TA szószedet Flashcards
alávetett gyermeki énállapot
A szabályok követését, mások elvárásait megvalósító alárendelődő magatartás, ami az ún „jó kislányok” és „jó kisfiúk” jellemzője. Az alkalmazkodás negatív formája az az eset, amikor az alárendelődés indokolatlan, nem célszerű, mivel a személy e nélkül is képes lenne boldogulni. A funkcionális énállapot -modell ben a Gyermeki tartomány egyik szeleteként ábrázolják. A JÁTSZMÁKban az ÁLDOZAT szerepbe kerülő személyek sajátja.
Áldozat
A játszmákban előforduló egyik tipikus szerep, amelyben a személy magát elnyomottnak tekinti, képtelennek érzi magát arra, hogy önerőből előbbre jusson, a másoktól kapott lekicsinylést megérdemeltnek véli. Az Alkalmazkodó Gyermeki ÉNÁLLAPOT negatív, ún. ALÁVETETT formáját jeleníti meg, a jellemző életpozíció az „Én nem vagyok OK”, a partnerek vagy üldözik, vagy megmentik. A JÁTSZMÁK DRÁMAHÁROMSZÖGÉben a társas hierarchiának megfelelően az alsó csúcson ábrázolják. A valóban kárt szenvedett áldozatoktól az különbözteti meg, hogy amikor lélektani jelenséget megragadó szakkifejezésként alkalmazzuk, akkor nagy kezdőbetűvel írjuk.
alkalmazkodó gyermeki énállapot
A szülői, illetve társadalmi szabályokhoz és normákhoz való viszonyban – azok követésében, illetve megtagadásában – megjelenő reaktív gyermeki érzés-, gondolat- és viselkedés-együttes. Pozitív formája a túlélés fontos tényezője. Az emberi viselkedéseket osztályozó ún. funkcionális énállapot-modellben ábrázolják, és két formáját különböztetik meg, az ALÁVETETT, ill. LÁZADÓ GYERMEKI ÉNÁLLAPOTot, amelyek lehetnek pozitívak („+”), illetve negatívak („–”) aszerint, hogy az alkalmazkodást segítik vagy hátráltatják.
autonómia
A TA emberképének központi értéke, a személyiségnek a SORSKÖNYV korlátozó befolyása alól felszabadított, érett működése, s ennyiben minden szakszerű segítő beavatkozás– terápia, tanácsadás, nevelés – célja. Az emberi személyiség fejlődését valójában az autonómia kimunkálása jelenti; a viselkedés, a gondolkodás, az érzések felszabadítása a korai sorskönyvi programozás korlátozó, olykor betegítő hatása alól. Nem azonos a másoktól való „függetlenség”-gel, inkább olyan pszichikus állapot, amelyben az érett felnőtt működés sorskönyvi kényszerektől való mentessége fejeződik ki. Berne az autonómia működőképes fennállását három fő képességhez kötötte:
- A torzításoktól mentes valóságszemlélet, a tisztánlátást biztosító tudatosság.
- A helyzetben a problémák előrevivő megoldását kereső, a változási készséget képviselő rugalmasság, a spontaneitás , ami a tranzakciók során az énállapotok közötti szabad választásban ölt testet.
- Az érzelmi nyíltságra, bensőséges kapcsolatokra való készség, azaz az intimitás. A TA különös figyelmet szentel a szakemberek autonómiájának, mint a munkájuk során az egyik legfontosabb hatótényezőnek, amely az eredményesség feltétele, s a személyiségükkel, munkamódjukkal szemben – legalább a kezelés időtartamára – támasztott szakmai követelmény.
életpozíció
Önmagunkra, a másikra és a világra vonatkozó, a KORAI DÖNTÉSek nyomán kialakuló viszonyulási rendszer, pozitív vagy negatív beállítódás. Meghatározó szerepe van a SORSKÖNYV kialakulásában és lefolyásában, amennyiben a korai döntések önbeteljesítő, önigazoló tendenciáját valósítja meg. Jelölésére az Én és Te, „oké–nem oké” (OK+, illetve OK–) képlet terjedt el. Négy fő típust különböztetünk meg:
- • Én OK vagyok, TE OK vagy (jele + +);
- • Én OK vagyok, Te nem vagy OK (jele + –);
- • Én nem vagyok OK, Te OK vagy (jele – +);
- • Én nem vagyok OK, Te nem vagy OK (jele – –).
