Memoriterek

Question 1

Férfiuról szóli nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,
sok nép városait, s eszejárását kitanulta,
s tengeren is sok eros gyötrelmet türt a szivében,
menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.

Answer 1

Homérosz: Odüsszeia

Question 2

Gyulölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
háborut emleget és léleköló viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.

Answer 2

Anakreón: Gyűlölöm

Question 3

Gyulölok es szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem:
így van ez, és a szívem élve keresztre feszít.

Answer 3

Catullus; Gyűlölök és szeretek

Question 4

Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por es homou vogymuk. Menyi milosztben terümtevé elevé
miü isemüköt Ádámot, is odutta volá neki paradicsumot házoa.

Answer 4

Halotti beszéd és könyörgés

Question 5

Volék sirolm tudotion.
Sirolmol sepedek,
búol oszuk, epedek,

Választ világumtul,
zsidou fiodumtúl,
ézes ürümemtül.

Ó én ézes urodum,
eggyen-egy fiodum, sírou anyát teküncsed,
buabeleül kinyuhhad!

Szemem künyüel árad,
junhum búol farad.
Te vérüd hullottya
én junhum olélottya.
(…)
Világ világa,
virágnak viraga, keserüen kinzatul,
vos szegekkel veretül!

Answer 5

Ómagyar Mária-siralom

Question 6

Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra besülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsöbb, s általa híres e föld!

Answer 6

Janus Pannonius: Pannónia dicsérete

Question 7

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor a sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;
Mezõ jó illatot, az ég szép harmatot ad, ki kedves mindennél.
Ellenség hirére vitézeknek szive gyakorta ott felbuzdul,
Sót azon kívül is, sak jó kedvéból is vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul.
(…)
Az jó hirért névért, a szép tisztessegert ok mindent hatra hadnak,
Emberségröl példát, vitézségröl formát mindeneknek ok adnak,
Midón mint jó sólymok mezon széllel járnak, vagdalkoznak, futtatnak.
(…)
Ó végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege,
Kiknek ez világon szerte serint vagyon mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölsel sok jó szerencsékkel áldion Isten mezókbe.

Answer 7

Balassi Bálint: Egy katonaének (rész/et)

Question 8

Adi már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr,
Bujdosó elmémet ódd bútul szívemet, kit sok kín fúr.
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Öriza, ne hagyd, ébreszd, haragod ne gerjeszd, vestségére.
Nem kicsiny munkával: Fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesits meg.

Answer 8

Balassi Blint: Adj már sendességet… (részlet)

Question 9

A hatalmas szerelemnek
Megemészto tüze bánt.
Te lehetsz irja sebemnek,
Gyönyörü kis tulipánt!
Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali túz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elúz.
Teljesitsd angyali szókkal,
Szeretod amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.

Answer 9

Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem

Question 10

Földiekkel játszó
Égi túnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan. -
Sima száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Bíztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal
Végig últetéd;
Csörgo patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szortad a tavaszt
Ségi boldogsaggal
Füszerezted azt.
Gondolatim minden reggel, Mint a fürge meh,
Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé.
Egy hijját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az eg.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zöld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vigságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! sak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfeleiteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.
Hagyi el, óh Reménység!
Hagyi el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt eróm elhagy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem földbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mezó kisúlt,
A zengö liget kietlen,
A nap éjre dúlt. -
Bájoló lágy trillak!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek! -

Answer 10

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

Question 11

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
(…)

Answer 11

Berzsenyi Dániel: A közelíto tél (részlet)

Question 12

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Arpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?

Answer 12

Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (I.) (részlet)

Question 13

Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.

Answer 13

Berzsenyi Dániel: Osztályrészem (részlet)

Question 14

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!

Answer 14

Kölcsey Ferenc: Hymnus,
A MAGYAR NÉP ZIVATAROS SZÁZADAIBOL

Question 15

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegõ rémalak inte felém.

Es mond: Honfi, mit ér epedó kebel e romok
ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendövel komolyan vess oszve
jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapits: s a haza fényre derül!

Answer 15

Kölcsey Ferenc: Huszt

Question 16

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.

Answer 16

Kölcsey Ferenc: Emléklapra

Question 17

Te lásd meg, ó Sors, szenvedó hazámat,
Vérkönnyel ázva nyög feléd!
Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad;
És maria, rágia kebelét.
A mereg eg, és mlik mély sebére,
Só védtelen küzd egyedul;
Hatalmas, ó légy gyámja, legy vezére,
Vagy itt az óra, s végveszélybe dũl!

(…)
Törvényem él. Hazád orcsillagzatja
Szülötti búnein leszall;
Szelid sugárit többé nem nyugtatja
Az osz apák sirhalminál.
És más hon áll a négy folyam partjára,
Mas szózat, és más keblü nép;
S szebb arcot ölt e föld kies határa,
Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép.

