büntetőjog Flashcards
- tétel A törvényesség elve, az analógia alkalmazásának tilalma.
I. FEJEZET
ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK
A törvényesség elve
- § (1) Az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet – a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével – törvény az elkövetés idején büntetni rendelt.
(2) Bűncselekmény elkövetése miatt nem lehet olyan büntetést kiszabni vagy intézkedést alkalmazni, amelyről törvény az elkövetés – vagy a 2. § (2) bekezdés alkalmazása esetén az elbírálás – idején nem rendelkezett.
A büntetőjog fogalma
A büntetőjogot három olyan oszlop építi fel, ami egymás nélkül nem tudná megtartani a társadalmi biztonság egyensúlyát. Mindhárom területre óriási szükség van és egyik sem lehet működőképes a másik nélkül. A büntetőjog fogalmának első oszlopa az anyagi büntetőjog, ami meghatározza, hogy mit kell bűncselekménynek tekinteni, illetve ezekhez milyen büntetést csatol a törvény. A másik terület a büntetőeljárási jog, amely az eljárás kereteit és részletszabályait adja meg. A harmadik pedig a büntetés-végrehajtási jog, amely szabályozza és összefogja az állami szervek által kiszabott büntetéseket és intézkedéseket.
A modern büntetőjog kialakulása
A jelenlegi büntetőjogi szabályozás kalandos fordulatokkal jutott el a ma ismert, hatályos formájába. Az adott kor büntetőpolitikai nézetei nagymértékben befolyásolták a jogalkotói tevékenységet. Az első nagyobb változást a 18. század végi felvilágosodás hozta el, amikor megfogalmazódott a kínvallatás megszüntetésének és a halálbüntetés korlátozásának gondolata.
Az első magyar büntető törvénykönyv javaslata latin nyelven 1795-ben látott napvilágot. Ez azonban teljesen át volt itatva a régi feudális berendezkedés szemléletével, ami a törvény előtt nem biztosított egyenlőséget az embereknek. Az 1843-ban született javaslat egyre inkább haladónak számító eszméit az Országgyűlés nem fogadta el, azonban a későbbi jogalkotás vonalán felfedezhető a halálbüntetés korlátozásának és a testi fenyítések megszüntetésének gondolata.
A szabadságharc bukása után 1878-ban hatályba lépett a megalkotójáról, Csemegi Károlyról elnevezett Csemegi-kódex, amelynek különlegessége abban mutatkozott meg, hogy igyekezett felszámolni a feudalizmus nyomaként megmaradt törvény előtti egyenlőtlenséget. A Horthy-korszak jogalkotására az volt jellemző, hogy az első és második büntető novellát követően egyes bűncselekményeket kiemelten súlyos büntetéssel sújtott. Ilyennek számított például az állam elleni szervezkedés, mozgalmak szervezése vagy az ezekben való részvétel.
A második világháború sokkolta a jogalkotás területét is, amely igyekezett megfelelő súlyú szabályozással reagálni a háborús és népellenes bűncselekményekre. Az egymást követő viharos korszakok azt eredményezték, hogy nem tudott kiformálódni egy bírói gyakorlaton alapuló büntetőjogi törvény. Az 1950. évi II. törvény “A Büntetőtörvénykönyv Általános Részéről” átmeneti megoldásként szerepelt.
1961 egy valódi szocialista szellemiségű törvénykönyv hatályba lépését hozta el, majd megszületett az 1978. évi Btk. A mai hatályos Büntető Törvénykönyv megjelenését szinte megszámlálhatatlan módosítás előzte meg, amelyek egy hosszas, új bűnözési formákra és a felgyorsult tudományos fejlődésre reagáló munkafolyamat nyomait őrzik.
A 2012. évi C. törvény modern szabályozási rendszere figyelembe veszi a büntetőjogi alapelvek sorát, illetve az Európai Unióba történő csatlakozással járó kötelező jogharmonizációs szempontokat is.
