személyek Flashcards
Batthyány Lajos:
a reformkorban az ellenzék vezetője a felsőtáblán, az Ellenzéki Párt
elnöke, majd az első önálló felelős magyar kormány miniszterelnöke volt. Bár 1848
szeptemberében lemondott, ennek ellenére a szabadságharc utáni megtorlás során őt is
kivégezték (1849. október 6-án Pesten).
Bem József:
a magyar szabadságharc lengyel származású katonatisztje. Sikereit az erdélyi
hadszíntéren aratta 1848 végétől. A szabadságharc után az Oszmán Birodalomba emigrált.
Deák Ferenc:
a reformellenzék egyik vezetője az 1832−1836-os és az 1839−1840-es
országgyűlésen. 1848-ban a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere, később a passzív ellenállás vezéralakja és a kiegyezés (1867) előkészítője.
Ganz Ábrahám:
svájci születésű gyáralapító a reformkorban, öntödéje később hatalmas
cégbirodalommá vált
Görgey Artúr:
honvédtábornok, hadügyminiszter. A tavaszi hadjáratban jelentős sikereket
aratott. 1849. augusztus 13-án a Kossuthtól kapott teljhatalom birtokában letette a fegyvert az
oroszok előtt.
I. Ferenc József:
osztrák császár és magyar király 1848 decemberétől, miután elődjét, V.
Ferdinándot lemondatták. Az utókor joggal kötötte hozzá az önkényuralom kivégzéseit és
elnyomását. A kiegyezés megkötése (1867) és hosszú, 1916-ig tartó uralkodása nyomán a
kortársak jelentős része elfogadta uralkodójának.
József nádor:
I. Ferenc király öccse. Neki köszönhető a Városliget rendezése, a Margit-sziget
parkosítása, a Ludovika (katonai) Akadémia megépítése, védnöksége alatt jött létre a Műszaki
Egyetem elődje. Ő volt a „legmagyarabb Habsburg”.
Julius Haynau:
osztrák tábornok, részt vett az 1848-as itáliai mozgalmak leverésében (itt
nyerte el a „bresciai hiéna” elnevezést). 1849 júniusától a magyarországi császári erők
fővezéreként a szabadságharc leverésének és az utána történő megtorlásoknak az irányítója.
Klapka György:
honvéd főtiszt. Legnagyobb sikereit a tavaszi hadjárat során aratta. A
komáromi várat csak 1849. október 2-án adta át a császári csapatoknak.
Kossuth Lajos:
újságíró, politikus, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, kormányzó-
elnök. Az 1832−1836-os országgyűlésről készített Országgyűlési Tudósításaival vált ismertté.
Később bebörtönözték, kiszabadulása után a Pesti Hírlap főszerkesztője lett. A Védegylet
alapítója. 1847-ben az Ellenzéki nyilatkozat egyik megfogalmazója volt. A szabadságharc
alatt 1848 őszétől az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke. A függetlenség kimondása
után kormányzó-elnökként vezette tovább a szabadságharcot.
Kölcsey Ferenc:
költő és politikus, a Himnusz szerzője. Az 1832−1836-os országgyűlésen az
alsótábla ellenzéki vezére, Szatmár megye követe. Az önkéntes örökváltság tárgyában
megváltozott követutasítás miatt lemondott.
Metternich, Klemens:
államkancellár a Habsburg Birodalomban, akit a konzervativizmus és
a reformellenesség jelképének tartottak. 1848-ban a bécsi forradalom miatt kénytelen volt
lemondani.
Petőfi Sándor:
költő, a márciusi ifjak vezetője. A nemzetőrség tagja volt, majd Bem József
tábornok segédtisztje. Az 1849. július 31-i segesvári csatában valószínűleg életét vesztette.
Széchenyi István:
a „legnagyobb magyar”, politikus, író, a Batthyány-kormány közlekedési
minisztere. Programadó műve, a Hitel 1830-as megjelenését tartjuk a reformkor kezdetének.
Számos gyakorlati alkotás (például a Magyar Tudományos Akadémia, a Lánchíd) kötődik
nevéhez.
Wesselényi Miklós:
erdélyi arisztokrata, a magyar országgyűlés felsőtáblájának vezére,
Széchenyi István barátja. Egy beszéde miatt perbe fogták, s az elítéléstől még az 1838-as
árvíz alatti hősiességének híre sem mentette meg.
