Wilber/<3/i szintek Flashcards
W0
Prenatális / születés előtti /, perinatális / születés körüli / differenciálatlan ősmátrix szint
Fogantatástól a születésig
Preperszonális
Stanislav Grof BPM-I.: jó vagy rossz anyaméh, időtlen, feszültség nélküli állapota; BPM-II.: Nincs kiút, a tökéletes kilátástalanság és reménytelenség; BPM-III: a titáni küzdelem élménye; BPM-IV: kijutás a fényre
A születés erős trauma, mély, tudattalan lenyomatot hagynak a pszichében
Intelligens és kompetens magzat / rendelkezik értelemmel, képes érezni, figyelni, tanulni, emlékezni, kommunikálni /
Biokémiai szocializációs folyamat / a magzat átérzi az anya állapotait, egységben van vele /
0. fordulópont: Indentifikáció - Azonosulás az anyaméhvel, Differenciálódás - Születési trauma, Integráció - A magzat független az anyaméhtől
Egészséges fejlődés eredménye: Megszületés a fizikai világba
Egészségtelen fejlődés eredménye: Perinatális patológia
Terápia: Pszichedelikus, rebirthing, születésélmény
W1
Fizikai szenzoros szint
A testi én kialakulása
0-1 év
Infravörös
Spiráldinamika: Bézs
Preperszonális
Fizikai: Feladat a test, a test mozgatása és a mozgás feletti uralom megszerzése Szenzoros: Érzékszervi érzékelés kialakulása, az érzékelések, észlelések kapcsolódnak a modalitáshoz / csak a fül hall, csak a szem lát /, az érzékletek egymással való összekapcsolása
Reflexsémák gyakorlása, reflex kontroll, reflex koordináció
Anyagi természetű én / Jean Piaget /, annyira azonosul a szenzomotorso világgal, hogy nem képes különbséget tenni a külső és saját belső világa között / differenciálatlan egység állapota /
Elsődleges autizmus, elsődleges nárcizmus, oceanisztikus
Fizikai énhatárok kialakulása, kezdetleges fizikai énérzet, testérzet, testkép, az ego első rétege
1. fordulópont: Indentifikáció - Azonosulás a fizioszférával, a szenzomotoros anyagi világgal Differenciálódás - Testi kikelés az anyagi világból, Integráció - Az egyén testileg már különállónak érzékeli magát a külvilágtól
Én-identitás: Fiziocentrikus - anyagi én
Védekező mechanizmusa: Projektív identifikáció / kivetíti az érzelmet, majd megnézi, hogy a másik mit kezd vele, és azzal a viselkedésmintával azonosul /
Egészséges fejlődés eredménye: Reflex kontroll, reflex koordináció, mozgás feletti uralom, modális percepció, testi énhatárok és testkép kialakulása, testérzetek tudatosítása, a testi én kialakulása / ego 1.rétege /
Egészségtelen fejlődés eredménye: Patológia - pszichózis, súlyos testkép zavarok, skizoaffektív zavarok / skizofrénia és a depresszió tünetei kevedenek /
Terápia: intenzív, megnyugtató, fiziológiai, bodywork, pszichiátriai gyógyszeres kezelés
W2
Fantazmikus-érzelmi szint
Az érzelmi én kialakulása
1-3 év
Magenta
Spiráldinamika: Lila
Preperszonális
Interszubjektivitás / nem csak a kisgyermeknek van szubjektív világa, hanem a rajta kívül álló személynek is / korszaka, a gyermek elkezd kapcsolódni a külvilággal, elindul az anyával az érzelmi kapcsolat és kötődés
Kezdetben érzelmi egységben, szimbiózisban az anyával, környezetével, nem önző, hanem képtelen önmagára gondolni, egocentrikus
Léte egybeolvad a külső és belső bioszférával
Margaret Mahler: 15-24 hónapos kor - Pszichológiai születés, Szeparációs-individuációs folyamat
Különálló érzelmi, érző lény, a kisgyermek kikel a szimbiózisból, képessé válik az anyától való eltávolodásra, autonómia kezdete, visszatér folyamatosan az anyához, érzelmi tankolás, kialakul a kötődés
Daniel Stern: Hangolás és tükrözés
Érzelmek impulzívan, szabadon jelennek meg, minden metakommunikációs jelzést vesznek, a gyermek a tükrözésből tanulja meg érzelmileg magát, reális tükrözés, összhangban a kisgyermek megéléseivel
Dackorszak kezdete, őstörés / Bálint Mihály /, kiszakadás a szimbiózisból, megérkezés a szamszárába, létrejön bennünk a hasadás, érzelmileg különállóak vagyunk
Érzelmi határok kialakulása, az ego 2. rétege
2. fordulópont: Indentifikáció - Azonosulás a külső bioszférával és vitális-érzelmi szférával, Differenciálódás - Érzelmi kikelés, Integráció - Testileg és érzelmileg és különállónak érzi magát a külvilágtól
Én-identitás: Biocentrikus, ökocentrikus
Védekező mechanizmusai: Először egybeolvadás, majd hasítás, eredménye idealizálás, devalválás
Egészséges fejlődés eredménye: Pszichológia születés, érzelmi leválás, érzelmi határok és a szubjektív énérzet / szelférzet / kialakulása, az érzelmi én kialakulása / az ego 2.rétege /