Ábrázolására a Franklin Ernst által kialakított modell, az OK-KERET használatos. Többen a problémák kezelésére, megoldására képes érettség és ezáltal a gyógyulás ismérvét az OK++ életpozícióban határozzák meg. A szakember hatékonyságának egyik alapfeltétele, hogy pozíciója a klienshez fűződő viszonyában „OK++” legyen. Berne a Sorskönyv című munkájában foglalkozik a háromszemélyes életpozíció elgondolásával is. Chris Davidson fogalmazta újra ezt az aspektust, s abból indult ki, hogy az ÉN–TE reláció mindig egy kontextusban létezik, amelyhez viszonyulnunk kell. Ennek 8 alapformája van:
- Én OK vagyok, Te OK vagy, Ők OK-k (+++)
- Én OK vagyok, Te OK vagy, Ők nem OK-k (++–)
- Én OK vagyok, Te nem vagy OK, Ők nem OK-k (+– –)
- Én OK vagyok, Te nem vagy OK, Ők OK-k (+–+)
- Én nem vagyok OK, Te nem vagy OK, Ők OK-k (– –+)
- Én nem vagyok OK, Te nem vagy OK, Ők nem OK-k (– – –)
- Én nem vagyok OK, Te OK vagy, Ők nem OK-k (–+–)
- Én nem vagyok OK, Te OK vagy, Ők OK-k (–++)
elsőfokú játszma
A JÁTSZMÁK SÚLYOSSÁGI FOKÁt meghatározó besorolásban ez a legenyhébb változat, rejtett célozgatás, ugratás formájában nyilvánul meg, s a konvencionális társasági közegben általában még elfogadott.
énállapot
Berne szerint összefüggő érzés- és tapasztalati minta, amely közvetlenül kapcsolódik a megfelelő magatartási mintázathoz. Három énállapotot, a GYERMEKIt, a FELNŐTTet és a SZÜLŐIt különböztetett meg. Ábrázolásukra az ún. elsőrendű strukturális énállapot -modell , a „3 karika” embléma szolgál. Az énállapotokat struktúra és funkció szerint modellálhatjuk. A struktúra a „mi?”-re – a tartalomra és az eredetre – vonatkozik, és csak következtetni lehet rá. A kommunikáció során a tranzakciókban közvetlenül megfigyelhető és megélhető „hogyan?”-t – a működési módot, a megjelenési formát – a funkcionális modell jeleníti meg. Az intrapszichikus történések feltárásában az első - és másodrendű strukturális modellek használatosak, ezek az énállapotok közötti belső kommunikációt ábrázolják. Az interperszonális aspektus, a külső kommunikációban résztvevő tartományok elemzésére a FUNKCIONÁLIS ÉNÁLLAPOT-MODELL szolgál. Jelölésükre a különböző modellekben az énállapotok megnevezéseinek nagy kezdőbetűit SZ, F, GY alkalmazzuk. Megjelenésük idői sorrendjét a másodrendű modellben a betűk mellé rendelt indexek fejezik ki a PSZICHÉS SZERVEK-ről szóló Berni elgondolás szellemében.
felnőtt énállapot
A jelenben fennálló helyzetekre és problémákra reflektáló őszinte érzések, elgondolások és a hozzájuk kapcsolódó viselkedések tartománya tartalmi, ún. strukturális vonatkozásban. Funkcionális aspektusa, hogy tájékozódik, mérlegel, döntést hoz, cselekszik, tetteiért felelősséget vállal. Az AUTONÓMIA a felnőtt érett ép működésének terméke. Középponti helyet kap mind az ELSŐ- és MÁSODRENDŰ STRUKTURÁLIS ÉNÁLLAPOT-MODELLben (az utóbbiban jele F2), mind pedig a FUNKCIONÁLIS ÉNÁLLAPOT-MODELLben. Szabályozó működésének hatékonysága HATÁRainak optimális rugalmasságán múlik, a különböző lelki zavarokat a TA mint a Felnőtt működés rendellenességét, az ÉNÁLLAPOTOK STRUKTURÁLIS PATOLÓGIÁJÁt írja le, ezek azonosításával az ÉNÁLLAPOT-ELEMZÉS foglalkozik.
feltételes sztrók
Egy speciális tranzakciócsere, a SZTRÓKok cseréjének egyik eleme, lényege a másik ember valamely tulajdonságának vagy tettének elismerése, illetve kritikája. Pozitív, ha az, akiről szó van, kellemesnek és építőnek találja, negatív, ha kínos érzéseket vált ki belőle. Elismerést és kritikát kaphatunk másoktól, és adhatunk mi nekik; ha úgy adódik, kérhetjük ezeket, és olykor önmagunkat is sztrókoljuk. Feltárásához és ábrázolásához az önelemzésre építő SZTRÓKPROFIL módszer használatos.
feltétel nélküli sztrók
Egy speciális tranzakciócsere, a SZTRÓKok cseréjének egyik eleme, lényege a másik létének, egész személyének elismerése, értékelése, a másik lény elfogadásának (negatív esetben az elutasításának) gesztusa. A SZTRÓKÉHSÉG egy életfontosságú szociális szükséglet, mely a sztrókok kapása által elégül ki. Kielégítetlenül maradása alapvető sérüléseket okoz, gyakran indítéka különböző játszmáknak. Kapjuk másoktól, és adjuk nekik és önmagunknak is. A pozitív feltétlen sztrók kifejezése, az ún. sztrókolás fontos szerepet játszik az „OK ++” filozófiát megvalósító szakértő–kliens kapcsolatban, a segítő beavatkozások egyik eljárásként is. Negatív, károsító formája a LEÉRTÉKELÉS.
