1.2 Az élet jellemzői (tk. 15-17) Flashcards
Belső egység és rendezettség
Az élőlény mint fizikai rendszer, nagyfokú rendezettséggel bír (meghatározott, fajra jellemző testfelépítés és életműködés), szemben az élettelen fizikai rendszerekkel, amikre nagyfokú rendezetlenség és a rendezetlenség (entrópia) irányába végbemenő (spontán, “maguktól végbemenő”) folyamatok jellemzők. (Ez persze nem jelenti azt, hogy az élőlényekben nem mennek végbe spontán folyamatok.)
Anyagcsere és homeosztázis
Az élőlény anyagokat vesz fel (pl. vizet és tápanyagokat) a környezetből, azokat átalakítja és beépíti testébe vagy lebontással energiát nyer belőlük életműködéseihez. A felesleges anyagok és bomlástermékek pedig leadásra kerülnek. Az anyagcsere folyamán fontos fenntartani a homeosztázist, ami a belső egységet, az élőlény viszonylagos belső állandóságát jelenti a belső környezet szabályozása által.
Alkalmazkodás (kapcs.: homeosztázis)
Az élőlény folyamatosan adaptálódik (alkalmazkodik) környezetéhez. Erre azért van szükség, mert a környezet is folyamatosan változik (pl. hidegben libabőrösek leszünk, beindulnak az intenzív hőfogó és -termelő folyamatok, pl. vacogás, hajszálerek összehúzódása a bőrünkben). Az alkalmazkodás során sem borulhat fel a homeosztázis, különben az élőlény kritikus állapotba kerülhet (pl. magy szárazságban kiszáradás) és meghalhat.
Ingerlékenység (alkalmazkodás feltétele)
Az élőlény felfogja a külső és a belső környezetből származó ingereket (pl. érzékszervei és idegrendszere segítségével) és azokra válaszol úgy, hogy minél inkább megőrizze homeosztázisát (belső egyensúlyát).
Biológiai óra
Időzítő és irányító hormonális és idegi mechanizmusok, melyek az életciklusokért (pl. alvás-ébrenlét ciklus, menstruációs ciklus) felelősek. A legjelentősebb a 24 órás cirkadián ritmus, ami az élőlények napi fiziológiai és viselkedésbeli ciklusosságát jelenti. Pl. este elálmosodunk, délben éhesek vagyunk, reggel más hormonok szintje magasabb a vérben az esti állapothoz képest, és a testhőmérséklet is periódikusan változik.
Tobozmirigy (biológia óra)
Egy borsó nagyságú képlet, belső elválasztású mirigyként funkcionál a központi idegrendszerben, vagyis váladékait (hormonokat) közvetlen a véráramba üríti. Legfontosabb hormonja a melatonin (,,alváshormon”), ami sötétben termelődik, álmosságot okoz és növeli az álomalvás (REM-fázis) hosszát, alvászavaros állapotban gyógyszerként adható. A tobozmirigy melatonin termelő aktivitása - ami a szemünkbe jutó fénymennyiségtől függ - az ember cirkadián ritmusát befolyásolja. Amikor több időzónát átrepülünk néhány óra alatt, cirkadián ritmusunk könnyen felborul, hisz a melatonintermelés a nappalok-éjjelek változásától függ, biológiai óránk pedig nem lesz szinkronban a célállomás helyi idejével, mivel a nappali világosság és az éjjeli sötétség váltakozása eltér attól, amihez testünk hozzászokott. Ezt nevezik időzóna betegségnek (jet lag).
Mozgás
Lehet aktív mozgás, ha az élőlény saját energiáit mozgósítja (általában ATP-t bont) ennek véghezvitelébe vagy passzív mozgás, ha a környezet által mozog (pl. plankton vagy virágpollen sodródása a vízben).
A mozgás másféle csoportosításai
- helyváltoztató (pl. állat elfut)
vagy - helyzetváltoztató (pl. növény a nap felé fordul)
Illetve az élőlény teljes testével mozoghat, vagy a mozgás a szervezeten/sejten belül zajlik le.
Fejlődés, növekedés, öregedés, halandóság
Az élőlény növekedése (mennyiségbeli gyarapodása) élete elején jellemző, ekkor az ANABOLIKUS (felépítő) FOLYAMATAI dominálnak a lebontókkal szemben. Ezután bekövetkezik egy stagnálási időszak (a felépítő és lebontó folyamatok egyensúlya), majd a KATABOLIKUS (lebontó) FOLYAMATOK túlsúlyba jutásával és az élőlény sérüléseinek köszönhetően, bekövetkezik az élőlény öregedése, melynek végén természetes halállal meghal. Egy élőlény sem lehet örökéletű, azonban az élet időtartama befolyásolható.
Szaporodás és öröklődés, evolúció
A szaporodás fogalma, hogy az élőlény magához hasonló utódokat hoz létre. Célja, hogy fennmaradjon a faj. Ez tehát a FAJFENNTARTÓ ÉLETTEVÉKENYSÉG, mely mellett vannak még LÉTFENNTARTÓ TEVÉKENYSÉGEK is, pl. táplálkozás, menekülés stb.
Szaporodás típusai
- ivartalan: pl. egysejtűek osztódása, növények spórás vagy vegetatív szervekkel történő szaporodása
- ivaros: célja mindig a génkeveredés, ezáltal pedig a genetikai diverzitás (változatosság, sokszínűség) növelése. Ez a sokszínűség teret ad az öröklődő változatosságnak (a különböző geno- és fenotípusoknak). Minél sokszínűbb egy faj genetikai állománya, annál ellenállóbb a környezeti változásokkal szemben, annál életképesebb evolúciós értelmében. Az ivaros szaporodás megnyilvánulási formái többfélék: magasabb rendűeknél (pl. állatok, növények) két ivarsejt találkozásában nyilvánul meg, baktériumoknál pedig ideiglenesen plazmahíd jön létre két egyed között, a hídon keresztül DNS-csere történik.
Szaporodás és öröklődés közötti összefüggés
Az élőlény felépítését és működését kódoló információ az örökítőanyagban (DNS) tárolódik. Ez az örökítőanyag IVARTALAN SZAPORODÁSNÁL - amennyiben nem történik kijavítatlan mutáció - változatlanul adódik tovább az utódsejtekbe, ivaros szaporodás esetén pedig az ivarsejtekből létrejövő zigóta DNS-e a két ivarsejt genetikai állományának, vagyis a szülői génállománynak összessége lesz. A DNS az egyes nemzedékeken át a továbböröklődő mutációk következtében kismértékben változhat. Ez és az ivaros szaporodással létrejövő új változatok a biológiai evolúció (az élővilág folyamatos változása) alapjai, mely nagyon fontos az élők hosszútávú alkalmazkodásában (fajszintű alkalmazkodás).
Sejtciklus
A sejt élete szintjén megjelenő körfolyamat, mely az osztódási és az interfázis (egyéb életműködések, G1 - S - G2 fátisok) között váltakozik.