Egészségtelen fejlődés eredménye: Elakadás - Alapzavar / az alap kapcsolati minta eleve sérült /, Patológia - Személyiségzavarok / nárcisztikus, borderline, hisztériás, pszichopata /, súlyos pszichoszomatikus zavarok
Terápia: Struktúraépítő technikák / KIP alapfok, hossz távú, stabil, következetes kapcsolat, bodywork /
W3
Leképező-reprezentációs elme szintje
Gondolkodó/mentális én kialakulása
3-6 év
Piros
Spiráldinamika: Piros
Perszonális
Beszéd megjelenésével kezdődik
A gondolokodás szimbólikus tevékenység, valami nem jelenlévőnek a belső képi megjelenítése, leképezése, reprezentációja
A gondolkodás szoros kapcsolatban áll a nyelvvel, a beszéddel és a cselekvéssel
A leképező elme képeket, szimbólumokat, fogalmakat tartalmaz
Felbukkannak a fogalmak
A mentális/fogalmi én akkor jelenik meg, amikor a fogalmak megjelennek a tudatosságban
Az én azonosul a fogalmi elmével, belép a nylev világába
Kialakul a gyerekben a hiedelem, hogy egy különálló én, megszilárdul az egészséges ego, személyiség
Jean Piaget: Műveletek előtti megismerés
A gyerek gondolkodása a látottakhoz igazodik, nincsenek stabil logikai támpontjai és biztos tapasztalatai, végletes, túlzó és általánosító a gondolkodása, amelyet az érzelmek vezérelnek, könnyen becsapja a látszat és a felszín, a látszatot és valóságot összekever, mágikus gondolkodás jellemzi
Megjelenik az időbeli gondolkodás
A núszféra képes elfojtani a bioszférát
Kezdetleges analógiás logika / nem ok-okozati összefüggés, csak egyidőben jelennek meg a dolgok a gyermek tudatában /
Egocentrikus, csak saját nézőpontjából képes érzékelni a világot, centrál / nem képes a szempontváltásra /
A legkiugróbb, legfeltűnőbb vonására összpontosul a figyelme
Kapcsolatai továbbfejlődnek, a gyerek figyelmébe kerül az apa és a külvilág, elsődleges személyiségformáló közeg a család, kapcsolati dinamikák megtanulása
Anya-gyerek kapcsolat bonyolódik, anya-apa-gyerek háromszöghelyet alakul ki / egészséges esetben T-tengely, két szülő felül, gyerek alul /
Ödipusz/Elektra konfliktus - nagyon erős, ártatlan vágy, lelki szerelem a másik nemű szülő felé, arról fantáziál, hogy az azonos nemű szülő eltűnjön, ezért szorongás, bűntudat kíséri a fantáziáit, szükséges a szülők közötti egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolat
Kibontakozó nemiség, nemi identitás, nemi szerepekkel való azonosulás, másik nemmel való későbbi kapcsolat
Kialakul a felettes én, ami képes az elfojtásra
Önuralom, érzelmi önkontroll kezdete
3. fordulópont: Indentifikáció - Azonosulás a núszférával, a mentális vagy fogalmi énnel, megjelenik a leképező elme, Differenciálódás - Belépés a nyelv és a fogalomalkotás világába, én-tudat és ego kialakulása, Integráció - Testileg, érzelmileg és mentálisan is különállónak érzékeli magát a külvilágától
Én-identitás: Egocentrikus
Védekező mechanizmusai: Elfojtás, elhárítás
Egészséges fejlődés eredménye: A gondolkodó, mentális én kialakulása / az ego 3. rétege /, a személyiség/ego ekkorra alakul ki, fogalmakban való gondolkodás, elfojtás képessége, felettes én kialakulása, egocentrikus, mágikus gondolkodás, Ödipusz/Elektra konfliktus, nemi szerepekkel való azonosulás, önuralom, érzelmi kontroll
Egészségtelen fejlődés eredménye: Patológia - neurózis / elfojtott vagy eltorzított ösztönzések, kapcsolatdinamikai problémák, igazság kimondása /
Terápia: Feltáró, verbális terápiák, analízis
W4
Szabály-szerep elme szintje
Társadalmi én kialakulása
6-12 év
Borostánysárga
Spiráldinamika: Kék
Perszonális
A gyeremek elsajátítja a komplex mentális szabályok alkalmazásának és különféle társadalmi szerepek eljátszásának képességét
Társadalmi én kialakulása, akinek be kell illeszkednie a társadalmi és kultúrális szerepekbe
Konformista / közössgégszabályokhoz idomul /
Alapvető szükséglete a másokhoz való tartozás, erkölcsi gondolkodása konvencionális / szabályokon alapuló hagyományok /
Jean Piaget: Konkrét műveleti szakasz
Mentális szabályok és szerepek kialakulása, belső műveletek végzése, konkrét logikai rendszerbe illeszthető, koordinált, belsővé tett, fejben végzett kétirányú, megfordítható cselekvések
Képessé válik cselekvéseit megtervezni, mentálisan manipulálni, a cselekvések konkrét, jelen lévő tárgyakra és eseményekre irányulnak, lépésről lépésre lineáris műveletek
A gyermek memóriája javul és bővül
Bővül a szókincse, a tapasztalata, több sémája lesz, amikkel megküzd
