Jelentésadási tudat Flashcards
Fokozott jelentésadási tudat
A v. sz. valamiképpen közli, hogy nem meghatározott jelentésű képeket exponálunk, hanem foltokat, s neki kell jelentést adnia (célzást tesz erre; hangsúlyozza a jelentésadás élményét)
Csak akkor jelöljük, ha halmozottan fordul elő egy táblán, vagy tendenciaszerűen három-négy táblán. Minden esetben külön jelöljük azonban a jelentésadási tudat hangsúlyozását.
Például :
„Ez lehetne…”,
„Jóakarattal lehetne…”,
„Sok minden lehet, talán…”
„Persze az emberi találékonyságra van bízva, hogy mi ez”
„Érdekes festményeket lehet csinálni, amelyek sok mindenre hasonlítanak Ez is olyan”
Jelentéstudat (Bedeutung-reakció)
A v. sz. úgy fogja fel a feladatot, hogy az exponált képnek egy meghatározott jelentése van, s erre rá kell jönnie, ezt kell kitalálnia. Válaszainak megformálásával és egész viselkedésével kifejezi, hogy a kép egyjelentésű. Ebben nem kételkedik.
Enyhébb formájában a válasznak az az élményszínezete, hogy a képeknek meghatározott jelentésük van. A megerősítést kereső kérdések árulják el a Jelentéstudatot!
Példák:
I. „Madár” (leteszi a képet) - És még? - kérdezi a v. v. „Madár, mondtam már, hogy madár!” (Leteszi)
IV. „Tessék megmondani, hogy micsoda, én nem tudom megállapítani.”
V. „Ugye majd ha befejeztük, felvilágosít és megmondja minden képről, hogy mi van rajta?”
VI. „És mikor tetszik megmondani, hogy eltaláltam-e?”
IV. Cipő, ugye az?
Infantilis jelentéstudat
A v. sz. tudja, hogy az exponált képre több választ is lehet adni, de azt hiszi, hogy ezek között van egy jó megoldás.
A kép változatos asszociációs folyamatot indít el. A v. sz. annyi választ ad, ahány asszociációja felbukkan.
DE az a tudatélmény kíséri, hogy a sok válasz közül csak egy jó van.
Jelölése: Inf. Bed.
Példák:
(l)Kutyához hasonlít, meg disznóhoz is
Itt egy lepke van rajta .Meg egy ház is van. Vagy nem, hát mire?
Szubjekt-kritika
A v. sz. önmagát kritizálja; úgy érzi, hogy válasza nem jó, s ezért önmagát hibáztatja.
Példák:
IV. Lepke lesz, de úgy látszik, ezekhez a rajzokhoz nem értek.
III. Két ember. Mást nem látok, azelőtt jobban fogott az agyam, most már kezdek felejteni .
X. Ez is két bogár. A többivel az a baj, hogy nem jó a szemüvegem .
Objekt-kritika
A v. sz. nem önmagát, hanem a képet bírálja. Jelentést ad a foltnak, de ugyanakkor kifejezésre juttatja, hogy ez a jelentés a folt formai sajátsága folytán nem egészen megfelelő.
Az Objekt-kritika könnyen összetéveszthető más különleges reakciókkal-
Kritériumai:
Az Objekt-kritika a válaszra vonatkozik.
\A csak a táblára vonatkozó megállapítás nem ebbe a csoportba tartozik, hanem lehet Értékelő reakció („Ez a rész csúnya”, „Nem szép”), Ütközés („Ez itt értelmetlen”) vagy Leírás („Itt egy lefelé futó vonal van, csak úgy odarajzolták”). \
Az Objekt-kritika főként a formaelemekre vonatkozik.
Objekt-kritika ha a v. sz. azt fejezi ki, hogy a szín és a tartalom nem illik össze, például a IX. táblán c pozícióban (1) „Bálna, de más színben”.
\ A színelem kritikája lehet Színhívás, például „Ha zöld lenne, levél lenne”, lehet Színkritika, például „Ez a kék, meg ez a piros nem illik össze”, esetleg Ütközés.\
Példák:
II. (1) Test belseje, ez a csont (4) tartja. Csak nem úgy rajzolták, ahogy kell.
VIII. Címerhez is hasonlít, bár nem jó, mert békát és kígyót nem tesznek címerre.
VII. (1,2) Két kis kölyökkutya. De hogy hasonlíthatnak kutyára ekkora fejjel?
Színkritika
A színek, ill. színárnyalatok viszonyára, összhangjára vonatkozó kritikai megjegyzés.
