Görög-Római társadalom Flashcards
Görög társadalom
A királyság megszünésével arisztokratikus köztársaság alakult ki mely élén arkhónok álltak. Az arkhóni tisztséget csak arisztokraták tölthették be.Az arisztokratikus köztársaság nem biztsított politikai jogot a démosz számára így a megazdagodott iparosoknak és kereskedőknek sem.A földművesek jelentősebb csoportjai továbbra is nehéz helyzetben éltek és az adósrabszolgaság réme fenyegette őket.Így a démosz módosabb és szegényebb rétegei is szembekerültek az arisztokráciával.Ennek a helyzetnek a megoldására több ember is törekedett. Pl:Drakón(törvények írásba foglalása),Szolón(eltörölte az adósrabszolgaságot )
Peiszisztratosz(türannisz rendszere).Ezen intézkedések csak átmeneti megoldás jelentettek a démosz számára.Az igazi áttörést Kleiszthenész reformjai jelentették. Kleiszthenész reformjai a négy hagyományos attikai-jón phülé területi alapon 10 phülére osztotta Attikát, amelyik mindegyike 50 tagot küldhetett a buléba, avagy ötszázak tanácsába, ami minden nap összeült. Minden phülé 3 trittüszre oszlott. Egy trittüsz egy vagy több démoszból állt azok nagyságától függően. A népgyűlésen minden szabad polgár (politész) részt vehetett, választhatóságukat pedig a reform kiszélesítette, csak a legalsó, negyedik vagyoni osztály nem volt választható ekkor a buléba, arkhónok pedig már az első két osztály tagjai lehettek. Az Areioszpagosz számára csak az emberölési ügyek feletti bíráskodás és vallási ügyek maradtak. i. e. 487-től az arkhónokat nem választották, hanem sorsolták, csak a sztratégoszokat és a legfőbb gazdasági tisztviselőket választották továbbra is. Ez a rendszer bizonyos kisebb reformokkal rendkívül stabil maradt és fennált egészen a római időkig.
Római társadalom
Politikai intézmények
Hogyan vált Róma Itália sok városállama közül az ókori világ legerősebb birodalmának központjává? A válasz egy része azon politikai intézményekben rejlik, amelyeket Róma a történelme korai szakaszában épített ki. Terjeszkedése során Róma politikai intézményei stabilnak de egyben alkalmazkodóképesnek is bizonyultak, ami lehetővé tette a különféle népek egyesítését.
A római hagyomány szerint a köztársaság i.e. 509-ben született, amikor nemesek egy csoportja megdöntötte Róma utolsó királyának uralmát. A király helyére a rómaiak két konzult állítottak, akiknek a királyhoz hasonló hatalmuk volt, de hivatali idejük csak egy évig tartott. Mind a két konzulnak volt vétójoga, azaz megakadályozhatta a másik konzul intézkedéseit. Bár a konzuli intézmény végső formáját csak i.e. 300 körül nyerte el, maga a gondolat, hogy meg kell akadályozni bárkit abban, hogy túl nagy hatalomra tegyen szert, már korán megjelent a rómaiak gondolkodásában, és számos római politikai intézmény kialakítására hatott.
A római társadalom két osztályból állt: a patríciusokból, a gazdag elitből és a plebejusokból, az egyszerű emberekből. A politikai intézmények is ezt tükrözték. Kezdetben csak a patríciusok tölthettek be közhivatalt és dönthettek fontos ügyekben. A plebejusok például nem lehettek a római Szenátus tagjai. A Szenátus olyan tanácsadó testület volt, amely maga ugyan nem hozhatott törvényeket, de ajánlásait komolyan vették a konzulok. Ahhoz, hogy egy római polgár szenátor lehessen, előtte politikai tisztséget kellett viselnie, amit a plebejusok nem tehettek. Idővel azonban a plebejusok nagyobb befolyást kaptak a politikai rendszerben