Szervezett iskolai rendszer, kötött napirend, idő fogalma, naptár rendszer, írás megtanulása
Struktúrált gondolkodás, halamzokban és hierarchiákban is képes gondolkodni, osztályozs, sorba rendezés
Konzervációs képesség / állandóság megértése /, törvényszerűségek, valódi, működő szabályok alkotása
Megjelenik a második személyű nézőpont, kezd elszakadni saját szemléletétől / decentrálás /
Elfojtás és felettes én kialakulásával elkezdi magát szabályozni, elkezd másokhoz igazodni, így alakul ki a szerep-szabály elme
Szociocentrikus, etnocentrikus, mitologikus világkép
Az én hatalmas paradigmaváltáson megy át, átértelmezi addigi élettörténetének minden egyes eseményét az új világkép szemszögéből, az eredmény a megelőző időszakok történéseinek tökéletes eltorzítása
Társas kapcsolódások, kifinomultabb szociális viselkedés
Szerepszintű önismeret, sorskönyvek, karakterfixáció
4. fordulópont: Indentifikáció - Azonosulás a mentális szerepekkel, szabályokkal, konvenciókkal, idomulás a szerepekhez, megfelelés a nagyobb csoport elvárásainak Differenciálódás - Eltávolodik a szerepektől, szabályoktól, amikkel azonosult, és megkérdőjelezi a dolgokat, Integráció - A társadalmi szerepek integrálása
Én-identitás: Szociocentrikus, etnocentrikus
Védekező mechanizmusai: Elfojtás, tagadás, meg nem történtétté tevés, izoláció, rakcióképzés, áttolás, idealizálás, devalválás
Egészséges fejlődés eredménye: Társadalmi én kialakulása, szabályokon alapuló, szerepszintű működés, a konkrét tárgyakra irányuló, kétirányú lineáris logikai mentális szabályműveletek, struktúrált gondolkodás, konzerváció képessége, decentrálás, konformizmus, vallások, bürokrácia, kiszámítható kapcsolatok, perszóna kialakulása
Egészségtelen fejlődés eredménye: Elakadás - sorskönyvi neurózis, kóros sorskönyv
Terápia: Kognitív terápiák, családterápiák, narratív terápia, tranzakcióanalízis
W5
Formális reflexív elme szintje
Racionális én kialakulása
12-19 év
Narancssárga
Spiráldinamika: Narancssárga
Perszonális
Tinédzserkorra jellemző szakasz
Hatalmas biológiai alapú változás indul meg az agyban / prefrontális kéreg fejlődése 24-25 éves korig tart /
Kognitív kontrollért felelős idegrostok nyúlnak, lehetővé válik az impulzív viselkedés visszafogása, átgondoltabb válaszokat tudunk adni
Az agyi jutalmazó rendzserek aktivitása megnő, serkenti a felfedező, kísérletező kedvet
Idegsejtek mielinizációs folyamata felgyorsul, így sokkal gyorsabb gondolkodást tesz lehetővé
Jean Piaget: Formális műveletek időszaka
Előre végiggondloja mit kell tennie, gondolatokkal is képes logikai műveleteket végezni
A gondolkodásról való gondolkodás is megjelenik, érdeklődés az eszmék és a gondolkodás folyamatai iránt, végiggondol minden lehetséges kombinációt
Lehetséges világok megnyílása, szexualitás ébredése
Előre gondolkodás képessége, hipotézisek felállítása, absztrakt fogalmi gondolkodás
Kialakul a kombinációs képesség, stratégiai gondolkodás
Megjelenik a kétkedés, analizálás, érvelés képessége, vitázás
Reflektál önmagára, a szüleire, a társadalomra
Kialakul az önmegfigyelés, elméleti és intellektuális önsimerettel rendelkezik
Kialakul a racionális elme, melyből individualista, független énérzés fakad
Elkezdi bírálni a szerepeket és szabályokat, amelyeket előtte gondolkodás nélkül elfogadott, kritizálja saját konvencionális társadalmát, kritikai távolságot tart
Érzelmi szempontból is jelentős változás
Világcentrikus lesz és kialakul a globális szemlélet, erkölcsi szemlélete posztkonvencionális, az egyetemes pluralizmus elvein nyugszik
5. fordulópont: Indentifikáció - Azonosulás a formális elmével, Differenciálódás - Elkülönülés az elmétől és objektumként kezeli azt, Integráció - Integrálja az elmét, a megfigyelő én szemléli a tudatban megjelenő komponenseket, a testet és impulzusait integrálja, a test és az elme integrálása
Én-identitás: Világcentrikus, globális én
Védekező mechanizmusai: Intellektualizáció, racionalizáció, szublimálás, elnyomás, humor, antipáció, altruizmus, aszkétizmus
Egészséges fejlődés eredménye: Racionális én kialakulása, fejben végzett mentális logikai műveletek, kombinációs készség, stratégiai gondolkodás, előre gondolkodás, kísérletezés, kétkedés, analizálás, érvelés, introspekció, önreflexió, függetlenség, elméleti, intellektuális önsimeret
Egészségtelen fejlődés eredménye: Elakadás - identitás krízis, ki vagyok én a szerepeimen túl?