A büntetőjog legfőbb alapelvei
Egy luxus kivitelezésű, tökéletes karóra alkalmatlan lenne a használatra, ha nem lennének rajta számok, jelzések. Mert hiába az aprólékos, gondosan létrehozott szerkezet, ha nincs mihez viszonyítani. A büntetőjog alapelvei ugyanilyen fontos szerepet töltenek be a jogrendszerben. Egyfelől segítenek értelmezni a törvény rendelkezéseit, másfelől kipótolják a bírósági gyakorlatban felmerülő joghézagokat.
A büntetőjog alapelveit nem találjuk meg hiánytalanul a hatályos Büntető Törvénykönyvben, a jogtudomány nevezi meg őket. Ebből az egyszerű tényből is látszik, hogy bár a jogszabályok gyűjteménye bárki számára szabadon megismerhető, ettől még nem biztos, hogy megértik az összefüggéseket.
Ne vesztegesse az értékes időt arra, hogy megpróbálja egyedül kibogozni a törvényi szabályozásokat, irodánk munkatársai azonnali és profi segítséget nyújtanak Önnek!
A büntetőjog felépítésének általános ismerete azonban megmutatja, hol akadt el, ezért hatalmas előnyre tesz szert, ha velünk tart cikkünk további részében. Az ügyek kimenetelének egyik legmeghatározóbb tényezője ugyanis az idő, ezért célirányosan teheti fel kérdéseit az esetét illetően.
A büntetőjog alapelvei között találunk olyanokat, amelyek általánosságban, az egész jogrendszerre vonatkoznak. Ilyen például az emberi méltóság és a jogegyenlőség elve. A többi alapelv azért speciális, mert csak a büntetőjog területére vonatkoznak:
törvényesség elve
humanizmus elve
tettfelelősség elve
bűnösségen alapuló felelősség elve
arányosság elve
szubszidiaritás elve
kétszeres értékelés tilalma.
Néhány mondatban érdemes áttekinteni, mit is jelentenek ezek a kifejezések a gyakorlatban.
Törvényesség elve
Az alapelv garantálja a büntetőjogi gyakorlatban, hogy csak azt a cselekményt lehet bűncselekménynek tekinteni, amit a törvény már az elkövetés előtt annak nyilvánított. A visszaható hatály ilyen formában történő tilalma a jogrendszer kiszámíthatóságát és a jogbiztonságot szolgálja.
A törvényesség elvének másik oldala, hogy az elkövetővel szemben csak olyan büntetést lehet kiszabni, amit a törvény már a bűncselekmény elkövetése előtt rögzített. Ez azt jelenti, hogy utólag nem lehet tetszés szerint meghatározni egy adott bűncselekményhez tartozó büntetési tétel mértékét. Vannak olyan bűncselekmények, amelyek szinte sokkolják a társadalmat, és a többség a súlyosabb büntetést látja “igazságosnak”. A törvény azonban előre meghatározza az egyes cselekményekhez tartozó, maximálisan kiszabható büntetéseket, a súlyosabb értékelést eredményező úgynevezett minősítő körülmények megnevezésével együtt.
Humanizmus elve
Jelentős lépésként értékelhetjük a halálbüntetés és a kínzások, testcsonkító büntetések eltörlését, ami ennek az alapelvnek a sarokköve. A humanizmus jelentése és tartalma az emberi méltóság megőrzése. A büntetőjogi eljárásokban különös jelentőséggel bír, az alapelv a hatóságot is kötelezi az emberi méltóság tiszteletben tartására.
Tettfelelősség elve
Képzeljünk el egy olyan büntetőjogi rendszert, ami az alapján marasztal el valakit, hogy milyen személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal rendelkezik. Nekünk csupán a képzeletünk formálhat meg egy ilyen világot, régen viszont valóságos és elfogadott volt ez a nézet. Egy személy társadalomra veszélyességét azonban nem lehet előre megbecsülni, majd ez alapján megbüntetni. A hatályos, modern büntetőjogi szabályozás ragaszkodik a tettfelelősség elvének érvényesítéséhez, ami azt jelenti, hogy a felelősségrevonás alapja kizárólag egy múltban elkövetett bűncselekmény lehet.