Kritériumai:
a válaszban több színnek vagy színárnyalatnak kell szerepelnie
(„Ez a piros zavar” – nem Színkritika, hanem Színütközés)
a színek, ill. színárnyalatok viszonyáról van szó, s nem szín és tartalom egybevetéséről.
(„Ez béka, csak kékre van festve, pedig a béka zöld” – nem Színkritika, hanem Objekt-kritika)
ha a v.sz. színeket vet egybe, akkor mindegy, hogy pozitív vagy negatív a megjegyzés
„A piros és a sárga szép összhangban van.” – ugyanúgy Színkritika
Pl: X. (3) „Ez a felső szürke nem illik a képbe a szép kék, zöld, piros és sárga mellett”
Vagy-vagy válasz
Egyazon táblán, egyazon pozícióban és látószögben több választ ad
ezeket vagy kötőszóval kapcsolja össze, kihangsúlyozza, hogy nagyjából egyenértékű, egy kategóriába tartozó jelentéseket mond, amelyek között választani lehet
a Vagy-gyal összekapcsolt válaszoknál mindkét választ külön jelöljük, és külön sorszámmal látjuk el.
Kérdő reakció
A v.sz. kérdő alakban adja válaszát.
Szabályszerűen jelöljük, és az ötödik oszlopban feltüntetjük: Kérdő reakció.
„Cipő?”
„Faág?”
Tagadó reakció
A v.sz. a választ negatív formában fogalmazza meg.
Szabályszerűen jelöljük, és az ötödik oszlopban: Tagadó reakció.
”Állat nem lehet”
” Nem hiszem, hogy máj. Hegynek nem hegy.”
Annullálás
A v.sz. a megfogalmazott választ utólag visszavonja, hatálytalanítja.
Állító alakban fogalmazza meg (ellentétben a tagadó reakcióval) majd meggondolja magát, érvénytelennek nyilvánítja az adott jelentést.
A választ szabályszerűen jelöljük, és az V. oszlopba kerül az Annullálás
”Úgy néz ki, mint egy bőregér. Majdnem úgy. De nem az. „
” Lökhajtásos repülőgép. Tévesen mondtam, nem az. Egy síkság inkább.”
Bizonytalanság
A v.sz. az egész vizsgálat folyamán habozik, bizonytalankodik, s ez egyes válaszoknál különösen pregnánsnak mutatkozik.
Kritériumai:
Jelentéstudat. Ez a Bizonytalanság egyik fő forrása. A v. sz. úgy érzi, hogy hiába lát madarat, nyulat, lepkét, nem biztos, hogy eltalálta az igazi jelentést.
Az így keletkező bizonytalanságnak a jegyeit (Vagy-vagy, Kérdő, Tagadó reakció) halmozottan adja.
A bizonytalanság nem oldódik fel. Hiába vesz észre újabb jelentést, ebben sem biztos.
Tehetetlenség
A v. sz. mond egy választ, de már közben, vagy rögtön a megfogalmazás után úgy érzi, hogy a válasz rossz. Korrigálni szeretné, de nem tudja, s végül megmarad a rossznak tartott – objektíve esetleg kifogástalan - jelentésnél.
Kritériuma:
A tehetetlen korrekciós igény. Ehhez járul a bizonytalanság, habozás, zavar, s ennek olyan jegyei, mint az Objekt-kritika és a Szubjekt-kritika. A korrekciós igény különíti el a Bizonytalanságtól; a habozás, a zavar pedig az Annullációtól, amelyben a korrekciós igény a válasz hatálytalanításához vezet.
Unbestimmt-reakció (meghatározhatatlan, életlen formák)
A v. sz. azt juttatja kifejezésre, hogy életlen, bizonytalan formát lát, nem pontosan azt, amit a tartalom kifejez, csak olyasfélét. Ez a kiegészítés legtöbbször kizárólag verbális.
“Röntgenszerű dolog”
Elhomályosodás
A v. sz. kifejezésre juttatja azt az élményét, hogy a foltban látott forma elhomályosodik, eltűnik, elmosódik.
Inkomptenecia
A Szubjektív reakciótól eltérően az illetéktelenség kifejezése.
A v. sz. úgy érzi hogy a jelentésadáshoz szakértelem, hozzáértés szükséges. A válaszban megfogalmazódik a feladat alóli kibújás, a feladathelyzet elkerülése. Az elégtelenség élménye nem kapcsolódik az elkerülő attitűdhöz.
Példák:
„Erre csak szakértő illetékes, hogy választ adjon.”
„Nem én vagyok az illetékes ennek a megválaszolására.”
„Válaszolja meg az, aki érti ezeket.”