Terápia: Önismereti terápiák - introspekció
W6
Kentaur szint
Érzékeny én
Integrált én, autonóm én kialakulása
Víziólogika és a megfigyelő én megjelenése / tanú tudat /
Zöld / korai /, teal / közép/érett /, türkiz / késő /
Spiráldinamika: Zöld / korai /, sárga / közép/érett /, türkiz / késő /
Életkorhoz nem köthető, érett felnőttkorra jellemző működés, 20 éves kor után jelentkezik
Perszonális
Hálózati logika, szintetizáló, integráló tudatossági forma, jobb és bal agyfélteke szinkronizált, “összeállt” a kép, éli a globális szemléletet
Kentaur: test és az elme, a bioszféra és núszféra egységét jelképezi, egy viszonylag független autonóm énben, aki integrálódik a felelősség és a kölcsönös hasznosság hálózataiba
Megfigyelő én szemléli az elmét és a világot
Erő integrálása, az erő ésszel történő használata
Megtanulunk valóban kapcsolódni, megjelenik a hitelesség, a szerepek mögül előjövünk
Felfogkozódik az empátia, a valódi figyelem mások felé, éber észlelés
Közösségi szellem
Korai W6: többelvűség, és/és, is/is gondolkodás, sokszínűség elfogadása, elfogadja a különböző szemléleteket, mint párhuzamos, érvényes érveléseket, integrált tudat - szív és ész / ráció+érzelmek+intuíció /, relativitás, kontextusfüggő gondolkodás, éberség, közösségi szellem, kevesebb,de mélyebb kapcsolatok, sok csúcsélmény, elutasítja a jólétet
Közép/érett W6: holisztikusság, rendszerközi gondolkodás, egyéni integrált módszerek megalkotása
Késő W6: globális integráció
Víziológikus mentális működés, új agyi működés, operacionális intuíció / víziókban jönnek az információk, az ismeretek egy képben állnak össze /
Kiteljesedett, érett, autonóm, hiteles felnőtt
Önmegvalósítás szakasza, flow élmények szaporodása / áramlás, eggyéválás, belefeledkezés, megszűnik a gondolkodás és az elkülönültség érzése /
Egzisztenciális szint, posztkonvencionális, világcentrikus szemlélettel járó szabadság, aperspektivikus / nincs kitüntetett nézőpont, amit a többi fölé helyezne /
Spirituális jellegű identitáskírízis, organikus, valós önismeret, a személyiség nem egy szilárd, állandó működésmód, hanem vannak alternatív állapotok, amik pillanatról pillanatra változnak
Kontextusfüggő gondolkodás, értelmezés kérdése, személyes én vége
Egzisztenciális válság, semminek nincs értelme, a létezés értelmének kutatása, hogían tovább, autentikus énre való rátalálás, felelősségvállalás, gyökerei elválnak a perszonális tartománytól
Boomeritis, az integrált szemlélet akadálya, W3-W6 keveredése
6. fordulópont: Indentifikáció - Azonosulás a a kentsurléttel és annek egzisztenciális világképével, Differenciálódás - Elkülönülés a ketaurtól, még nem tartozik a transzperszonális régiókhoz, de a gyökerei már elváltak a perszonális tartományoktól, keresi a lét értelmét, Integráció - Tanú tudattal szemléli az elméjét és testét, egyre közrelebb kerül önmaga forrásának felfedezéséhez, integrálja a testet és az elmét, és eggyé válik a külső természettel, a durva anyagi Formák világával, azonosul a közönséges vagy szenzomotoros világgal
Én-identitás: Autentikus, egzisztenciális én, kentaur én
Védekező mechanizmusai: Hiteltelenség, rossz hit / rosshiszeműség, haláltagadás, halhatatlansági szimbólumokba való menekülés /, megszakadt önmegvalósítás, tompítás
Egészséges fejlődés eredménye: Víziológika, hálózatos gondolkodás, kialakulása, integrált személyiség, integrált én kialakulása, globális szemlélet, világcentrikus világkép, integrált test és elme, autonóm én, megfigyelő én, érzékeny én, empátia, figyelem mások felé, éberség, holisztikus, valódi, organikus önismeret
Egészségtelen fejlődés eredménye: Elakadás - Aperspektivikus őrület, spirituális identitáskrízis, egzisztenciális krízis
Terápia: Ezisztenciális terápia
W7-W10 Transzperszonális szintek
A transzperszonális világ kezdete
A megfigyelő én, a Tanú / tiszta jelenlét, tiszta tudatosság / egyenesen Istenig, a Szellemig
Tudatosságunk legmélye találkozik a végtelennel
Az elme lassan objektummá válik, a Tanú objektumává / a misztikus jógahagyományok ott folytatják, ahol az elme megáll /
A Tanú lassan meghaladja az elmét, az értelmét, az egót, a perszonális világot, a Tanú feltárja tulajdon forrását, ami maga a Szellem, maga az Üresség
A transzperszonális szintek során a megfigyelő Ént követjük nyomon a forrásig, a tiszta Szellem, tiszta Üresség állapotáig
Olyan alapstruktúrákról van szó, amelyek potenciálisan valamenniyünkben megvannak, ám megnyilvánulásuk és kifejlődésük még várat magára
Legmélyebb önMAGunkat elfedik az illúzió fátylai, az én össze-vissza mászkál a létrán, a csúcsélmények kapcsán belelát a magasabb tudati régiókba, majd visszaesik a tényleges én stádiumba, ahogy az én fejlődik, a leszakadt részek egyre jobban kitűnnek
A fejlődési szakaszokon való áthaladás felgyorsítható, de egyik szakasz sem ugorható át
W7
Pszichikus-okkult szint
Spirituális én / jógi, sámán /
Indigó
Átmeneti szint a transzperszonális régiókba, amikor a durva, fizikai szinten megnyilvánult világ és a finom, szubtilis, éteri világ határán szemléljük még a dolgokat
