3. Jelek és jelrendszerek Flashcards
Csoportosítsd a jeleket eredetük alapján!
Természetes jelek, pl. a tűz füstje, és mesterséges jelek, pl. az írásjelek.
Mi a jel?
Olyan látható, hallható, tapintható, érzékelhető fizikai jelenség, amely észlelője számára többet vagy mást jelent, mint ami a megjelenéskor közvetlenül felfogható. A jelek sosem önmagukban vannak jelen, hanem más jelekkel együtt, így egy jel több jelrendszernek lehet a tagja.
Csoportosítsd a jeleket a jelölő és a jelölt dolog közötti viszony alapján!
Ikon: a jelölő és a jelölt között hasonlóság van, pl. térkép.
Index: a jelölő nem hasonlít a jelölt dologra, de van köztük valamilyen valóságos kapcsolat, pl. közlekedési táblák.
Szimbólum: a jelek nagy része ilyen; a jelölő és a jelölt között nincs kapcsolat, csupán megállapodás, hagyomány köti össze őket, pl. zászlók színei, nyelvi jelek nagy része, matematikai jelek.
Ismertesd a nyelvi jel felépítését!
Egy jelölőből és egy vagy több jelöltből áll. A jelölő egy szó, egy hangsor, a jelölt pedig az a fogalom, amelyet a szó jelent. A kommunikációban mindig a valóságra, az adott jeltárgyra használjuk az adott jelet.
Jellemezd a szóelemet!
A legkisebb nyelvi jel a morféma. A szavaknak már jelentéssel bíró alkotóeleme.
Csoportosítsd a szóelemeket!
Tőmorfémák: fogalmi vagy viszonyjelentésük van, pl. szép, asztal, olvas/és, után, se
Toldalékmorfémák: csak viszonyjelentésük lehet, pl. -ban/-ben, -k.
Jellemezd a nyelvi jelek rendszerét!
A mondatok, valamint az őket felépítő szószerkezetek (szintagmák), szavak (lexémák) és szóelemek (morfémák) nyelvi jelek. A hangokat (fonémák) nem soroljuk a nyelvi jelek közé, jelentésmegkülönböztető szerepük van; jelelemnek nevezzük őket.
Jellemezd a jelentéselemeket!
Jelentéssel bíró nyelvi jelek. A tőmorfémák a szavak szótári jelentésének hordozói, míg a toldalékmorfémáknak viszonyjelentésük van.
Mi a denotatív jelentés?
A nyelvi elemeknek a körülöttünk lévő világra vonatkozó elsődleges jelentése, alapjelentése. Szövegkörnyezet nélkül is megértjük.
Mi a konnotatív jelentés?
A nyelvi elemeknek a szövegkörnyezetükben keletkezett másodlagos, származékszerű jelentése.
