Untitled Deck Flashcards
Akropolisz
az ókori görög városállamok általában magaslaton, hegytetőn épült fellegvára volt. Itt állt a királyi palota és a város védőistenének temploma, ezért idővel a városállam vallási központja lett.
városállam/polisz
görög városállam. A városból és közvetlen környezetéből álló kisméretű államok
elnevezése. A poliszok a Kr. e. XII és VIII. század között alakultak ki, és a klasszikus kor
politikai kereteit adták
arisztokrácia
a görög társadalom nagybirtokos,
vezető rétege a Kr. e. V. század elejéig.
démosz
a görög társadalom egyik rétege (kereskedők, kézművesek, parasztok). Fokozato-
san politikai jogot nyertek, és kivívták a demokráciát.
demokrácia
Néphatalom, a közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet a közügyek eldöntésében, vagyis az adott térség önkormányzásában
népgyűlés
Egy államban a polgárjoggal rendelkezık gyűlésé, amelyen az államügyekkel
kapcsolatos döntéseket hoznak. Athénban a legfontosabb intézmény, mivel ez választja a
tisztviselőket, hozza a törvényeket, dönt a háború és béke kérdésében. Tagjai minden 20
életévét betöltött athéni polgár lehetett. (athéni polgár az lehetett, akinek mindkét szülője
athéni volt).
sztratégosz
hadsereg vezetői Athénban. Fontosságát mutatja, hogy a 10 sztratégoszt még
Periklész idején is választották. Kleiszthenész által létrehozott intézmény.
cserépszavazás
eljárás, amelyet Kleiszthenész vezette be (Kr. e. 508) a
zsarnokság megelőzésére. Később Athén belpolitikai harcainak egyik eszközévé vált, a po-
litikai ellenfeleket ezzel a módszerrel lehetett eltávolítani.
falanx
Eredetileg olyan, több sor mélységű, hoplitákból, nehézfegyverzetű gyalogosokból álló hadrendet jelölt, amelynél az arcvonal szélessége nagyobb, mint a mélysége
rabszolga
szabadságától megfosztott, más tulajdonában levő személy. A rabszolgák általá-
ban semmiféle joggal nem rendelkeztek, adták, vették őket. A rabszolgák sajátos fajtája: a
gladiátorok cirkuszi játékok szereplői, akik egymással vagy vadállatokkal küzdöttek meg a
közönség szórakoztatására.
polgárjog
Személyes cselekvési szabadság, amely egy állampolgárt megillet. Ezt a mindenkori kormány szabályozza az érvényes törvényeken keresztül
monda
régebbi nevén rege epikus népköltészeti műfaj, amely valamely valós jelenséghez kapcsolódik, de gyakran csodás elemekkel átszőve meséli el az illető helyhez, személyhez, jelenséghez fűződő történeteket/hiedelmeket
patrícius
a Róma alapítóinak tekintett nemzetsé-
gek leszármazottai, a római társadalom vagyonos, polgárjoggal rendelkező csoportjának
tagja. A patríciusok a királyság megdöntése után a Kr. e a III. századig a hatalom kizárólagos
birtokosai voltak.
plebejus
olyan szabad ember Rómában, aki nem tartozott a
patrícius nemzetségek kötelékébe. Parasztok, kereskedők és iparosok voltak, s kezdetben
nem rendelkeztek polgárjoggal.
consul
a köztársaság kori Rómában a legfőbb hivatal. Az állam élén két consul állt, akik a
szenátussal együtt irányították a köztársaságot, s háborúban a hadsereg főparancsnokai vol-
tak. E tisztség egy évre szólt.
senatus
A vének tanácsa Rómában. A köztársaság idején a legfőbb hatalmat birtokló testület, amelynek a legvagyonosabb nemzetségek vezetői lehettek a tagjai. A császárkorban hatalma fokozatosan jelentéktelenné vált, majd megszűnt.
dictator
teljhatalommal rendelkező katonai és polgári vezető a köztársasági Rómában.
Végveszély esetén a senatus nevezte ki, s megbízatása korlátozott időre (fél év) szólt. A
polgárháborúk korában e címet birtokolták a hatalmat megszerző politikusok, majd a csá-
szárkorban az uralkodók egyik címévé vált.
néptribunus
plebejusok érdekeit védő tisztségviselő az ókori Rómában Kr. e. 494-tôl. Sze-
mélye sérthetetlen volt, s vétójogot kapott minden, a plebejusokat érintő ügyben.
császár
egy birodalom uralkodója
amfiteátrum
egy nyitott, ovális vagy kör alakú építményt jelent, amelyet elsősorban szórakoztató események, például sportesemények, koncertek és előadások megrendezésére használnak
gladiátor
A cirkuszi játékokon részt vevő, gyakran élet-halál harcot folytató harcos az ókori Rómában. Általában kiképzett rabszolgák, de voltak közöttük szabad emberek is.
provincia
tartomány, a meghódított területen kialakított igazgatási egység a Római Biro-
dalomban. A provinciák lakossága adót fizetett Rómának, s nem képviseltethette magát a
római politikában.
