Integrál pszichológia Flashcards
IP lényege
- idői integráció: az ősi (premodern), modern, posztmodern és poszt-posztmodern
korszakok integrációja - téri integráció: a Föld valamennyi pontján létező tudás integárciója
- integrálja a megközelítésmódokat, vagyis a tudományt és a spiritualitást
- integrálja a spiritualitást és a pszichológiát
- integrálja a pszichológiai irányzatokat
Az IP mindent hitelesnek, fontosnak ismer el térben, időben, tudásban, területen. De tudni kelldifferenciálni, hogy mi mire való és mire nem.
IP 5 nagy ága
- a) A holonok tana és b) a négy kvadráns (4Q)
- A tudatfejlődés szintjei (létra-modell)
- A tudatfejlődés sávjai/témái (fejlődésvonalak)
- A tudat állapotai (pillanatnyi, időszakos állapotok)
- A tudat típusai (enneagram) – (állandó tudatszint jellegzetes tudatmintái, pl. ffi, nő).
IP emberképe
A téri, idői, megközelítési, szemléleti integráció eredménye egy teljes spektrumú emberkép.
Ahhoz, hogy az embert megismerhessük, ismernünk kell a környezetet, amibe
ágyazódik (holarchia), vagyis a Kozmoszt.
IP világképe - integrált szemlélet
Holarchikus, integrált szemlélet, amely nem úgy keletkezik, hogy egymás mellé rakjuk a
dolgokat, hanem a dolgok mögé nézve azok közös lényegére tekint. A „vagy-vagy”
gondolkodás átfordul „és-és”/”is-is” gondolkodásba. A közös alap, a dolgok mögötti közös lényeg a Szellem (a teremtő tudat, Nirvána), amelyhez képest egyediek vagyunk (sok egyéni Lélek, Tanú), és amiből a különböző jelenségek, a teremtett világ létrejön (Kozmosz, Szamszára).
A Kozmosz részei
- fizioszféra – fizikai, anyagi világ (a kozmosz – a Kozmosz anyagi vonatkozása)
- bioszféra – élővilág (élő testek)
- núszféra – az elme, psziché világa (a görög “nú” = elme, értelem szóból)
- teoszféra/theoszféra – a tudat magasabb régiói, a spirituális, isteni területek (a görög
„theosz” szó Istent jelent).
A Kozmosznak értelemmel teli, célirányos evolúciója van, amely a fentebb említett négy
komponensre tagozódik. A Szellem manifesztációja maga az evolúció.
Az evulóció iránya
Üresség → Energia → Anyag → Élet → Önreflektív tudat (önmagára tekintő, rálátó tudat) → TP tudati szintek → Üresség/Egység.
A Szellem először anyagi formában manifesztálódott (fizioszféra), majd élő formában (bioszféra). Ez után megjelent a tudat, amely aztán önreflektáló tudattá alakult (núszféra). Innentől kezdve az evolúció, azaz a Szellem kibontakozása már az emberi tudatban zajlik és nem a biológiai világban. A Szellem további, még finomabb manifesztációja az ember tudati fejlődése, amelynek alsóbb szintjeivel (a megszületéstől a gyerek- és felnőttkoron át az
önmegvalósításig) a pszichológia foglalkozik, az ezután következő spirituális szintekkel
pedig a spirituális hagyományok (teoszféra). A pszichológia és a spiritualitás tehát nem két
egymástól független dolog, hanem ugyanannak a “létrának” a különböző szintű fokai. Az evolúció végül a végső Egységbe torkollik, amelyet a manifesztálódott (megnyilvánult) világban (egyéni és később valószínűleg kollektív) megvilágosodásként élünk meg.
Az evolúció alapelvei
Az első alapelv a valóság felépítését írja le, a többi alapelv pedig a holonok közös jellemzőit,
törvényszerűségeit.
1. A Kozmosz/a valóság holonokból (rész-egészekből) áll.
2. Minden holont négy motiváció, hajtóerő jellemez:
- horizontálisan:
autonómia (az egészlegesség fenntartására irányul)
beilleszkedés (a valami részévé válás fenntartására irányul)
- vertikálisan:
önmeghaladás (transzcendálás, magasabb szintre lépés, fejlődés)
feloldódás (felbomlás, szétesés szubholonjaira).