A bűnösségen alapuló felelősség elve
Az alapelv értelmében nem lehet olyan cselekményt büntetni, amit valaki vétlenül okozott. Tehát csakis olyan elkövetési magatartás büntethető, amit bűnösen okoztak. Az alapelv alkalmazásához szükséges, hogy tisztában legyünk azzal, mit is jelent a bűnösség. A jogtudomány a bűnösséget úgy határozza meg, mint a szándékosság vagy gondatlanság formájában megnyilvánuló aktuális pszichés viszonyt. Létezik úgynevezett egyenes szándék, amely szerint az elkövető előre látja cselekménye következményeit és kifejezetten kívánja azok bekövetkezését. Az eshetőleges szándékkal elkövetett bűncselekménynél előre látja ugyan a cselekmény következményeit, de azokba belenyugszik.
A bűnösség fogalmában találjuk a gondatlanság kifejezést is, amely történhet tudatos formában. Ekkor az elkövető előre látja cselekménye lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Hanyag gondatlanság pedig akkor valósul meg, amikor az elkövető azért nem látja előre magatartásának következményeit, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta.
Arányosság elve
Még laikus szemmel is belátható, hogy nem minden bűncselekmény egyforma súlyú. Azaz nem ugyanazt a büntetést szabja ki a bíróság minden esetben. A különféle bűncselekmények eltérő mértékben jelentenek veszélyt a társadalomra, így megfogalmazódott az arányosság elve, mely szerint a büntetésnek arányosnak kell lennie az elkövetett bűncselekménnyel. Az alapelv szorosan kapcsolódik az alapjogok védelméhez, ugyanis meghatározza, hogy az állam milyen mértékben korlátozhatja az elkövető szabadságát, emberi jogait.
Szubszidiaritás elve
Egy ideálisan működő társadalomban az emberek önként betartják a törvény rendelkezéseit és szabálykövetők. Habár a társadalom működése korántsem nevezhető ideálisnak, a cél mégis az, hogy az erkölcsi normák az elérhető legenyhébb büntetőjogi eszközökkel is fenntarthatóak legyenek. A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy a büntetőjog ne elsődleges eszközként, hanem úgynevezett kisegítő jelleggel legyen jelen a társadalmi életben.
Kétszeres értékelés tilalma
Az alapelv egyfelől rögzíti, hogy ugyanazon bűncselekmény miatt nem lehet az elkövetőt kétszer megbüntetni. Másrészt a bíróságot is kötelezi, hogy ugyanazt a tényt nem értékelheti kétszer a büntetés kiszabása esetén.
Analógia: valamely emberi magatartást a jogszabály nem szabályoz, csak egy hozzá hasonló magatartást. A jogalkalmazó viszont az erre vonatkozó szabályt alkalmazza a nem szabályozott, de hozzá hasonló magatartásra. A jogalkotó úgy találja, hogy joghézaggal áll szemben, és ezt ki kell töltenie. A joghézagot kitöltő valódi kiterjesztő értelmezés nem más, mint analógia, amikor is a jogalkotó akarata nem terjed ki a kérdéses életviszony szabályozására, ezért a büntetőjogban az alkalmazása tilos. A nullum crimen sine lege elve megköveteli a bűncselekménnyé nyilvánított emberi magatartás pontos meghatározását, amelyen túlmenni a jogalkalmazásnak nem megengedett (az újabb irodalomban van olyan nézet, hogy megengedhető az analógia, ha az elkövető javát szolgálja, amikor is az a büntethetőség, illetve az a büntetőjogi szankciók korlátozásához vezet.)
- A bűncselekmény törvényi fogalma. A társadalomra veszélyesség. A bűntett és a vétség.
Btk. 4. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.
(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.
A bűncselekmény fogalma, fogalmi elemei:
1.) Cselekmény: a törvény különös részében meghatározott törvényi tényállásba (például csalás Btk. 373. §) megjelölt magatartás, amely megvalósítható aktív magatartással (tevéssel), illetve nem-tevéssel, mulasztással.
2.) Bűnösség: a.) szándékos valamint a b.) gondatlan elkövetést jelenti, továbbá magában foglalja a szándékon túli eredményt is.
3.) Társadalomra veszélyesség.
- § A bűncselekmény bűntett vagy vétség. Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre e törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, minden más bűncselekmény vétség.
8.
- § Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek).
- § (1) Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.
(2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.
(3) Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
- § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
(3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.