funkcionális énállapot-modell
A Szülői, Felnőtt és Gyermeki énállapotokat a viselkedési és érintkezési megnyilvánulásaik felől a működésük fogalmi megragadásával leíró modell, amely megkülönböztet a FELNŐTT mellett Irányító-Kontrollál ó, illetve Gondoskodó Szülői működéseket, valamint ALKALMAZKODÓ, LÁZADÓ és SZABAD GYERMEKI viselkedésmódokat. Az alkalmazkodás és a problémamegoldás sikere szempontjából valamennyi Szülői és Gyermeki működésnek egyaránt lehet pozitív és negatív hatása, ezt a modellen a körök „+” és „–” részekre osztása jelzi. Vitatják, hogy van-e a modellnek önálló létjogosultsága, mivel a funkció és a mögöttes állapot elhatárolása olykor fogalmi zavarokat okoz. Ennek jegyében hozta létre Ian Stewart a kizárólag a viselkedéseket tipizáló, önálló VISELKEDÉSMODELLt.
gondoskodó szülői énállapot
Az a viselkedésegyüttes, amikor a SZÜLŐI ÉNÁLLAPOT a gondoskodásban, gondozásban, segítségnyújtásban, a másik személyének, szükségleteinek és törekvéseinek elismerésében, ÉHSÉGeinek kielégítésében, bizalomban és Engedélyekben jut kifejezésre. Pozitív vagy negatív formája attól függ, hogy a másik valódi igényére reagál-e, előreviszi-e annak fejlődését, vagy valójában nincs tekintettel rá, csak saját elképzelései szerint ráerőlteti a törődését. Ábrázolása a FUNKCIONÁLIS ÉNÁLLAPOT-MODELLben történik. Negatív formája a játszmák MEGMENTŐ szerepe, akkor is segít, ha a másik erre nem tart igényt.
gyermeki énállapot
A személyiségnek az a tartománya, amely a visszatérést képviseli olyan magatartási, érzés és gondolkodásformákhoz, amelyeket gyermekkorban használtunk, ahogy akkor a problémákra reagáltunk. A funkcionális énállapot -modell két (illetve három) viselkedésformát, összetevőt különböztet meg. Az Alkalmazkodó Gyermeki énállapotot – amelynek formái az Alávetett , illetve a Lázad ó GYERMEKI –, valamint a Szabad Gyermeki énállapotot. Negatív vagy pozitív jellegük attól függ, hogy támogatják vagy korlátozzák a helyzetek megértését és megoldását.
- SzGy – Szabad Gyermeki
- AGy – Alkalmazkodó Gyermeki – Alávetett: – + /// Lázadó: + –
A MÁSODRENDŰ STRUKTURÁLIS ÉNÁLLAPOT-MODELLben betűjele GY2, ami a gyermekkori tapasztalásokat tároló tartományt jelöli. A modell a Gyermekiben a korai tapasztalatok forrásai mentén három tárhelyet differenciál, megkülönböztetve:
- a Szülőit a Gyermekiben (SZ1): MÁGIKUS SZÜLŐI tartalmak;
- a Felnőttet a Gyermekiben (F1): Kis Professzor; és
- a Gyermekit a Gyermekiben (GY1): Szomatikus , ill. SZENZORIÁLIS
Gyermeki tartomány.
- Szülői a Gyermekiben (Mágikus Szülői) / Sz1
- Felnőtt a Gyermekiben (Kis Professzor) / F1
- Gyermeki a Gyermekiben (Szomatikus Gyermeki) / Gy1
- Gyermeki (Gy2)
Az indexszám a betűjelek mellett a keletkezés sorrendjére utal. Igény esetén a legkorábbi, többek között születés előtti és alatti testi és érzékszervi érzületek, benyomások tárolóhelyeként figyelmbe vesznek egy GY0 szintet is. Ennek működésbe lépését a sorskönyvi problémacsapdáknál fellépő testi tünetek, hirtelen rosszullét, megbetegedés jelzi.
időstrukturálás
Az emberek csoportos vagy páros időtöltésének módja, amely révén kielégítik szociális szükségleteiket, elismeréshez, sztrókhoz jutnak. Berne hatféle módot különböztetett meg. Ezeket az általuk nyerhető sztrókok intenzitása és egyben a tranzakciók kockázatosságának növekvő sorrendje szerint a következőképp osztályozta:
- • visszavonulás,
- • rítus,
- • időtöltés,
- • aktivitás,
- • játszma és
- • intimitás.
időtöltés
Az időstrukturálás egyik formája, amikor a résztvevők kockázatok nélkül konvencionális témákról beszélgetnek, egyszerű sztrókokat cserélnek.