A többi alapelv azt elemzi, hogy mi történik, amikor ezek a hajtóerők működésbe lépnek.
3. A holonok a kreatív felbukkanás elve alapján keletkeznek. Az evolúció
kvantumevolúció, mert a fejlődést hirtelen, kreatív ugrások jellemzik. Nem a
véletlen, a mutáció a világmindenség hajtóereje, hanem az önmeghaladás, az
önmeghaladás képessége pont a véletlent győzi le.
4. A holonok holarchikusan jönnek létre a holarchia elve szerint, ami az egyik szinten
egész, az a következő szinten az egész egy része.
5. A holonok strukturálisan szerveződnek alacsonyabb és magasabb szintekbe. Az
egész függ a részektől, de ez fordítva nem igaz. Ha elpusztítjuk az alacsonyabb szintet,
akkor minden elveszik, ami felette van, ha viszont elpusztítjuk a magasabb szintet, az
alatta lévő szintek megmaradnak.
6. Megőrizve meghaladás elve – a magasabb holonokban benne van az alacsonyabb,
és még valami új dolog, de az alacsonyabban nincs meg a magasabb.
7. A holarchia jellemzője a mélység és a kiterjedés. Egy holarchiában a szintek száma a
mélység (vagy tudatosság), az adott szinten lévő holonok száma a kiterjedés.
8. Az evolúció minden egymást követő szintjén egyre nagyobb mélységet és egyre
kisebb kiterjedést hoz létre. Minél nagyobb a mélység, annál kisebb a kiterjedés.
9. Minél nagyobb egy holon mélysége, annál nagyobb a tudatossága és a
komplexitása.
10. A holarchiák együtt fejlődnek, vagyis a holon (mikro szint) és a környezete (makro
szint) kölcsönösen kapcsolódnak egymással.
11. A mikro-világ oda-vissza kapcsolati viszonyban áll a makro-világgal annak minden
mélységi szintjén: a holon minden egyes (különböző mélységű) szintje együtt
létezik, és függ a többi holon kapcsolati hálójától.
12. Az evolúciónak iránya van, a káoszból halad az értelem felé, egyre nagyobb
tudatosságra tesz szert.
Az evolúció integrált térképe - A 4 kvadráns
A Szellem a jelenségek szintjén négy módon manifesztálódik egyszerre, vagyis a
Szellemnek négy arca, négy megnyilvánulási területe van a manifesztálódott világban. Az
ábra közepén van a Szellem, Belső Ön-mag-unk, a Világszellem, a spirituális Önvaló, az
Isten. A 4Q a világ négy nézőpont, ahogy a megnyilvánult jelenségeket szemlélhetjük.
A Szellem a négy kvadránsban egyszerre nyilvánul meg, így mindegyik kvadráns
- egyszerre és egyformán fontos
- egyenrangú
- egymástól kölcsönösen függő (a 4 „E”).
Mindegyik kvadráns ok és okozat is egyben, bármelyik változása maga után vonja a
többiét.
Ez a világ négy lehetséges, tovább nem redukálható nézőpontja. Ha mégis tovább
redukáljuk ezeket, akkor beszélünk kvadránsredukcióról.
A bal oldali két kvadránst csak kommunikációval ismerhetjük meg, ha elmondjuk, megosztjuk, hogy mit élünk meg, mit tapasztalunk ezekben szubjektíven.
A jobb oldali két kvadránsról csak külső, objektív megfigyeléssel szerezhetünk
információt, ha leírjuk, megmérjük, megvizsgáljuk, elemezzük, hogy mit látunk, mitvérzékelünk.
A négy kvadráns mindegyikében zajlik az evolúció, egyszerre, ez a holarchia. Minden
negyed ugyanazon szintje összefügg, és ha bármelyiket megváltoztatjuk, akkor az a többi
három negyedben is változást indukál.
A Nagy Hármasság
A 4 kvadránt teljességében leíró, tovább nem redukálható három nyelv,
a Szép (én – BFQ), a Jó (mi – BAQ) és az Igaz (az – JFQ+JAQ), pl. Buddha, dharma,
szanga.