Answer 17

Kölcsey Ferenc: Zrínyi második éneke (részlet)

Question 18

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, ó magyar;
Bölsöd az s majdan sirod is,
Mely pol s eltakar.

A nagy világon e kivül
Nincsen számodra hely;
Áldion vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hös
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszaly után,
Megfogyva bár, de törve nem,
El nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy vilag!
Hozzád bátran kialt:
„Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi sziv
Hiába onta vért,
S keservben annyi hu kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, eró
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy toksuly alatt.

Még joni kell, még joni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jöni fog, ha jóni kell,
A nagyszeru halal,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben all.
S a sirt, hol nemzet súlyed el,
Népek veszik körül,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny úl.
Légy híve rendületlenul
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetod, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivúl
Nincsen számodra hely;
Aldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Answer 18

Vorösmarty Mihaly: Szózat

Question 19

Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a köny mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?

Elöttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivittuk a mély sülyedésböl
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén seink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Answer 19

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban (részlet)

Question 20

Midon ezt irtam, tista volt az ég.
Zöld ág viritott a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem müködott,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent.

(…)
Most tél van és send és hó és halál.
A föld megoszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre öszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mú felett
És bánatában osz lett és öreg.

Answer 20

Vörösmarty Mihály: Eloszó (részlet)

Question 21

A bánat? egy nagy oceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.

Answer 21

Petöfi Sándor: A bánat? egy nagy oceán…

Question 22

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy…
Csak, hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom.

Answer 22

Petöfi Sándor: Fa leszek, ha…

Question 23

Ne fogjon senki könnyelmúen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb idökben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költöket, hogy ok vezessék
A népet Kánaán fele.
(…)
Ha majd a böség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánal
Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
(…)

Answer 23

Petöfi Sándor: A XIX. század költöi (részlet)

Question 24

Ösbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele, Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszukat alszik rá, midón megfutja.
Megpihen legszélén az égi határnak
Sint az öregeknek: „benneteket várlak!”
Megrezdúl a feje sok öregnek erre:
Egymásután megis mennek a nyughelyre.
„Végsó rendelkezést tennék: de hát minek?
Nem igen van: miról. S ha volna sincs: kinek.
Nem hagyok örököst… csak egy hú cselédet:
Azt kötöm szivedre - - meg a magyar népet.” „Szeresd a magyart, de ne faragd le” - szóla, „Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna simább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”
(…)

Answer 24

Arany János: Toldi estéje (1. 1., VI. 28. versszak)

Question 25

Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’…
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat, Kértem kérve:
Só halasztá évrül-évre.

Cöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajatom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vídám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget…
Ennyi volt csak;
Shogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késö:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?

Answer 25

Arany János: Epilógus (részlet)

Question 26

Gógés Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tóletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még osmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új idöknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet úi dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kinban, mit se várva
Mégiscsak száll úi szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis góztes, mégis új és magyar.

Answer 26

Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én…

Question 27

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

Answer 27

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakaban

Question 28

(…)
Búvó otthoni táj! O, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
Es aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?
Ékezetek nélkül, sak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papiron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager órei s posta se jön, köd száll le supán barakunkra.

Answer 28

Radnóti Miklós: Hetedik ecloga (részlet)

Question 29

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?
Bizony bibor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:
Bizony, e világ dore, esztelen
Pompájánál nagyobb pompa vagyunk.
Nem történhetik velünk semmi sem,
Mi megronthatná szép, igaz-magunk.
Mig a fán vagyunk: napban ragyogunk
S ha alászállunk: vár a hús avar,
Testvér-levél testvér-lombot takar,
Ott is otthon vagyunk.

Answer 29

Reményik Sándor: Halotti beszéd a hulló leveleknek (részlet)

Question 30

A nap tüze, látod, a fürge diakot
a hegyre kicsalta: a cúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a keave
s egy ös evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a viz kibuzog.
Zeng a picinyke szénfej cinke
vig dithyrambusa: dactilusok.
(…)

Answer 30

Áprily Lajos: Március (részlet)

Question 31

Létem ha végleg lemerúlt
ki imád tücsök-hegedút?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lagy hantu mezóvé a szikla-
csipóket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, veröereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állit
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerult,
ki rettenti a keselyút!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Answer 31

Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Question 32

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

Answer 32

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

Question 33

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Answer 33

József Attila: Reménytelenül (részlet)

Question 34

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan

bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy míg az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

Answer 34

Babits Mihály: Jónás imája

Question 35

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

Answer 35

Babits Mihály: A lírikus epilógia (részlet)