légió
A római hadsereg alapvető szervezeti egysége.
limes
A római birodalom határát védő erődrendszer és fal.
népvándorlás
Körülbelül a IV–VIII. század közötti korszak Európában, a késő ókorból a kora középkorba való átmenet időszaka. Elsősorban a germán népek mozgását jelentette, majd a szlávok és a vikingek vándorlását.
hunok
első-Ázsia sztyeppéiről származó, ismeretlen nyelvű nomád nép tagjai voltak, Kárpát-medencei központtal Attila királyuk Hun Birodalmat hozott létre. A legelfogadottabb nézet szerint a hsziungnuk voltak a későbbi hunok – azaz a közép-ázsiai és európai hunok – ősei
jósda
Jövőt megmondó papok temploma
olümpiai játékok
rendszeresen ismétlődő atlétikai és vallási rendezvénysorozat volt az ókori Görögországban Zeusz tiszteletére az éliszi Olümpiában.
zsidó vallás
a világ egyik legősibb vallása, a három fő ábrahámi vallás egyike. Hívei elsősorban a zsidók közül kerülnek ki, bár a történelem során más népek is áttértek a judaizmusra
Ószövetség/
Héber Biblia
A Biblia első része, amely leírja a világ teremtését, az emberiség bűneit, a zsidók vándorlását és letelepedését stb. A zsidók csak ezt fogadják el igaznak, és csak ezt használják
Tízparan-
csolat
a judaizmus és a kereszténység alapját képező legfontosabb vallási és erkölcsi parancsolatokat tartalmazza, amelyet a Biblia szerint Jahve (Isten) adott Mózesnek a Sínai hegyén, 40 napos böjtje után, két kőtáblára írva.
próféta
Szó szerint „látó”, a Biblia ószövetségi könyveiben olyan ember, aki Istentől jövő üzenetet közvetít az embereknek, pl. Mózes.
jeruzsálemi
templom
az az épületegyüttes, mely az ókori Izrael vallási központját jelentette Jeruzsálemben.
diaszpóra
a történelemben egy nép vagy egy vallási közösség
szétszóródását értjük alatta, de jelenti a szétszóródás után idegen környezetbe került zárt
közösséget is. Az ókorban a zsidóság történetéből ismert
Messiás
Szent olajjal királlyá felkent népének megváltást és szabadságot hozó uralkodó. Jézus Krisztus elnevezése.
keresztény vallás
Krisztus nevéből származó szó, Jézus feltámadását és a megváltást hirdető tanítás.
keresztség és úrvacsora
Úrvacsora, melyet Krisztus a tanítványaival szenvedése előtt utoljára evett
apostol
Jézus tanítványainak elnevezése a Bibliában. Az apostolok Jé-
zustól kapták a megbízást a hit terjesztésére, s a hagyomány szerint tizenketten voltak. Pált
is az apostolok közé sorolták, mert látomásában neki is megjelent Jézus.
misszió
Egy kitűzött cél, jelentős feladat, amely egy személy, csapat vagy szervezet tevékenységének, működésének legfőbb értelme; elhivatottság, hivatás.
Biblia
azoknak az írásoknak a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a keresztények nagy része Istentől sugalmazottnak, szentnek fogad el, a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint.
Újszövetség
Más néven Újtestamentum, a keresztény Biblia második része.
evangélium
Jelentése jó hír, örömhír, az Újszövetség első négy könyve. Ezen könyvek szerzői Máté, Márk, Lukács és János, őket nevezzük evangélistáknak. Az evangéliumok Jézus tanítását és beszédeit, születését, életét, szolgálatát, keresztre feszítését és feltámadását írják le.
püspök
a keresztény egyházi hierarchia maga-
sabb szintjén álló pap. Kezdetben a városi gyülekezetek egyházi vagyonát kezelték, majd
kultikus és egyházkormányzati feladatokat kaptak.
zsinat
az egyház ügyeinek megtárgyalására
összehívott gyűlés, amely minden hívőre kötelező határozatokat is hozhat. A III. századtól,
az egyház kialakulásával párhuzamosan először az egyháziakra majd a főpapokra szűkült a
résztvevők köre.
fáraó
Egyiptomi uralkodó; az ókori Egyiptom istenként tisztelt ura.
piramis
négyzet alapú, gúla alakú építmény
múmia
olyan holttest, amely emberi beavatkozás vagy különleges környezeti tényezők hatására nem indul oszlásnak
polite-
izmus/többistenhit
sokistenhit. Azokra a vallásokra, hitekre használjuk, amik nem csak egyetlen, hanem több isten létezését is elfogadják, tanítják.
Forrás: https://lexiq.hu
monoteizmus 1Istenhit
egyistenhit, olyan vallási felfogás, mely szerint a világot egyetlen isten te-
remtette és irányítja. Először a zsidóság körében alakult ki, de korunk nagy világvallásai
közül a kereszténység és az iszlám is monoteista.