Isten két keze
Tudományos világnézet, redukcionista szemlélet – síkvilág vagy lapos
világ –, amikor valaki csak a jobb kvadránsokat fogadja el létezőnek, vagyis mindazt, amit
mérni, kívülről objektíven megfigyelni lehet, a bal kvadránsok létezését pedig tagadja.
A mászó
Az én (szelférzet=énérzet) vagy szelf-rendszer - nem egy jól elkülönült entitás, inkább egy
„tintapacni”, aminek az egyes darabkái, pacái különféle szinteken lehetnek. Az ember
sohasem egy szinten van, hanem van a rendszernek egy átlagszintje, súlypontja,
„gravitációs centruma”, és attól lefelé és fölfelé kiugró rések vannak. Mindig vannak
regressziók (visszaesések a létrán) és/vagy csúcsélmények (pillanatnyi, ideiglenes
előreugrások a létrán), de az én visszarendeződik gravitációs súlypontjának tartós tudati szintjére.
A szelf azonosul az adott létrafokkal, így alakulnak ki a különböző szelf-identitások.
BF - Bal felső
Egyéni belső
Szubjektív egyéni megélés
Lélek, tudat
A bal felső negyed az egyéni szubjektív belső tartalmakkal, egyéni megélésekkel foglalkozik,
ide tartoznak az alábbi kulcsfogalmak:
- lélek, tudat, szándék, szemlélet, hiedelem, gondolkodás, érzés, vélemény, akarat,
identitás, testérzet, szelférzet (énérzés), vágy, motiváció, törekvés, introspekció,
önreflexió, hitelesség, őszinteség, észlelés, stb.
BA - Bal alsó
Kollektív belső
Interszubjektív
Közös megélés
Kultúra
A bal alsó negyed a kollektív/közös belső megélésekkel foglalkozik, ide tartoznak az alábbi kulcsfogalmak:
- kultúra, értékrend, hitrendszer, világnézet, filozófia, néprajz, kulturális antropológia,
minden közösségi élmény, vallási nézetek, stb.
Ezt a két kvadránst csak kommunikációval ismerhetjük meg, ha elmondjuk, megosztjuk,
hogy mit élünk meg, mit tapasztalunk ezekben szubjektíven.
JF - Jobb felső
Egyéni külső
Objektív
Egyéni viselkedés
Anyag, test
A jobb felső negyed az egyéni külső viselkedéssel foglalkozik, ide tartoznak az olyan kulcsfogalmak, mint:
- test, anyag, forma, viselkedés, életmód, étrend, érzékelés, gyógyszeres kezelés, stb.
Miben hoz újat?
- kritizálja a transzperszonális pszichológia értelmezését a transzcendens élményeket
illetően, mert a TP kezdetben a csúcsélményekre helyezte a hangsúlyt, és összemosta a preperszonális és transzperszonális szintű élményeket, vagyis nem elég tág térképpel dolgozott - a TP csúcsélményekből leszűrt konzekvenciája téves volt, miszerint az ego: rossz, minden, ami nem ego: jó, vagyis bármi, ami nem az ego, az az Isten
- felhívja a figyelmet a pre/transz tévedésre, az előtte-utána csapdára: a TP a szűk
értelmezés miatt az ego meghaladása helyett sokszor regressziót ajánl (a pre-
ego/preperszonális és a transz ego/transzperszonális összekeverése, csak azért, mert egyik sem ego-szint) - egylépéses átalakulás modellt adott a TP összhangban a síkvilági világképpel, így a
kozmikus tudat a Gaiával egységben élő ént jelentette. Eszerint ha eggyé válunk a
síkvilággal, egyből megvilágosodunk, és a bolygónk megmenekül. Viszont makkból
nem lesz egyetlen ugrással tölgyfa, az egylépéses fejlődés helyett több szintű a
fejlődés. - lehet valakinek szellemi tapasztalata, csúcsélménye, de az élményt be kell építenie a
saját struktúrájába, tovább kell haladnia a fejlődés útján, hogy hozzáidomulhasson
ahhoz a szinthez, amelybe bepillantást nyert, nem fog egyből megvilágosodni és úgy
maradni, hanem visszaesik az én centrumának, gravitációs pontjának szintjére.
