetük egységessé vált.
Limes:
(út, mezsgye, határvonal): a Római Birodalom határain kialakított védelmi vonal. A mesterséges védelem kőfallal, árokrendszerrel, figyelőtornyokkal, helyőrséggel biztosította a birodalom területét a külső támodásokkal szemben. A természetes védelmi vonalat folyók, hegyek alkották. (pl.: Augustus: Duna-Rajna vonal kiépítése)
Polgárjog:
Római polgárjog: kezdetben csak a patriciusokat, majd Kr. e. 3. századtól a plebejusokat is megillette. Akik megkapták azok részt vehettek a népgyűlésen, fellebbezhettek, hivatalt viselhettek, kereskedhettek, földtulajdonnal rendelkezhettek és szabadon házasodhattak. Használatát a szövetségesek számára Drusus tette lehetővé Kr.e. 91-ben. A birodalom összes szabad alattvalójának Caracalla császár _:csak Kr. u. 212-től biztosította a római polgárjogot.
Esküdtbíróság:
(héliaia) igazságszolgáltató hatalom a szolóni reformok által létrehozott néptörvényszék. Tagjait sorsolták. Az ítélkezés nem törvények, hanem szokásjog alapján történt. Fellebbezési ügyeikben, politikai perekben ítélkeztek, a tisztségviselők alkalmasságát vizsgálták. Periklész rendelete értelmében napidíjban részesültek
Türannisz:
(zsarnokság) egyszemélyi diktatúra a görögöknél. Egy-egy arisztokrata származású politikus vette kezébe a hatalmat (türannosz). A démosz gazdasági erejének növelsével és az arisztokrácia politikai erejének megtartásával átmenetileg társadalmi egyensúlyt hozott létre. Peiszisztrátosz
Cenzor:
(censeo_becsül, számlál) tisztségviselő az ókori Rómában. 5 évente kettőt választottak. Feladatuk a római polgárok vagyoni osztályba (classis) sorolása, a feddhetetlenség megállapítása, az államháztartás ellenőrzése volt. Határozatukat a néptribunusok sem vétózhatták meg.
Arisztokratikus köztársaság:
Olyan kormányzati rendszer, ahol a vagyonos családok vezetőiből álló államtanács kezében van a hatalom. A népgyűlés az államtanács döntéseinek szentesítését végzi, komoly politikai szerepe nincs. Rómában i.e. 339-ig a szenátus érvényteleníthette a népgyűlés döntéseit, 287-től pedig már előzetes jóváhagyását sem kellett kikérni a népgyűlési szavazáshoz
Triumvirátus:
Három férfi szöveteséggének elnevezése az ókori Rómában. Az I. triumvirátus tagjai támogatták egymást a fontos állami tisztségek megszerzésében, és felosztották egymás között a provinciákat. (Kr.e. Caesar, Pompeius, Crassus). II. triumviratus tagjai a szenátus hatalmát akarták korlátozni és Caesar gyilkosát megbüntetni. (Kr.e. 43. Octavianus, Antonius, Lepidus)
Principátus:
: (Princeps, első polgár) Augustus által kialakított kormányzati forma. Kr.e. 28-tól ő volt a senatus első embere (priceps: ő szavaz elsőnek a senatusban) Minden hatalmat a saját kezébe összpontosított, de meghagyta a köztrsaság intézményeit, amivel azt mutatta, hogy nem egyeduralkodó, hanem a köztársaság első embere. A köztársaság intézményeit a későbbiekben háttérbe szorították 284-ig. Diocletianus hatalomra kerüléséig tartott
Colosseum:
A Forum mögött magasodó Colosseumban a Kr. u. 1. század utolsó harmadától kezdve nem kevesebb, mint ötvenezer néző izgulhatta itt végig az állat- és gladiátorviadalokat. Ha vízzel töltötték fel a porondját, még hajócsatát is elő tudtak adni.
Forum Romanum
A római városok központja a fórum volt. Róma „szíve” a Forum Romanum, ahol az idők folymaán számos templomot, középületet emeltek. Itt helyezték el a senatus üléseinek székhelyét. (Curia Hostilia). A Forumot számos szobor díszítette
Circus Maximus:
A Palatinus mögött állt a birodalom legnagyobb kocsiversenypályája, a Circus Maximus. A nézők fogadásokat kötöttek a versenyzőkre. Négy sportklub versenyzői küzdöttek egymással, a kékek, a zöldek, a vörösek és a fehérek
Újraelosztás:
Az újraelosztás azt jelenti, hogy minden termelő (paraszt, pásztor, kézműves) minden (vagy legtöbb) terménye jelentős részét beszolgáltatta a palota vagy a templom raktárába, ahol az írnok felírta egy agyagtáblára a beszolgáltatott mennyiségeket. Ha valaki gabonát vitt be, a raktárkészletből annak értékében kaphatott ruhát, szerszámokat, húst, sajtot, sört, amire szüksége volt. A templom és a palota természetesen előbb levonta a saját működéséhez szükséges összeget (adó).
Árupénz:
Olyan áru, ami a pénz mai funkcióinak egy részét képes betölteni, alkalmas csereeszköznek, illetve értékmérő vagy értékőrző funkcióit is ellát.
Betűírás:
Föníciaiak legfontosabb újítása az volt, hogy a nehézkes mezopotámiai ékírás helyett feltalálták a mindössze huszonkét jelből álló betűírást. Egy kiejtett hang egy betűnek felelt meg. Ezzel a legtöbb nyelv bármilyen szövegét le lehetett írni. A föníciaiaktól először a zsidók vették át a betűírást, azután pedig a görögök. Az addig csak mássalhangzóból álló ábécét kiegészítették öt magánhangzóval, ezzel a betűírás már valamennyi nyelv rögzítésére alkalmassá vált. A görögöktől a rómaiak tanulták el ezt az írást, ezért nevezzük a rómaiak nyelvéről, a latinról, latin betűknek a mi írásunk jeleit.