A személyes ego kereteinek meghaladása, elkezd kapcsolódni az egón túli kollektív tudati tartományhoz, a Mezőhöz, intuitív módóon, analógiás gondolkodással képes információkat lehozni a mezőből, ez a kollektív tudat tartománya
A spiritualitás első jelei itt jelennek meg:
- a nem véletlen véletlenek felismerése, rejtett sorserő rendezi az ember útját és ezt érzi is
- szinkronicitások / együtt-idejűség /, annak észlelése, hogy két egymástól független esemény valamilyen rejtett módon összefügg egymással
- flow élmények, az áramlással haladás, amikor egynek éljük meg magunkat a természetfelettivel
Erőlködés, akarás nélkül alakulnak a dolgok körülöttünk vagy Isten rendezi helyettünk a dolgokat
Paranormális jelenségek / fizikai lineáris okságon alapuló természeti törvényeken kívül eső tudait jelenségek / megjelenése:
- telepátia / gondolatátvitel, gondolatolvasás /
- tisztánlátás / clairvoyance / - távérzékelés, információszerzés távoli helyekről, emberekről, eseményekről
- prekognició és posztkognició - jövőbelátás, előre tudni, hogy mi fog történni, a jövő egy lehetséges változatának érzékelése vagy tudni, hogy a múltban mi történt, információszerzés a múltról, ammi jelen állapotból a logikailag kikövetkezhetetlen
- pszichokinézis vagy telekinézis - a tudattal tárgyak mozgatása és befolyásolása
- okkult gyógyítás vagy távgyógyítás - élő rendszerek befolyásolása
- stigmák és spontán gyógyulások
Charles T.Tart: Ezek a jelenségek nem paranormálisak, hanem parakonceptuálisak / az elképzeléseinket meghaladóak /
Pszi-jelenségeknek is nevezik őket, mert egy mindenkinél jelen lévő és mindenki számára elérhető kollektív tudati energia, a pszi / okkult erő / öntudatlan, automatikus működtetéséről és használatáról van szó
Okkult jelentése rejtett, nem nyilvános, jellemző, hogy a fizikai síkon megmagyarázhatatlan
Okkultizmus olyan szellemi irányzatok megnevezése, amelyek a tapasztalati világokon túli dimenziókban és lényekben hisznek
Megélesek:
- testen kívüli élmény
- bioenergatikai jelenségek / auralátás, csakraérzékelés, energiaérzékelés, radiesztézia /
- reiki, prána nadi
- az energiával dolgozó harcművészetek / tai chi, aikido /
- energiagyógyászat / szellemgyógyászat, pszi sebészet /
- UFO élmények
- mágia
- jóslás
- rejtett erők intuitív olvasása szimbólumrendszerekkel / asztrológia, ji king, tarot, jóslás különböző eszközökből /
Érzékszerven túli észlelés, analógiás és intuitív kogníció, abszolút bizonyosság érzése
Megeshet, hogy ideiglenesen szertefoszlik a különálló szelférzés, azonosul az egész világgal, ez a természetmisztika, ráébrednk, hogy nem mi vagyunk a természet része, hanem a természet bennünk van, a természet a mi részünk
Transzcendens jelenségek:
- előkészítő meditációs állapotok
- sámánlátomások, sámángyógyítások
- kundalíni energia felébredése
- a finom energiacsatornák feltárulása
- az “isteni” energia mindent átható jelenlétének érzése
- spontán szellemi ébredés
- súlyos múltbéli traumák újra átélése
- természetmisztika - Világlélek / a természet egészével való azonosulás
Az alapstruktúrák mindegyike folyamatosan fejlődik, az egyre magasabb tudati szinteken egyre fejlettebb képességek alakulnak ki
7. fordulópont: Indentifikáció - Azonosulás az egész természetteé, a kozmosszal, minden élőlénnyel közösséget érez, együttérez, a külvilágot egyre inkább a saját belső világaként érzékeli, Differenciálódás - x, Integráció - x
Én-identitás: Ökotudatos én, Világlélek
Védekező mechanizmusai: x
Egészséges fejlődés eredménye: Természetmisztika kialakulása, a spirituális én kifejlődése, az ökoérzékenység és ökotudatosság megszületése, a parapszichológiai képességek integrálása
Egészségtelen fejlődés eredménye: Elakadás - Pszichikus zavarok
- pszi jelenségek integrálásának képtelensége, hiánya
- váratlanul betörő energiák és képességek / kundalíni ébredés /
- jógabetegség / szívzavarok, emésztési problémák, allergiák /
- pránikus zavarok / izomgörcsök, fejfájások, légzési nehézségek /
- valódi spirituális meglátások személyiségzavaros vagy neurotikus énstruktúra közvetítésével
- pszichikus infláció / új pszi-képességektől felfúvódott ego az egyéni én szolgálatába állítja /
- “spirituális csatorna” pszichózisok, neurózisok
- a lélek sötét éjszakája
- hasadt életcélok
- pszeudodukkha - álszenvedés
- spirituális szintű gondolkodás, ami túlfokozott egocentrizmussal jár / minden úgy történik, ahogy történnie kell, ám a felelősséget vissza kell vennünk a döntéseink felett, hozott karma elfogadása /
Terápia: Természetmisztika, jungi analízis, transzperszonális terápia, jógik ösvénye, meditáció és mester felügyeletével
W8
Szubtilis szint
Archetípusos én (sámán, szent) LÁTÓ és látott dolgok kettőssége (duális, poláris világ)
Ibolya
Transzperszonális
A szubtilis szó jelentése lehelet finom, éteri, ami arra utal, hogy ebben a szakaszban a tudat nyitottá válik az öt érzékszerven és az elmén túli világ számára
A szubtilis olyan folyamatokra utal, amelyek kifinomultabbak annál, mint hogy a közönséges, mindennapi, ébrenléti tudat érzékelhetné őket.
Jelenségek, tapasztalások:
- szubtilis, belsőleg érzékelt fények és hangok (belső finom érzékszervi érzékelés
– 3. szemmel látás, hallástudat, érzéstudat, stb.)
o színes fényélmények
o fehér isteni fény élménye
o spirituális hanghallások
– OM, szférák zenéje, nada jóga
- szellemi lényekkel való találkozás
o jelenések (pl. Mária jelenés)
o állatok szelleme (segítő állat)
o ősök szelleme
o halottak szelleme
o istenek, istenségek (Síva, dzsinn, Csenrézi)
o archetipikus formák és geometriai alakzatok
o sámánrévülések, sámánutazások o dimenzióutazás
o indián látomáskeresés
o egyéb, ismeretlen szellemi lények más létsíkokról, más bolygókról - szellemi látás, médiumitás, csatornázás
o előző életek látása
o más dimenziók, létsíkok látása (bardó, menny, pokol, a buddhista világok, halottak világa, minden alternatív metafizikai valóság, amiben van bármilyen Forma
– színe, szaga, jellemzője van) – általában az entheogének (természetes növényi hallucinogének) okoznak ilyet, pl. ayahuasca
o HKÉ
– halálközeli élmények
o tudatos álom (lucid dream)
- finom eksztatikus örömélmények és megismerési folyamatok (sabd, náda) - a szeretet és az együttérzés tágas, érzelmi telítettségű állapotai
Ez az istenségmisztika szintje, mert a saját archetipikus Formánkkal való találkozás, az Istennel vagy az Istennővel, esetleg Brahmannal megtapasztalt egység jellemző rá
Az istenséggel való egység, egybeolvadás a 8. fordulópont azonosulási szakasza
A személy ezen a szinten rálát:
1. a testére
2. a lelkére (érzelmek)
3. az elméjére
4. a természetre (=durva külvilág, a tudatán kívüli formavilág)
5. a tudatán belüli finom formák világára (archetípusok, istenségek, alternatív tudati valóságok tudati síkja, dimenziója) → vagyis a W8 végére rálát a teljes Szamszárára
Ez az igazi archetípusok szintje (ősformák, szamszkárák, hajlandóságok, késztetések), nem a jungi archetípusoké (amik lehetnek preperszonális és transzperszonális archaikus képek is, annyi a közös bennük, hogy a kollektív tudat termékei, de nem feltétlenül spirituálisak, van, amikor regressziót okoznak!)
Létezik tehát egy Fény, amelynek a ragyogása mellett minden kisebb fény csupán sápadt árny, létezik egy Tudat, melynek minden megismerés pusztán halvány visszatükröződése – ezek az igazi archetípusok A meditatív tudatosság mély állapotaiban az ember megérti, hogy az egész Kozmosz az Ürességből keletkezett, és az első Formák, amelyek ebből az Ürességből keletkeztek, azok az alapvető Formák, amelyeken minden további forma léte alapszik
Ha valaki meg akarja érteni ezeket az élményeket, gyakorolnia kell a meditációt, mert az igazi archetípusok meditációs tapasztalatok, amik nem elérhetők a mitikus vagy a racionális világtérben, csak a szubtilisban
A W8-as szinttől felfelé a létrán meditációs tapasztalatokról beszélhetünk, kivéve a spontán tapasztalásokat, a Tanút követjük vissza a Forrásáig, a durva anyagi formákat (anyag, elme, test, érzelmek, képek és a természet/kozmosz) elhagyva (W1-W7) az evolúció, a fejlődés ekkor már a tudaton belül folytatódik tovább, a finomabb spirituális szinteken (teoszféra)
Ez a szint a Szamszára utolsó szintje, ahol a Látó és a Látott, a szubjektum és az objektum még elkülönül, ahol a Tanú a Formákat szemléli, és rajta kívül állónak éli meg, majd a szint végére eggyé válik ezekkel a belső, finom, tudati Formákkal és végül azokat is meghaladja
Amikor már nem lesz mit szemlélni, és rájön, hogy minden ő maga, minden más csak illúzió, akkor érkezik el a nirvánába.
A szubtilis szint zavarai:
- „a lélek betegsége”
- az integráció-azonosulás kudarca: középhaladó és haladó meditálóknál szokott előfordulni, amikor törés keletkezik a szelf és az archetípus között, nem azonosul az archetípussal (Isteni Jelenlét, Isteni Forma), nem ismeri fel saját lényegi természeteként az archetípust, hanem az archetípus megmarad rajta kívül mint a szemlélődése tárgya
- pszeudo-nirvána
– álnirvána: „zen betegség”
– amikor a meditáló a finom vagy archetípusos formákat, elragadtatásokat, eksztatikus élményeket összetéveszti a végső megszabadulással (az Ürességgel, a nirvánával – W9), nem ismeri fel, hogy ez is csak egy illúzió
- pszeudo megvalósítás
– álfelismerés: a W7-esen jelentkező álszenvedés (pszeudodukkha) kifinomult megfelelője
Ahogy a vipassana során a gyakorló eléri a belátás felismerésének nevezett szintjét, minden tudattartalom félelemkeltőnek, nyomasztónak, undorítónak, fájdalmasnak tűnik, hihetetlen fizikai fájdalmak és lelki nyugtalanság jelenik meg a pszichében. Rengeteg visszatetsző dologgal szembesül magában. Ez az erős testi-lelki fájdalom erősen arra motiválja, hogy minél előbb eljusson a nirvánaszerű feloldódásban
A patológia az, amikor innen nem jut tovább, a folyamat nem gyorsul fel, hogy tovább jusson a következő, mélyebb szubtilis állapotba, az erőfeszítés nélküli megértéshez, ami a W8-as szint legmagasabb foka
- a kozmikus rettegés és iszony
- a kozmikus Gonosz megtapasztalása
W9
Kauzális szint
Teremtő én (bölcs, buddha, csak a LÁTÓ van)
Ultraibolya
Transzperszonális
Kauzális dimenzió
Ha a meditáció során a megfigyelő ént, a Tanút nyomon követjük egészen a forrásáig – a tiszta Ürességig, akkor a tudatban egyetlen objektum sem merül fel többé. Amikor a Szellem visszatér önmagába. A nirvána élmény életünk legmeghatározóbb, legélénkebb, szavakon túli tapasztalása, amikor maradéktalanul ön-azonosak vagyunk. Szubjektív élményként ez a legbelsőbb megélése önmagunknak, nem valami tőlünk távoli, rajtunk kívüli dolog megtapasztalása, az Önvalónk megtapasztalása. A formáktól, illúzióktól és hamis azonosulásoktól mentes Üresség megtapasztalása. A nirvána az egyetlen végső valóság, a sosem keletkezett, soha el nem múló, nem változó, örökkön fogva létező valóság (vagyis a változatlan, örök jelen állapota, a végső valóság), ami túl van időn és téren, életen és halálon. Az üresség az elmén túl van. Ez a tiszta Én maga a tiszta Üresség. Ebből az Ürességből teremtődnek a Formák, ebből keletkezik a Szamszára. Ebből az ürességből születnek a holonok, amelyek a 4 kvadránsban manifesztálódnak és 20 alaptétel igaz rájuk. A holonokat egy evolúciós erő hajtja vissza a Forráshoz. Mindaz, amit önmagunkról tudunk, csak objektumok, jellemzők összessége (képzetek, gondolatok, fogalmak, vágyak, és érzések), amik a tudatosságunkban felmerülnek, amik elvonulnak a tudatosságunk előtt, mint valami mozivásznon pergő képsor. A tudatosságban felmerülő objektumok nem azonosak a megfigyelő Énnel. Nem a Látó, hanem csak a látottak. A Látó látja az egót, a testet és a természetet. A Látó nem gondolat, nem testérzet, nem érzelem, nem a test, nem az elme, nem az ego – ezek objektumok. Ez a szabadság, a teljes elengedettség állapota, amikor semmilyen objektumot nem szemlélünk, csak megpihenünk a határtalan szabadság állapotában. A Szemlélő tehát a határtalan Üresség, amiben az egyedi szubjektumok és objektumok felmerülnek, egy darabig elidőznek, majd elenyésznek. A tiszta Tanú viszont független tértől és időtől (időtlen és tértelen) – mindig olyan, amilyen, mindig jelen van, és nem változik. A W9-es szint tehát a végső valóság megtapasztalása, amikor a tudat önmagában marad meg, és nem jelenik meg benne semmilyen forma, jelenség. Ezt a szintet azért nevezzük kauzálisnak, mert ez az alacsonyabb dimenziók támasza, teremtő alapja, ősforrása, ahonnan a dolgok erednek. A teremtés, a kreativitás a világmindenség egyik fő alapja. Ezt a végső állapotot nevezik teljes megvilágosodásnak, végső szabadulásnak, tiszta nirvánának.
Ennek a szintnek az azonosulási szakasza az, hogy a Tanú, a megfigyelő én önmagával azonosul, egyesül a teremtő tudattal. A tudat visszaolvad önmagába. A kezdet és a vég összeér. A szemlélő maga Isten. A meditációban addig szemléljük kimerítően a formákat, amíg kimerítünk minden ragaszkodást az összes, a tudatunkban felbukkanó dologhoz, és minden azonosulást ezekkel. A Tanú örökké jelen van, sosem alszik el. Ami elalszik, az a kis énünk. Ebben az állapotban semmilyen forma, jelenség nem merül fel a tudatban. A kauzális szinten is előfordulhatnak zavarok. Ezen a szinten a meditálónak az a feladata, hogy a nem megnyilvánult világot (Üresség/Nirvána) és a megnyilvánult világot (Szamszára/Formák világa) elkülönítse, differenciálja egymástól, majd végül integrálja ezt a kettőt. Zavar a két alapvető mozgásirány (differenciáció és integráció) valamelyikének kisiklása miatt jön létre.
A kauzális szint zavarai:
- a differenciáció kudarca (elhibázott differenciáció): ha valaki nem képes elfogadni az archetípussal azonosult én (archetípusos én) halálát – Nagy Halál –, hanem leragad a megnyilvánult világ valamely aspektusához való kötődésben, így a forma nélküli tudatosság nem tudja magát elkülöníteni a megnyilvánult világtól, és nem tudja meghaladni azt. A végső akadály ekkor: a megszabadulás utáni vágy.
- az integráció kudarca (arhat kór/arhat betegség): a tudat elkülöníti magát a megnyilvánult világtól, minden formától, semmi nem bukkan fel a figyelmében, de marad egy feszültség a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan világ között (dualizmus), és nem gondolja, hogy tovább is lehet jutni ennél. A W9-ről a vipassana, a zen és a dzogcsen meditációk tudnak eljuttatni a W10-re.
W10
Nonduális szint
Szamszára és nirvána egysége (sziddha, célba érkezett, arahant) – tiszta fény
A legtöbb hagyomány szerint meditációs út vége a nirvána, a W9-es szintű üresség – az evolúció, az idő, a történelem végső pontja.
A nirvána, vagyis az istentudat megtapasztalásakor teljesen kilépünk a szamszárából, a jelenségek világából, „elválunk” a világtól, már nem a világban vagyunk, hanem az istentudatban. Utána visszajövünk, már nem az istentudatban vagyunk, hanem a jelenségek világában, elvesztve az istentudat érzékelését. A meditáció további érése folytán, ahogy a Tanú megismerésében egyre jobban elmélyedünk, illetve ahogy egyre hosszabb ideig maradunk a Tanú nyugalmi állapotában, az az érzés, hogy a Tanú „bennünk” van, teljesen eltűnik, és a Tanú lassan azonossá válik mindazokkal a dolgokkal, amiknek a Tanúja. A két tapasztalás összeolvad, és az istentudat vagy üresség élménye megmarad a jelenségvilág átélése közben is. Ez a nonduális (nem-kettős) állapot a szamszára és nirvána együttes megtapasztalása az örök jelen idejű állapotban. Ekkor „a forma üresség, és az üresség forma” – mondta Buddha, a nemkettősség megtapasztalása. Ekkor már a Tanúval való azonosulás is megszűnik, a Tanút is integráltuk az egész megnyilvánult világba. Ez nem is egy szint, hanem valamennyi szint és állapot valósága, feltétele. Ez nem egy bizonyos állapot, amely elkülönül a többitől, hanem valamennyi állapot (pszichotikus, szent, normál, közönséges és rendkívüli, stb.) valósága. Ez a W7, W8 és W9 együtt, a tudat teljes spektrumát magában foglalja – mindent meghalad, mindent megőriz. A tudat minden spektrumát magában foglalja (mindent meghalad, mindent megőriz). A Tanú, a Látó, az Én érzése teljesen megszűnik. A tudat, és amit vetít, nem kettő. Mi válunk minden szemlélt dologgá. Egyek vagyunk mindennel. A dolgok továbbra is folyamatosan felmerülnek – hiszen az egész Kozmosz folyamatos keletkezésben van -, de ennek már nincs nézője, szemlélője, csak maga a keletkezés, a tökéletesség spontán megnyilvánulása. A Tanú tiszta Üressége itt már eggyé vált minden Formával, amelynek tanúja. Itt a valóság már nem kettőződik meg, nincs többé kint és bent. Csak azt tehetjük, hogy átengedjük magunkat a közvetlen tapasztalatnak, mert ezen a ponton a dilemma fel sem merül. Így a dilemma nem megoldódik, hanem feloldódik, azáltal, hogy felismerjük az eredeti alapot, amelynek mindkettő csupán részleges visszatükrözése. A tudat EGY mindennel, ami közvetlenül felmerül. A nem-kettősség a zen állapota. Minden, ami a nem-kettősség állapotához tartozik, megvan a tudatunkban most is, minden megvan benne, csak nem ismerjük fel. A buddhizmusban ez a megvilágosodás végső szintje, az arahant szint, amikor a meditáló feloldódik, megszűnik minden elkülönülés és soha többé nem születik le semmilyen létformában. Ez nem egy elkülönült tudatállapot, hanem minden tudatállapot összessége, egysége (W1-W9), a minden mögötti Üresség, a Semmi, ami magában foglal minden korábbi szintet. Amikor megszűnik, feloldódik a Tanú tudat, a Látó megszűnik, beolvad, csak a LÁTÁS marad.
